A húsvét jelentősége

A Jézussal összefüggésben álló minden ünnep arra való, hogy évenként újból és újból emlékezetünkbe juttassa Jézusnak a megváltó példaadását és a megváltó tanításait. Ha tudjuk azt, hogy Jézusnak minden cselekedete példaadás volt, akkor a húsvét ünnepében is a megváltó példát keressük. A húsvéti eseményekben azt mutatta meg nekünk Jézus, hogy mi történik a test halála után akkor, ha mi a testünket áldozatul hozzuk a szeretet oltárára. Vagyis a húsvéti ünnep bizonysága annak, hogy minden egyes ember, aki a szeretetért áldozza fel a testi életét, illetve aki elveszíti a testét a szeretet szolgálatában, az már harmadnapra teljes öntudatba jut, mint szellem, és tovább él dicsőségben, mint szellem.

Miután minden ember egy ideiglenesen testbe öltözött szellem, ezért testvére Jézusnak, KI szintén ideiglenesen testbe öltözött nálunk, hogy megmutassa nekünk, hogy miként kell a testben élni, hogy azután dicsőséges feltámadásban legyen részünk. A húsvét ünnepe tehát azt mondja azoknak, akik szeretetben élnek, hogy: „Ne féljetek a testi haláltól, ne aggodalmaskodjatok soha a testi eledel, a ruha, a lakás miatt. Sőt örüljetek annak, ha akkor, amikor mindenkit szerettek, ha akkor minden igyekezetetek dacára nem juttok hozzá élelemhez, ruhához, lakáshoz, egészséghez, becsülethez, hanem elpusztultok, mert nincs halál, csak élet van, a szellem dicsőséges élete.”

Ha a mostani húsvét alkalmával elfogadjuk a spiritizmusnak ezt a tanítását, akkor soha többé nem fogunk aggodalmaskodni a megélhetés, a ruha, a lakás, az egészség, a testi halál miatt, hanem örülni fogunk a szenvedésben, a nyomorban, az életveszedelemben is, vagyis már itt a Földön meg leszünk váltva, és felszabadulunk a testi élet bajai, nehézségei alól, ha szeretetben, alázatban élünk. A Szentléleknek és az Igazság lelkének elnevezett tiszta szellemek azért tanítanak most bennünket erre az igazságra a spiritizmusban, mert látják, hogy tévesen értelmezzük a húsvét jelentőségét.

Mi a húsvétban csak véráldozatot látunk. Ez a felfogás a zsidóknál szokásban volt véráldozatokból származott. Miután a zsidók a haragvó Istent véráldozatokkal, élő állatok feláldozásával, élőlényeknek a halálával igyekezték kiengesztelni, így a keresztények is Jézus kiöntött vérében csak az engesztelő véráldozatot látták. (Rom. 3,24.25; 5,9; János I. 2,2 és 4,10; Efez. 1,7; 2,13; 2,16; János I. 1,7; Zsidók 9,13.22) Pedig minden józaneszű és elfogulatlan embernek be kell látnia azt, hogy más embernek a halála és kiontott vére, engem, a saját bűneimtől meg nem szabadíthat soha!

Az a téves hit, hogy Jézus kiontott vére bennünket hófehérre képes mosni, a vakon hívők millióit elbizakodottá teszi, a gondolkozók millióit pedig hitetlenekké. Hogy a vakhit és a hitetlenség aztán nagyon szépen megfér a gőggel, a gyűlölettel, az természetes, hiszen bizonyítja ezt a mindennapi élet és az egyháztörténelem. Az önzés, a gyűlölet, a gőg csak ott pusztul ki, hol nincs sem vakhit, sem hitetlenség, hanem csak olyan hit, amelyet egyaránt elfogad a lélek és a józanész is. Hiszen gondoljuk csak el, hogy mi volna akkor, ha a Jézus kiontott vére magában csakugyan megszerezné a mennyországot mindazon bűnös részére, aki hinne az engesztelő véráldozatban, és elégnek találná ezt, megelégedne evvel, akkor a mennyország annyira megtelne a gyarló, bűnös emberekkel, hogy a mennyországban levő élet szintén hasonlatos volna a földi élethez, és ott is szükség lenne egy Megváltóra. Tehát ez nem lehet igazság!

