A nyomorúság nagy haszna

A nyomorúságok napjai szükségesek és az Isten kegyelme nyilatkozik meg bennük. Mert Isten kegyelme minden olyan esemény, amely képes lelkünket a közönyösség álmából fölrázni, képes életünknek új irányt adni, az eddigi életünket megváltoztatni, és az élet célját velünk megismertetni. Minél jobban nehezednek tehát mi reánk a nyomorúság napjai, annál jobban ontja ki reánk az Isten az Ő kegyelmét. Isten kegyelme nélkül, a nyomorúságok nélkül az ember meglenni nem tudna.

Furcsán hangzik, de igaz, mert a nyomorúság az Isten kezében nem más, mint a pásztor kezében az ostor. Ha mi természetesnek és szükségesnek találjuk a pásztor kezében az ostort, úgy természetesnek és szükségesnek kell találnunk az Isten kezében a nyomorúságot. Az Isten ugyanis az embernek szabad akaratot adott, hogy az ember a saját szabad akaratából maradjon meg a szeretet mezején, a szeretet határain belül, de az ember az ő szabad akaratával legtöbbször eltávolodik az Istentől, mert nem tudja azt, hogy szeretet nélkül nincs élet, és ha van élet, akkor az nem élet!

Ha az ember eltávolodik a szeretet mezejéről, az Isten kibontja az Ő kegyelmi eszközét, a nyomorúságot, miként a pásztor az ő ostorát, és megsuhogtatja az Ő juhocskái felett, az embereknek nevezett szellemgyermekei felett. Hogy miként bontotta ki Isten az Ő ostorát, a nyomorúságot, azt láttuk. A világ nyomorúsága kibontakozott a világháború és a kegyetlen békeszerződések által, tehát az ostor a mi kezünkben van, a népek kezében, és az egyes ember kezében.

Ha figyeljük a nyájat legeltető pásztort látjuk, hogy mielőtt használná az ő ostorát, szól a juhoknak, és ekképpen tesz az Isten is. Mielőtt rábocsátaná a nyomorúságot, a szenvedést az Ő gyermekeire, az emberekre, szól nekik, bejelenti azt nekik. Azért íratta meg az Ő prófétája által: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Ámós 3,7)

Ha kutatunk az Isten bejelentései után, akkor meg is találjuk azokat. Máté 24-ben be vannak jelentve a már bekövetkezett és a még bekövetkezendő földindulások, háborúk, üldöztetések, hamis próféták és ama nyomorúságok napjai, amelyek kezdetét ma éljük. János jelenéseinek 9. részében pedig be van jelentve a három jaj, amelyek közül az első jaj, a sáskák által való pusztulás már az ajtónk előtt van, mert a sáskák, a repülőgépek már megszülettek, és csak arra várnak, hogy mikor indítja el őket az emberi gyűlölet!

Mózestől kezdve, valamennyi próféta, illetve médium mind figyelmeztette és fenyegette a zsidó népet, hogyha nem tartja be az Isten legfőbb és egyetlen törvényét a szeretetet, hogy akkor mi lesz vele. Ezekre az előzetes figyelmeztetésekre és fenyegetésekre a mi korunkban is szükség van, mert nagyon eltértünk a szeretettől. A zsidó nép története állandó figyelmeztetés a Föld mindenkori népeinek. Ha mi azt figyelmesen olvastuk volna, akkor elkerülhettük volna az eddigi összes csapásokat, és a mostani nyomorúságot is. Ha a zsidók történetét hittel, értelemmel olvassuk, akkor rájövünk most is, hogy mi rászolgáltunk a most kezdődő nyomorúságra.

Mi, akik bővelkedünk a földi kincsekben, ma úgy élünk, mint ha örökké itt maradnánk a Földön ebben a testben. A mai társadalom minden embere, a királytól a koldusig annyira neki adta magát az anyaggyűjtésnek, mintha itt örök élete volna, mintha nemcsak a jelen, hanem a jövő felett is rendelkezne. Sohasem volt tehát nagyobb szükség a nagy nyomorúságra, mint napjainkban. A nagy nyomorúság tanítja meg a népeket és egyes embereket az önzetlen szeretetre, és hozza közelebb egymáshoz az ellenséges népeket és embereket.

A nagy nyomorúság figyelmezteti az erőset, a hatalmasat, a gazdagot, hogy elpusztul ő is, ha a gyengét, az erőtlent, a szegényt nyomorba dönti, ha kihasználja és nyomorban hagyja. A nyomorúság oly tanító mestere a Föld összes népeinek, hogy minden embernek, nem panaszkodni, hanem örülni kellene a nyomorúság napjainak, mert azok hatalmas lépéssel visznek bennünket előre az Istenhez, a Szeretethez. A nyomorúság indítja a diplomatákat most arra, hogy az ellenséges országokba utazzanak, és a népeket arra, hogy őket szeretettel fogadják.

