A spiritiszta körök célja

A spiritiszta körök kétfélék, illetve kétféle célt szolgálnák. Vannak körök, amelyek csak a hit fölébresztésére szolgálnak, ide tartoznak például a materializációs körök, és vannak aztán a bibliai alapon álló etikai körök. A Biblia legelőször egy materializációs spiritiszta szeánszot említ meg, amelyet Jézus Urunk tartott a megdicsőülés hegyén, amikor Ő átváltozott, és materializálódott Mózesnek és Illésnek a szelleme, és szellemi szózat hallatszott. (Lukács 9,28-35) A Biblia azután azzal a legnagyobb bibliai alapon megtartott spiritiszta szeánsszal foglalkozik, amely pünkösd napján történt (Csel. 2,1-41), és amikor 3000 ember lett Krisztus követője.

A bibliai alapon álló spiritizmus nem szolgál semmiféle földi érdeket, hanem kizárólag Jézus megváltó munkáját folytatja, ezért az ott működő szellemek az önző, kíváncsi emberek kérdéseinek a megválaszolására nem kaphatók, mert ők csak a szeretetre, alázatra, hitre tanítanak, és nem a saját akaratukból adják a tanításokat, hanem azokat szólják, amiket Tőle hallanak. (János 16,13-15) A Krisztus által vezetett spiritizmus ugyanazokat az igazságokat tanítja, amelyek a Bibliában is benne vannak, de azok még nincsenek elferdítve. A bibliai alapon álló spiritizmus rávilágít a Bibliában elferdített igazságokra, és az addig helytelenül értelmezett helyekre.

Aki ennek a spiritizmusnak a híve, az tisztában van a földi hivatásával, kötelességeivel és a túlvilági életének a céljaival. Nyugodtan szemléli a világ lázas küzdelmeit, panasz nélkül, sőt örömmel tud tűrni, lemondani, szolgálni, szenvedni. Az ő igája már édes, az ő terhe már könnyű és gyönyörűséges, és tudja szeretni az ellenségeit és önmagát. Az már tudja, hogy számtalan, számokban ki nem fejezhető évezredes bukások után jutott e Földre, és így a gonosz hajlamait egy földi élet alatt le nem rázhatja. Az tudja, hogy a gonosz hajlamokat a szellemvilágban ledobni nem lehet, a Földön elkövetett bűnöket a szellemvilágban kiegyenlíteni nem lehet, mert a szellemvilágban a szellem csak magába szállhat, a bűneit megbánhatja, kis mértékben még javulhat is, de a bűneit ott jóvá nem teheti. Ugyanis a jóvátételhez megkísértés és megpróbáltatás szükséges, mert a megkísértés, megpróbáltatás az az eszköz, amely alkalmat nyújt arra, hogy a jó és a rossz között szabadon válasszunk. Ezért él itt a Földön egymással összekeveredve a jó és a rossz. A jó és a rossz fájdalmas érintkezése az a tisztító tűz, amely leégeti a szellemről a salakot és a bűnt.

A bibliai alapon álló spiritizmusnak a célja az, hogy megteremtse bennünk azt a fönséges nyugalmat és boldogságot, amely egyedül csak Krisztusban volt meg, hogy az igánk édes és a terhünk könnyű legyen, hogy megtisztuljunk. De ennél még sokkal többet is akar, hiszen Jézus Urunknak is sokkal nagyobb célja volt ennél, az általa kiválasztott halászokkal és vámszedőkkel. Ő tanítványokká tette őket. Jézusnak hűséges tanítványokra és munkatársakra volt és van szüksége örökkön örökké, a megváltásnak soha nem szünetelő munkájában. Olyan tanítványokra, akik nem ismerik a legnagyobb bűnt, a dogmát, akik nem választják szét az embereket vallásfelekezetekre, hanem az összes vallásokat egyesítik a dogmanélküli szeretetben, akik megvalósítják az egy akol és egy pásztort. Ilyen tanítványokat nevel a bibliai alapon álló spiritizmus.

