A pokol kapui és a mennyek országának kulcsai

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. Testvéri szeretetnek kellene lennie tehát legalább azok között, akit az Ő követőinek, keresztényeknek mondják magukat. Ez a testvéri szeretet kezdetben meg is volt addig, amíg csak egy keresztény felekezet volt. Amikor azonban a Péter és utódai által vezetett egy anyaszentegyházból Luther és Kálvin vezetése alatt két nagyobb csoport kivált, azóta a régi anyaszentegyház a legnagyobb gyűlölettel viselkedik a két új keresztény felekezettel szemben, ami üldözéssé és vérontássá fajult. Azóta 417 esztendő múlt el, de a gyűlölet még mindig fennáll, melyet a Bibliával és Jézusuk szavaival igazolnak. Az első egyház gyűlölete a két új egyház iránt azért van, mert szerintük az Ő Jézusuk csak őket bízta meg egyházalakítással, több keresztény egyháznak tehát ezen a Földön létjogosultsága nincs!

A gyűlölet forrása az, hogy az első egyház betű szerint értelmezi Jézusnak Péterhez intézett szavait: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Máté 16,18) Ezen szavak szerint Jézus Urunk Pétert és utódait bízta meg azzal, hogy megalakítsák azt az anyaszentegyházat, amely a pápából, a püspökökből és a katolikus keresztényekből áll.

Tegyük fel most, hogy Jézus Urunk csakugyan a pápa és a püspökök által kormányzott katolikusoknak keresztelt embereket érti az Ő anyaszentegyháza alatt, illetve a pápának, a püspököknek és a katolikus kereszténynek mondja azt, hogy: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” Ebben az esetben azonban Jézus Urunk nem mondott volna igazat, és jövendölése nem vált volna be. Hogy miért? Erre csak akkor jövünk rá, ha világos lesz előttünk, hogy tulajdonképpen mi is az a pokol, és mik azok a pokol kapui?

A pokol kapui nem lehetnek a pokolból kitóduló gonosz szellemek, mert a pokol nem egy hely, ahol örökös tűzben égetik az elkárhozott lelkeket a lólábú, szarvakkal bíró, szőrös, fekete, vasvillás ördögök, hanem a pokol az egy rettenetes lelki állapot, amely már lehet itt a Földön is. Hiszen azért mondja némely ember, hogy: „Pokol az életem!” A további kérdés most már, hogy min keresztül, mi által juthatok én be egy rettenetes lelki állapotba? Tapasztalatból tudjuk mindnyájan, hogy egy rettenetes lelki állapot akkor tárul fel, nyílik meg előttem, ha én bűnt követek el. A pokol kapui tehát a különféle bűnök.

Ha tehát a betű szerinti értelmezéshez ragaszkodunk és Jézus Urunk azt jövendölte volna a mindenkori pápának, a mindenkori püspököknek, és a mindenkori több milliónyi keresztény katolikus embernek, hogy: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”, akkor nem mondott volna igazat, a jövendölése nem teljesedett volna be! Mert bizony a mindennapi élet azt bizonyítja, hogy a több milliónyi katolikusnak keresztelt emberen, a papokon és püspökökön is éppen úgy vesz diadalmat a bűn, mint a protestánsokon, evangélikusokon, lutheránusokon, reformátusokon. Hogy pedig még a pápán is erőt vesz a bűn, azt maga a pápa is alázatosan beismeri, amikor mindennap a szent mise elején így imádkozik, hogy: „Mert fölötte vétkeztem, gondolattal, szóval és cselekedettel!”

Tehát, ha mi emberek a pápát, a püspököket és a több millió katolikus keresztényt mondjuk annak az igazi anyaszentegyháznak, amelyet Jézus Péteren és az utódain akart felépíteni, akkor Jézus tévedett, amikor azt mondta, hogy ezen nem vesznek diadalmat a különféle bűnök. Miután pedig világos, hogy Jézus nem tévedett, hogy minden szava igazság, tehát tévedtek és tévednek az emberek, amikor a látható és emberek által kormányzott anyaszentegyházat gondolják Jézus anyaszentegyházának.

Jézus anyaszentegyháza az, melynek minden egyes tagja a sziklaerős hiten áll, melynek minden egyes tagját nem a pápa, nem a püspökök kormányozzák, tanítják, hanem a sziklaerős hit, és amelynek mindenegyes tagján nem egyházi férfiak uralkodnak, hanem csak a sziklaerős hit. Ilyen egyház van a Földön, és azokból az emberekből, lelkekből áll, akiken nem vesz diadalmat a bűn. Ilyen emberek élnék a Föld minden részében, minden vallásban, tehát mellékes, hogy milyen valláshoz tartoznak.

