A MOSTFELÉBREDT ember nagy csalódása a mi vallásainkban

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. A mi legnagyobb testvérünk, a mi Urunk, Jézusunk tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsidók 13,8) Ő tehát ugyanazt mondaná nekünk ma, mint amit mondott 19 századdal ezelőtt. Ez bizonyos! Lukács 10,25-28 szerint, egy törvénytudó azt kérdezte TŐLE: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? Ő pedig mondá: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól felelél, ezt cselekedd, és élsz.” Ezt a két parancsolatot betarthatja minden ember, nem kell hozzá vallás, mert tulajdonképpen ez a vallás. Csakhogy mi a különféle külsőségeket, dogmákat tartjuk vallásnak.

Ezért nálunk nagyon furcsán erezné magát az az ember, akivel mondjuk megtörtént volna az a mesebeli eset, hogy Jézus mennybemenetele után, Pál apostol idejében elaludt volna és csak most, 1934-ben ébredne fel. Először is kénytelen lenne vallást választani, és természetes, hogy beerőszakolnák az egyedül igaz, egyedül üdvözítő anyaszentegyházba. De nagyon elcsodálkozna, ha ott azt mondanák neki: Ha üdvözülni akarsz, járj szorgalmasan a templomba, hallgasd, el ne mulaszd a misét, élj a szentségekkel, mond el az előirt imák mennyiségét, és gondolkozás nélkül, feltétlenül hidd el azt, amit a templomban prédikálnak.

A MOSTFELÉBREDT ember hiába hivatkozna Jézusra, hogy Ő nem kívánt az üdvözléshez semmi mást, csak szeretetet. Most azt mondanák neki, hogy: Jézusnak ez a kijelentése már nem érvényes, mert mi már jobban tudjuk, mi kell az üdvözléshez, mint Jézus. Legelőször is a mi törvényeink betartása szükséges! És ha a M0STFELÉBREDT ember azt mondaná: Miképpen kívánhatjátok ti a törvényeitek betöltését, amikor nekem Pál apostol azt mondta, hogy „Aki szereti felebarátját, az a törvényt betöltötte.” (Rom. 13,8) és a „Törvénynek a betöltése a szeretet.” (Rom. 13, 10) És a Mester is azt mondta nekem, hogy a szeretettől függ az egész törvény. (Máté 22,40) A MOSTFELÉBREDT ember erre azt a feleletet kapná: Tartsd magadat ahhoz, amit az egyházad mond, mert különben nem kapsz bűnbocsánatot, nem kapsz feloldozást.

A MOSTFELÉBREDT ember erre azt feleli: A Mester azt mondta nekem és nekünk, sokunknak ott a hegyen, hogy a mi Atyánk megbocsátja a mi vétkeinket akkor, ha mi is megbocsátjuk az embereknek az ő vétkeiket (Máté 6,14-15) és úgy tanított bennünket imádkozni, hogy bűneink bocsánatát kizárólag azon az alapon kérhetjük a mi Atyánktól, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vetkezőknek. De most még szigorúbban rászólnak: Hát nem tudod te azt, hogy Jézus ezen szavai már nem érvényesek, mert Ő, az Úrvacsorán mondott szavaival lerontotta a hegyen mondott szavait.

A MOSTFELÉBREDT ember erre el kezd gondolkozni és azt mondja: Testvéreim, nem értlek titeket, hiszen, ha ekképpen volna, mint ti mondjátok, akkor Ő nem mondott volna igazat nekem és sokunknak ott a hegyen, akkor a Mester félrevezette volna azt a nagy sokaságot, amikor a szavaira azt mondta: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté 24,35; Lukács 21,33) Tehát, ti szerintetek ott a hegyen elmondott beszéde, csak az utolsó vacsorájáig volt érvényes, és ha valaki bűnbocsánatot akar, üdvözülni akar, akkor bűnbocsánatot csak itt kaphat, és csak itt üdvözülhet?

Testvéreim, ha ez ekképpen volna, akkor Ő nem mondta volna azt nekem és sokunknak, hogy: „Úgy szerette Isten ezt az egész világot.” (János 3,16), hanem azt mondta volna, „Úgy szerette Isten a Péter áltál vezetett embereket, hogy az Ő FIÁT adta nekik, csak nekik.” Ez lehetetlen már csak azért is, mert Ő nem mondta Péternek azt, hogy „Te alapíts és a te utódaid alapítsanak egyházat”, mert tudta, hogy a látható földi egyháznak pénzre és hatalomra van szüksége, ami az Ő parancsolataival ellenkezik, hanem Ő határozottan azt mondta: „Én magam alapítom az én anyaszentegyházamat.” Én hallottam, és sokan hallottuk ezen szavait. Nektek tehát nincs jogotok ahhoz, hogy ti magatokat egyedül igazaknak, egyedül üdvözítőknek tartsátok.

Testvéreim, én hallottam, hogy a Mester a bűnmegbocsátást az üdvözülést, csak a szeretettől tette függővé, nincs tehát jogotok ahhoz, hogy ti az általatok kitalált formaságokhoz kössétek ezeket, és amint látom a szeretetről megfelejtkeztetek, eltávolodtatok TŐLE.