A szegénység többet használ az embernek, mint a gazdagság, azért jött le a mi Urunk, Jézusunk is olyan anyagi szegénységben a Földre, hogy azt mondta magáról: „Az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lukács 9,58) Ezen kijelentésének azonban sokkal szebb és mélyebb, vagy talán sokkal szomorúbb a szellemi értelme, mert evvel azt mondja Jézus Urunk, hogy a Földön nincs lélek, amelyben állandó hajléka lehetne. Jézus látszólagos szegénysége, nincstelensége, látszólagos nyomorúsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy bizalommal fogadták a Föld szegényei, nyomorultjai.

A Föld akkori nyomorultjai láttak maguk előtt egy embert, akinek nem volt semmije, még tarisznyája, még botja sem, és akinek arcáról állandóan sugárzott a megelégedettség, a lelki nyugalom, aki sohasem aggodalmaskodott, hanem rendületlenül bízott egy láthatatlan hatalomban, akiről azt hirdette, hogy az a mi gondviselő Atyánk. Azért volt Jézusnak hatalma a lelkek felett, mert nemcsak beszélt, de példát is adott. A Föld mai nyomorultjai, szegényei ilyen példát nem látnak, azért ragaszkodnak ők is az anyaghoz, a hatalomhoz, a pompához. Jézust ugyan lehet követni a jólétben, a hatalomban is, de a jólétben, a hatalomban példát adni nem lehet.

Mikor Jézus Urunk azt mondta a gazdag ifjúnak: „Add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben.” (Máté 19,21; Lukács 18,22), akkor Ő ezen szavaiban nem azt mondja, hogy a vagyonunkat osszuk el, és amit érte kapunk azt osszuk el a szegények közt. Jézus utasításának a lényege tehát az, hogy: Mi a vagyonunkat és minden lelki tehetségünket ne a bűnös önzésnek, hanem az önzetlen szeretetnek adjuk oda. Az önzetlen szeretet nem ad nekünk mindezekért csengő aranyat, ropogó bankókat, hanem a segítés iránti vágyat, és ezt a vágyat mindjárt beváltja jó cselekedetekre. Ezeket a jó cselekedeteket kell nekünk szétosztani a szegények közt, és kincsünk lesz a mennyben, vagyis a mi lelkünkben, mert a mennyeknek országa mi bennünk vagyon.

Az anyagilag és lelkileg gazdag embernek tehát olyannak kellene lennie, mint egy terebélyes fának, amelynek ágai között és alatt sok ember talál menedéket és oltalmat. A gazdagság és a vagyon azért adatott az embereknek, hogy azt az Isten útmutatása szerint használják, és ne csak magukra és családjukra pazarolják. Mert a vagyon nem az övék. Az anyagi és a lelki gazdagság az egy misszió, és az anyagi vagyon az egy próba. Ha a vagyonos és az előkelő származására büszke ember tudná azt, hogy az ő előkelő ősei közül sokan, mint igen szegény emberek öltöttek testet és közelében élnek, sőt hogy ők lehetnek azok a koldusok is, akikre nem is akar ránézni, és akiknek érintésétől is irtózik, akkor bizony eladná a vagyonát és mindenét az önzetlen szeretetnek.

Ha tudjuk azt, hogy az Isten igazsága megköveteli azt, hogy a szívtelen gazdag a következő földi életében, mint nyomorgó és koldusszegény éljen itt a Földön, akkor belátjuk, hogy a nyomorúságra itt a Földön szükség van. Hiába igyekeznek a Földön a nyomorúság leküzdésére, az sikerülni nem fog soha, amíg a módszer nem a szeretet, hanem az erőszak. Az erőszak itt hiábavaló, hiszen ha az Isten akarta volna, akkor már régen minden erőszakoskodás nélkül megszüntette volna itt a Földön a nyomorúságot. Dehogy az Isten ezt nem teszi, ebből az következik, hogy a vagyonbéli, rangbéli és hatalombéli különbségekre a Földön szükség van.

A gazdagság és szegénység, a bőség és a nyomor, az emberi tökéletlenség következménye és fokmérője. Minél nagyobb a gazdagság és szegénység, minél nagyobb a hatalmaskodás és az elnyomás, annál tökéletlenebbek az emberek, és megfordítva, minél tökéletlenebbek az emberek, annál nagyobbak a társadalmi különbségek. Napjaink tehát azt bizonyítják, hogy mi már igen nagyot haladtunk a tökéletlenség felé. Nagy szükség van tehát a nyomorúság napjaira, mert az Isten a nagy nyomorúságban teremti meg köztünk az egyenlőséget, és az egymás iránti szeretetet!

Budapest, 1931. 11. 13.

Köszönetnyilvánítás!

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi szellemi lénynek, akik odaátról segítettek nekem az életem során, akár szellemi üzenetekkel vagy bármilyen egyéb módon. Külön szeretném megköszönni a sok szellemi segítséget és üzenetet a Nagymamám és Nagypapám szellemének, az Angyaloknak és az Őrangyalomnak is. Tudom, nem vagyok egy egyszerű eset, ezért külön hálás vagyok, hogy ennek ellenére foglalkoztok velem.

Köszönöm!