Hogy miképp viselkedjenek az Ő tanítványai, arról szól az a Rómában féltve őrzött írás, amelyet a szellemtestvéreink 1933. május 1-én olvastak fel nekünk. Abban az van írva: „Én szeretteim, hogy megismerjenek, hogy ti az Ő tanítványai vagytok, ne lakjatok palotákban, ne öltözzetek bíborba, kincset csak akkor ismerjetek, ha a könnyező alamizsnát kér tőletek. Semmit se kérjetek magatokért, mindent a testvéreitekért, testvéreitek igazságáért!” Hol vagyunk mi ettől?

Jézus Urunk az Ő tanítványait három éven át nyilvánosan képezte ki. Tanítások, példázatok által oktatta őket, hogy az emberek előtt ismeretesek legyenek. Amikor a három év letelt, akkor a mennybemenetelének napján eltávozott tőlük az Ő látható alakja azért, hogy mint láthatatlan SZELLEM legyen velük tovább az Ő szellemseregével, angyalaival. Pünkösd napjától kezdve már ők szóltak, mert Ő már addig eleget szólt. Ugyanez történik ma az bibliai alapon álló spiritiszta körökben is. Az ilyen kör éveken át először csak zárt kör, és még nem tudnak róla az emberek. Azután a kört a Krisztus vezetése alatt álló szellemek megnyitják a nyilvánosság részére is, vagyis azt mondják, hogy a vágyakozó lelkeknek legyen bebocsátása. Ez annyit jelent, hogy aki egy ilyen körbe vágyakozik, azt visszautasítani nem szabad. Ha aztán annyian jönnének, hogy már nem férnek el, akkor a szellemtestvéreink intézkednek, hogy mi történjék. A körvezetőnek ilyen esetekben sohase legyenek aggodalmai.

A nyilvánosság részére megnyílt körben, aztán tovább tanítanak a szellemtestvéreink, akik szenvedő szellemeket is hoznak, olyanokat, amilyenekre éppen az akkor jelenlevő vendégtestvéreknek szükségük van. A tanítások legtöbbször olyan példázatokból állnak, amelyeknek az értelmét a körtagoknak maguknak kell kitalálni. Ennek az a célja, hogy a körtagok gondolkozzanak! De, ha a gondolkozásuk közben alázattal felfohászkodnak, akkor sugallatokat is kapnak. A kapott sugallatokat pedig annál jobban tudják átvenni, minél kevesebb bennük a gyarlóság, minél tisztább a lelkük, minél nagyobb az akarásuk a szeretet, alázat és a hit kifejlesztésére és befogadására!

A nyílt körben tehát a törzstagokat a szellemi sugallatok átvételére képezik ki. Ezért mondják a tanító szellemek, hogy: „Testvéreim, gyermekeim, ez nem maradhat végig így, hogy ti csak a médiumokon keresztül várjátok a szavainkat. Nektek most már eszköz nélkül kell átvenni a mi szavainkat akképpen, hogy figyeltek, és megérzitek, hogy mi mit mondunk nektek.” Ezzel a szellemtestvéreink azt akarják elérni, hogy legalább a kör törzstagjainak legyen pünkösdjük, miután előzőleg már megtörtént a lelkükben a mennybemenetel. A nyilvánosság részére megnyílt körben, tehát a törzstagoknak tanítványokká, apostolokká kell lenniük, hogy ők is tanítványokká tegyenek minden népeket, megkeresztelvén, illetve leöntvén őket az Atyában, a Fiúban és a SZELLEMBEN való hittel! (Máté 28,19) Hogy Jézus nem a vízzel, hanem a tanítással való leöntést érti és akarja, az kilátszik a következő versből is, ahol azt mondja: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” (Máté 28,20) Hiszen világos, hogy a vízzel való leöntés által senki sem lesz tanítvánnyá. Csak Jézus szavainak a meg nem értéséből, a betűhöz való ragaszkodásból alakult ki a vízzel való keresztelés dogmája, mely nem szentség, mert az embereket csoportokba osztja és szétválasztja őket. Szentség csak egyedül egy van, ez pedig a mindeneket egyesítő SZERETET!

Budapest, 1933. 6. 1.