Testvéreim, én ott voltam az utolsó vacsoráján, én tudom, hogy az Ő teste és vére alatt, az Ő szeretetét értette, és azt akarta a kenyérrel és a borral előttünk érthetővé tenni, hogy amiként Ő adja azt egyforma adagokban mindazoknak, akik körülvették, még annak is, aki tudatlanságában elárulta, akképpen mi is adjuk a mi piciny, parányi, gyarló szeretetünket egyforma adagokban mindazoknak, akik körülvesznek, még azoknak is, akik tudatlanságukban elárulnak, ellenünkre vannak. Testvéreim, csak ilyen értelmezés mellett érvényesek a hegyen mondott szavai mindörökké! De ha nálatok a fő csak a kenyér és a bor, és mellékes a szeretet, akkor természetes, hogy a hegyi beszéde már érvénytelen. Testvéreim, ti ŐT hazugsággal vádoljátok

A MOSTFELÉBREDT testvért azonban nem hagyják már tovább szólni, hanem haraggal, indulattal azt mondják neki: Távozz tőlünk te átkozott sátán az örök tűzre! Mi joggal mondhatjuk ezt neked, mert a ni Mesterünk erre tanított, Ő is ezt mondta, és fogja mondani néked ama napon. Ő nekünk megadta a haragra a jogot, mert hegyi beszédében (Máté 5,22) világosan mondja, hogy csak ok nélkül nem szabad haragudni atyánkfiára, de okkal igen. Nekünk pedig van okunk, hogy haragudjunk, hogy megsemmisítsünk téged az Ő nevében, de mivel a világ már nem engedi meg nekünk a megsemmisítésedet, tehát távozz tőlünk a hamis felekezetekhez, az eretnekekhez, hagyj el bennünket!

A MOSTFELÉBREDT ember szomorúsággal a lelkében elmenetele előtt még akképpen szól: Testvéreim, bizony mondom néktek, a végtelen Szeretet nem mondta, és nem fogja mondani soha semmire, hogy: „Távozz tőlem, te átkozott”, mert hiszen minden belőle való, tehát önmagára mondaná azt, és az örök elkárhozásban önmagát semmisítené meg. És akkor az Ő szeretete már nem volna végtelen, hanem véges! És azt is mondom néktek, hogy a végtelen Szeretet nem ismer okot a haragra, mert abban a pillanatban, amelyben haragudna, már nem volna Szeretet, ellentmondana önmagának. Pál apostoltól pedig hallottam, hogy a szeretet nem haragszik, mindent eltűr, és soha el nem fogy. (Kor. I. 13,5.8) Már pedig az örök elkárhozásban elfogyna.

Testvéreim, miképp mondhatjátok ti a testvéregyházakra, hogy azok hamisak, mikor a mi Mesterünk azt mondta nékem és sokunknak ott a hegyen, hegy: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7,1) És ti bizonnyal ítéltek, és nagyon keményen ítéltek, amikor azt mondjátok azokra, akikhez engem is küldtök, hogy ők hamisak! Testvéreim, én láttam és hallottam, amikor Ő a házasságtörésen kapott asszonynak azt mondta: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8,11) Ti csak úgy dobhattok rám követ és az általatok eretnekeknek, hamisaknák mondottakra, ha ti magatok bűn nélkül valók, tökéletesek lennétek. De nem, még akkor sem! Mert emlékezzetek testvéreim, Ő azt mondotta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Máté 5,45.48) Szeressétek őket, akiket hamisaknak mondtok, imádkozzatok azokért, akiket hamisaknak mondtok, áldjátok azokat, akiket hamisaknak mondtok, vagyis különösen azokat szeressétek, akik előttetek hamisak, eretnekek!

Testvéreim, az ítélkezéssel, a kiközösítéssel vétkeztek nemcsak a mi Mesterünk ellen, de vétkeztek ama földi ország törvényei és kormánya ellen, melyben éltek. Mert, ha ti azokra, akiket országotok törvényei törvényesen bevett, vallásfelekezeteknek ismernek el, azt mondjátok, hogy ők hamisak és elfordultok tőlük, akkor avval vádoljátok országotok törvényeit, törvényhozóit, kormányzóit, hogy ők a hamisságot az igazsággal egyenjogúnak ismerték és ismerik el. Ez pedig sértés az országotok kormányzóira.

A MOSTFELÉBREDT ember végezetül még ezt mondja: Testvéreim, én, ki hallottam Mesterünk szavait, azért mondom mindezeket, hogy lássátok be, hogy egyedül igaz, csak az Ő láthatatlan egyháza, mert azon nem vesznek diadalmat a különféle bűnök, és az abban levőknél vannak a mennyek országának kulcsai, a SZERETET, az ALÁZAT. Más egyháznak a Földön helye nincs, tehát a tiéteknek se. De ha már vagytok, szeressétek egymást, mert arról ismernek meg titeket, hogy az Ő tanítványai vagytok! (János 13,35) Ilyen MOSTFELÉBREDT ember már sok van, aki önmagában lebontja a korlátokat, és vágyja az igazság feltámadását.

Budapest, 1934. 11. 29.