A népek sorsa, karmája

A politika és az evangélium nem függetlenek egymástól, mert a politika, mely a népeken uralkodik, függ mindenkor a népek evangéliumi életétől. Vagyis ha valamely nép az evangélium szerint él, akkor kedvezően alakul az ő politikája, ha pedig valamely nép távolodik az evangéliumtól, akkor a politikája gyászos, véres eseményeket szül. Tehát a politika lényegében nem más, mint a népek sorsa, azaz karmája. Lehet lágy, de lehet kemény és nyomorúsággal, szenvedéssel teli. Ha tehát azt akarjuk, hogy a politikánk, a sorsunk, a karmánk kedvezően alakuljon, nem kell mást tennünk, csak az evangélium szerint élnünk.

Ezen igazságról meggyőződhetünk, ha figyelemmel olvassuk a zsidó nép történetét az Ótestamentumban Ábrahámtól kezdve végig. De bizonyság erre az egész világtörténelem és korunknak szomorú napjai is. Európa diplomatái hiába tanácskoznak, konferenciáznak a béke megmentésen, a gazdasági válság enyhítésén, mi mégis biztosan közeledünk a legborzasztóbb háborúhoz és a kimondhatatlan szenvedésekhez, mert nem élünk az evangélium szerint.

A közeledő világkatasztrófát és kataklizmát mi már meg nem akadályozhatjuk, mert vétkes mulasztást követtünk el az elmúlt 19 században. Mert a Föld népeinek már 1931 évvel ezelőtt össze kellett volna kapcsolni a politikát az evangéliummal. Hiszen azért jött el akkor Jézus. Mi azonban félremagyaráztuk az Ő küldetését, mi nem kötöttük össze a politikát az evangéliummal, hanem ehelyett, az evangéliumból vallásokat fabrikáltunk, és a vallásokkal pedig segítettük a politika működését.

A spiritizmusnak kellett jönni a 19. században, hogy megmentse azt, akit, amit még lehet. A spiritizmus most a kiáltó szó a pusztában, amely egyre hangosabban kiáltja, hogy: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” A spiritizmus az, amely felvilágosítja a mai anyagias nemzedéket arról, hogy az ember nem egyéb, mint testben élő szellem, és a szellem nem egyéb, mint testnélküli ember.

A szellem és ember tehát egy, és kell, hogy az evangélium és a politika is egy legyen! Vagyis az evangélium legyen a mi politikánk és a mi politikánk legyen az evangélium már a mai naptól kezdve. Mivel foglalkozik a politika? Egy földi ország megalapításával, terjeszkedésével, fenntartásával és kormányzásával. És mivel foglalkozik az evangélium? A mennyek országának a megalapításával, terjeszkedésével, fenntartásával és kormányzásával. Tehát a program egy! És a cél? Az is egy, és pedig a polgárok boldogulása és békéje.

Ezért hozta le nekünk a mi mennyei Atyánknak a legtökéletesebb szelleme az Ó evangéliumi programját, mert látta, hogy a mi politikánkkal boldogulni nem tudunk, és már akkor azt mondta nekünk, hogy: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János 15,5) De mi mégis minden privát ügyet, és nemzetközi ügyet csak Nélküle akarjuk megcselekedni. Ezért jutottunk ennyire!

Hogy a politika és az evangélium még a külsőségekben is egyeznek egymással, tehát összekapcsolhatók, arról szintén a spiritizmus világosít fel bennünket, amikor figyelmünket a következőkre hívja fel. A Szeretet Nagy Szelleme, mikor lehozta nekünk az Ő programját, akkor éppen úgy járt el, mint a többi, összes földi fejedelem, Ő is trónbeszéddel járult az Ő népé elé.

Miképpen a földi uralkodó felmegy a trónemelvényre és leül, és hozzámennek az ő képviselői és ő elmondja a programraját, politikáját, akképpen tett Jézus is. „Felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:” (Máté 5,1-2) az ő trónbeszédét, amelyet az emberek elneveztek hegyi beszédnek és megfelejtkeztek róla ahelyett, hogy minden uralkodójuktól ennek elmondását és betartását követelték volna.