Máté 16,18-ban Jézus tehát nem azt az anyaszentegyházat mondja az Ő anyaszentegyházának, amelyet emberek vezetnek és kormányoznak, amelynek látható feje is van! Hiszen azért mondta Ő, hogy: „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (János 16,7.13) Vagyis, amikor Jézus már nem lesz köztünk az Ő látható alakjában, akkor eljönnek a Szentléleknek és Igazság lelkének mondott tisztult, magasabb lelkek, angyalok, illetve szellemek, akik mindenre megtanítanak, minden igazságra elvezérelnek.

Máté 16,19 is arról tesz tanúbizonyságot, hogy Jézus Urunk nem az emberek által kormányzott és vezetett látható egyházról beszél, amikor azt mondja Péternek: „És néked adom a mennyek országának kulcsait.” Ha Jézus itt a betűhöz ragaszkodva azt mondta volna, hogy csak annak a Péternek, és ama Péter utódainak adja a mennyek országának kulcsait, akkor szószegő lett volna. Hogy miért? Azt megtudjuk akkor, ha világos lesz előttünk, hogy mi a mennyek országa, és mik a mennyek országának a kulcsai.

Amikor Jézus Urunk azt mondja, hogy Isten országa, a mennyek országa, ti bennetek vagyon (Lukács 17,21), akkor világos, hogy Ő egy végtelenül boldog, mennyei lelki állapotot ért alatta, amely lehet már itt a Földön is. Sőt kell is, hogy már a Földön legyen bennünk, mert ha már itt nincs bennünk, akkor nem lesz bennünk akkor sem, ha levetjük ezt a látható testünket. Mert értsük meg, a boldog, mennyei, állapot nem a testben, hanem a lélekben van, tehát mellékes, hogy a léleknek van-e földi teste, vagy nincs, hogy az a lélek ember-e vagy szellem.

További kérdésünk most, hogy mik a kulcsai a mennyei lelki állapotnak? Világos, hogy nem lehetnek se arany, se gyémánt kulcsok, se protekciók, hanem csak a SZERETET és ALÁZAT. Ez az a két kulcs, amely megnyitja előttünk a mennyei lelki állapotot. Már most, ha a mindennapi életben azt látjuk, hogy szeretet és alázat adatik minden erős hitű embernek, vallásra való tekintet nélkül, akkor ismét azt kell mondanunk, hogy Jézus szószegő, és nem tartotta be ígéretét, mert ha a betűhöz ragaszkodunk, NEKI nem lett volna szabad adnia a szeretet és alázatot másnak, csak Péternek, a Péter utódainak, és az ezek által kormányzott anyaszentegyháznak.

Miután Jézus nem szószegő, hanem maga az Igazság, tehát nincsen igazuk a betűhöz ragaszkodó embereknek. Vagyis Jézus Péter alatt nem ama Pétert értette, hanem minden sziklaerős hitű embert, Péterhitű embert, bármilyen vallású is legyen az. Egyetlen egy egyház sem mondhatja tehát azt, hogy ő az egyedüli igaz, pláne, hogy üdvözítő is, és a többi mind hamis. Mert Jézus anyaszentegyháza az, amelyben mindenkinek sziklaerős, Péterhite van, tehát amelynek tagjain nem vesz diadalmat a bűn, és amelyben mindenki bírja a mennyek országának a kulcsait. Ezek Jézus anyaszentegyházának ismertető jelei!

Amint látjuk, egy látható földi egyháznak sincs joga a másikat gyűlölni, a másiknak a létjogosultságát kétségbe vonni, a másikat hamisnak megítélni, mert amelyik ezt teszi, éppen az a hamis. Jézus anyaszentegyházának minden egyes tagja elismeri, hogy JÉZUS ATYJA A MI ATYÁNK, MI TEHÁT TESTVÉREI VAGYUNK NEKI ÉS EGYMÁSNAK!

Budapest, 1934. 11. 8.

Köszönetnyilvánítás!

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi szellemi lénynek, akik odaátról segítettek nekem az életem során, akár szellemi üzenetekkel vagy bármilyen egyéb módon. Külön szeretném megköszönni a sok szellemi segítséget és üzenetet a Nagymamám és Nagypapám szellemének, az Angyaloknak és az Őrangyalomnak is. Tudom, nem vagyok egy egyszerű eset, ezért külön hálás vagyok, hogy ennek ellenére foglalkoztok velem.

Köszönöm!