A spiritizmus tanítása az, hogy miután, mi szabad akaratunkból elbukott szellemek vagyunk, nekünk ismét szabad akaratunkból kell visszamenni az Atyához, és pedig azon az úton, amelyet Jézus mutatott nekünk az Ő egész földi életével, tanításával és a halálával. Vagyis, nekünk ebben a földi életünkben, abban a szeretetben és alázatban kell élnünk, amelyet Ő mulatott, és ha a szükség úgy kívánja, illetve ha a szeretet és alázat úgy kívánja, éppen úgy kell feláldozni a testi életünket, mint ahogy Ő áldozta fel azt. Az életveszedelem idején, és minden bajban nekünk szintén úgy kell imádkoznunk, hogy: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22,42)

Tudnunk kell, hogy a húsvéti eseményeknek van még egy eddig ismeretlen része is, amit most a spiritizmusban ismerhetünk meg. Ugyanis, vannak azok, akiket a vallás elkárhozottaknak mond, azonban ők nem kárhoznak el, nem vesznek el, hanem csak, számunkra egy nagyon hosszúnak látszó időn át a Föld kőzeteiben munkálkodnak, és készítik azokat az ásványokat, amelyekre nekünk itt a Földön szükségünk van. Ők akár évezredeken át is a Föld gyomrában munkálkodnak gondolat nélkül, érzés nélkül és öntudat nélkül, de nem örökké! Ezen testvéreinkhez szállt le a mi Urunk, Jézusunk az Ő testi halála és feltámadása közti időben, és amikor köztük megjelent, akkor megszabta a rendes folyamatát azon fejlődésnek, amelynél fogva képesítve vannak az évnek eme három napján, húsvét péntek, szombat és vasárnap szabadulni és feljönni a Föld színére. De, közülük csak azok hatolhatnak fel hozzánk, akik már feljutottak a tökéletesedés azon fokára, hogy ugyanazon évben még ott hagyhatják a szenvedés tanyáját.

Végtelen sokasága van az ilyen szellemeknek, illetve meghalt embereknek, akik mindenféle nehéz anyagokba és fluidokba záratnak be. De még oda is, még a Föld kőzeteibe is elhatol a végtelen szeretetnek a sugara, amely felébreszti és erősíti őket, és amikor eljön az ő idejük, akkor a Föld anyaga megkapja az ő megfelelő ellenrezgésszámát, és attól az meginog. Mi ezt földrengésnek nevezzük. A szilárd kőzetekből, a föld mélyéből ekkor szabadulnak ki a mi szellemtestvéreinknek egy nagy sokasága. Ezután ők nem itt, hanem valamely más hazában, súlyosabb anyagi körülmények között ébrednek öntudatra és találják meg az Atyához visszavezető utat. Szolgáljon például erre a következő közlemény is (Égi Világosság, 1904. 6. szám), amelyben egy nagypénteken lefolyt magánülésen (Verseczen, 1903) elhangzottak lettek feljegyezve. Ezen a magánülésen egy ilyen, a Föld közepében dolgozó szellemtestvér jelent meg, és szólt ekképpen:

„Nagy számmal jöttünk közétek ma, hogy esedezzünk szánalomért ti nálatok. Ma, nagypénteken is volt Ő, az Úr Jézus közöttünk. Ott járt közöttünk a föld gyomrában, kik nehéz munkát végzünk ott és arra kárhoztattunk, hogy napvilágot ne lássunk. De minden évfordulóján az Ő halálának, felkeres minket száműzötteket, érzéketlen köveket. Mi voltunk azok a földi szellemek, akik megráztuk alapjában akkor a földet, hogy kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja, és kiszórtuk a halottakat a föld gyomrából, hogy ember térj magadba, és lásd viselkedésed helytelen voltát. Tanulj mitőlünk, elzüllött testvérektől kik ott a föld mélyében örökös tűz körül forgolódnak, hol a föld minden vegyülete feloldva van, és mi a munkánk által választjuk ki úgy a használható, mint a nem használható érceket, mind pedig a különféle cseppfolyós testeket. Jézus Urunk hozzánk is lehozta a megváltás ígéretét. Ezen szomorú napokon, a nagyhétben, nekünk is meg van engedve, hogy bilincseinket feltörve, feljöhessünk közétek. Óh, óh, ha ti képesek volnátok látni azt a rettentő erőfeszítést, amit mi, ott a kövek között véghez viszünk, ha láthatnátok, mily kevés, óh mily kevés az az idő, amely pihenésünkre van kiszabva. És ha tudnátok, hogy azon örökös fáradtság mellett, soha egy percnyi élvezet, vagy csak kevés derű sem közeledhetik mihozzánk, úgy bizonyára megrettennétek a sorstól, amely tireátok is várakozhatik, ha elmulasztjátok kötelességeteket, a javulást, a jó példaadást. Igyekezzetek, igyekezzetek addig, amíg nem késő! Jó éjszakát!”

Testvéreim, okuljunk tehát e példából, és már a mai naptól kezdve, kettőzött erővel igyekezzünk önmagunkon uralkodni, önmagunkban legyőzni az indulatot, a gőgöt, érzékenységet, érzékiséget, haragot, gyűlöletet stb. Igyekezzük tehát utánozni Krisztust, mert a húsvéti példában azt mutatta meg, hogy akkor Krisztushoz hasonló feltámadásban lesz részünk, és mi is, mint tiszta szellemek hagyjuk el ezt a Földet. Nekünk ŐT el kell érni. Ő azért ontotta az Ő vérét, hogy bátorságunk legyen hozzá. Ebben van az Ő megváltása.

Budapest, 1932. 3. 24.