Soha, semmiféle földi császár vagy király ehhez hasonló trónbeszédet nem mondott soha, dacára annak, hogy részletekben és külsőségekben nagy hasonlatosság van köztük. A király az ő trónbeszédét választottainak az üdvözlésével kezdi és ígér nekik jólétet és biztosítja őket az ő szeretetéről, ha betartják az ő parancsolatait. Ugyanezt cselekszi Jézus is. Üdvözli az Ő tanítványait avval, hogy kilencszer boldogoknak mondja őket és biztosítja az Atya gondviselő szeretetéről, ha betartják az Ő parancsolatait.

Azután Jézus kifejti, hogy az Ő politikája, a szeretet politikája, amely az eddigitől eltérőleg, kiterjed még az ellenségre is. A régiek politikája az volt, hogy fogat fogért, szemet szemért, én pedig azt mondom nektek, szeressétek az ellenségeiteket (Máté 5,44) és bocsássatok meg nekik nem hétszer, de hetvenszer hétszer. (Máté 18,22) Mert hiszen mi is ezt akarnánk, ugye?

Amiként minden trónbeszéd a legnagyobb súlyt a belügyi politikára helyezi, akképpen teszi ezt Jézus is. Jézusnál is a legfontosabbak a belügyi kérdések, a lelkeknek a belső kérdései. Mert a belső harmóniától, a belső békétől függ mind az egyénnek, mind az egész országnak a boldogulása, boldogsága. A belügyi, lelki kérdések elintézését Jézus is, miként egy földi király, az ő bizalmas embereinek a kezébe teszi le, mert csak az ő kezeikben látja biztosítva országának belső békéjét, nyugalmát. Nem hivatottak tehát a lelki kérdések elintézésére a hiú, erőszakos, versengő, hatalomra vágyó, farizeusok, írástudók és főpapi fejedelmek.

Azután Jézus áttér az igazságügyre. Ő is abból az arany igazságból indul ki, amely a mi igazságügyi palotánknak a homlokzatára van kiírva, hogy: „JUSTITIA REGNORUM FUNDAMENTUM” Vagyis az igazság a birodalmak alapja. Azért figyelmezteti választott képviselőit, tanítványait, hogy: „Ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.” (Máté 5,20)

Az igazságügy után következik a közgazdasági politika, vagyis a polgárok vagyonosodása, gazdagodása, kincsgyűjtése. Jézusnak a közgazdasági politikája homlokegyenest ellenkező a miénkkel. Ő, mint szellem, nekünk, mint szellemeknek természetesen a szellemi vagyonosodást, kincsgyűjtést ajánlja, és mi dacára ennek, mégis mindjárt az elhangzott trónbeszéd után nekifeküdtünk az anyagi kincsek gyűjtésének és azokat gyűjtjük már 19 századon át. Ezért figyelmeztet Ő most bennünket újból a spiritizmusban ennek a helytelenségére, mert látja napról napra a növekedő szegénységünket.

Trónbeszédében Jézus foglalkozik a szociálpolitikával is. Szociálprogramját csak egy rövid mondatban fejezi ki, de ez többet ér a világ összes szociológiai könyveinél. Máté 7,12-ben azt mondja: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták.”

Ha figyelemmel kísértük Jézus trónbeszédét, észre kellett vennünk, hogy abból hiányzik a külügyi és hadügyi program és politika, ami természetes. Miért nincs szüksége Jézusnak külügyi és hadügyi politikára, külügyi képviseletekre, az alakoskodások, a hazugságok, a ravaszságok, a versengések fészkeire? Azért mert mindezeket Ő szintén egy mondatban intézi el az Ő trónbeszédében, amikor azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5,44)

Ez a program feleslegessé tesz minden diplomáciát, minden haderőt, minden fegyverkezést, minden külügyi és katonai politikát! Hát lehet-e ott külügy és hadügy, ahol nincs ellenség, ahol nincs határ, ahol nincs a szeretetnek határa? Amíg Genfben és mindenhol nem tárgyalnak ezen az alapon, addig célt nem érnek! Addig csak rohan ez a szerencsétlen bolygó az ő polgáraival a pusztulásba.

Miután a mi mennyei Atyánk és a mi Urunk, Jézusunk látja a mi tehetetlenségünket és tudatlanságunkat, azért önti el az égsz világot a spiritizmussal, hogy összekösse a mi politikánkat az Ő evangéliumával, hogy éljünk az Ő trónbeszéde szerint!

Budapest, 1931. 3. 9.