A szeretet nem fogalom, de Szellem-Erő-Anyag

Minden dolognak a megismeréséhez szükséges, hogy behatoljunk annak a lényébe. Így vagyunk a SZERETETTEL is. A Szeretet előttünk csak fogalom lesz mindaddig, amíg nem kutatjuk az eredetét, nem figyeljük különféle működését, és nem látjuk, nem érzékeljük megnyilvánulásainak számtalan változatát, sokaságát. Azt már tudjuk a szellemi tanításokból, hogy az Isten egy kezdet és vég nélküli nem teremtett szellem, és hogy az Isten maga a legtisztább Szeretet! Tudjuk, hogy részekre nem osztható. Neki nincsenek részei, csak teremtményei! Az Ő teremtménye az a legnagyobb és legtisztább, soha el nem bukott szellem, akit a Földön Jézus Krisztusnak hívunk. De az Ő teremtménye a többi szellem is, akik eltávolodtak Tőle. Ezeknek egy része már visszatért Hozzá, tehát már tisztult szellemek, és akik a mi vezetőink, tanítóink.

Tehát tudjuk, hogy az Isten a Szeretet, és minden belőle származik. A Szeretet, Szellem, Erő, Anyag című fejezetben már szó volt róla, hogy a Szeretet nem csak fogalom, hanem Szellem-Erő-Anyag, de erről ír a Biblia is. A Szeretet eredetéről szól a Biblia, amikor azt mondja:„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. Ez a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (János 1,1-4) „Az Isten szellem!” (János 4,24) „Az Isten szeretet.” (János I. 4,8)

A Biblia szerint is tehát a látható mindenség kezdetén, a legelső általunk felfogható kezdetben, nem volt más csak SZERETET. A Biblia azt is mondja, hogy ez a szeretet, amely kezdetben volt, azonos volt az Istennel, vagyis a mindeneket teremtő Isten lényegében Szeretet. Ha mi most már tudjuk azt, hogy a Szeretet maga az Isten, és megfordítva az Isten a Szeretet, és volt mielőtt minden volt, mielőtt még teremtett szellemek, lények voltak, akkor látjuk csak meg, hogy a Szeretet nem fogalom, hanem minden létezőnek, érzékelhetőnek az alapja. Ha már most tudjuk azt, hogy kezdetben nem volt más, csak a Szeretet, akkor világos lesz előttünk, hogy mindaz, ami létezik, ami érzékelhető, vagyis az, ami a mindenségben van, azaz a Szellem-Erő-Anyag, az nem más, csak a Szeretetnek háromféle megnyilvánulása. A Szeretet tehát Szellem, Erő és Anyag.

Hogy a Szellem nem más, mint Szeretet, illetve a Szeretet legmagasabb hatványa, azt megmondja a Biblia is, amikor azt írja, hogy: „Az Isten szellem!” (János 4,24) és az „Isten az szeretet!” (János I. 4,8) Tehát, ha az Isten szellem is, szeretet is, akkor a Szellem az Szeretet, és minden egyes teremtett szellem nem más, mint annak a végtelen, örökkévaló, kezdetnélküli Szellemnek, Szeretetnek egy-egy paránya. A Biblia szerint is, és a logikus gondolkozással is el kell fogadnunk azt, hogy a Szeretet az Szellem!

Ha tudjuk azt, hogy az örökkévaló, kezdet nélküli, mindeneket teremtő Szellem a Szeretet, és tudjuk, hogy a mindenséget teremtő, alkotó, irányító, fenntartó valamennyi erő, mind Belőle árad ki, vagyis a Szeretetből, akkor el kell fogadnunk azt az igazságot is, hogy valamennyi erőnek a lényege, mibenléte, szintén a Szeretet. Vagyis, hogy a Szeretet az Erő is. Hogy a Szeretet az Erő, és pedig mindeneket teremtő, fenntartó erő, azt csak akkor fogadja el az ember, ha a sok hiábavaló erőlködés, akarás és szenvedés után meggyőződik arról, hogy Szeretet nélkül sem önmagában, sem önmaga körül nem tud sem alkotni, sem összetartani olyasvalamit, aminek maradandó értéke volna!

A Szeretet, mint teremtő és fenntartó erő, megnyilatkozik a mindenségben, mint fény, mint világosság is. Ezt megerősíti a Biblia is, amikor azt mondja, hogy: Őbenne, vagyis a Szeretetben vala a világosság, a fény. Hogy a Szeretet, mint világosság és fény, teremtő és életet adó erő, azt látjuk mindennap a természetben, mert napsugár nélkül nincs élet, nem fejlődik semmi, elpusztul minden. A napsugár tehát szeretetsugár, és miután a fénysugár nem más, mint rezgő erőparányok tömege, tehát mondhatjuk azt is, hogy a Szeretet az egész mindenségben, mint rezgő erő nyilvánul meg. A Szeretet azonban nemcsak az általunk látható fénysugarakat, rezgéseket bocsájtja ki magából, hanem oly sugarakkal, rezgésekkel is megtölti a mindenséget, amelyek nem láthatók, de mégis bizonyságot tesznek magukról, hogy vannak.

Láttuk most már a Szeretetet, mint Szellemet, és mint Erőt. Lássuk most, mint anyagot, mint a világok, bolygok anyagát, és mint az összes teremtett dolgoknak, életegységeknek az anyagát. Hogy az anyag végeredményben rezgés, illetve rezgő parányoknak a tömörülése, hogy az anyagok különféleségét a rezgések különfélesége okozza, és hogy a színek sokasága is a rezgések különfélesége, azt elismeri már a mai tudomány is. Minden anyag nem egyéb, mint egy Szeretet színsugárnak a tömörülése, hatványozása. De, hogy ez a tömörülés egy halmazállapotban megmaradjon addig, amíg arra szükség van, ezen célból létezik egy másik erő, egy külön rezgés, az úgynevezett Életprincípium, amely a tömörült rezgő fényparányokat egy tömegben összetartja. Az életprincípium szintén egy rezgés, a Szeretetnek egy rezgése, és miután mindeneket összetart, éltet, mindennek életet ad, azért nevezzük életprincípiumnak, mert egyedüli elve, princípiuma, hogy mindent éltetni. Vannak tehát a Szeretetnek oly sugarai, rezgései, rezgő erői, amelyek képezik a láthatatlan elektronokat, és más anyagparányokat, és van oly rezgése, rezgő ereje, amely a tömörült anyagparányokat egy halmazállapotban összetartja, fejleszti és élteti. Így képződik, alakul át a Szeretet rezgő erőinek a komplexuma anyaggá, és éltetett életegységekké!

Amint látjuk, a Szeretet nem fogalom, hanem Szellem-Erő-Anyag. Miután mindhárom nem más, mint Szeretet, a különbség e három között tehát csak a hatványozásban van. Az anyag a Szeretetnek a legalacsonyabb hatványa. Az Erő a Szeretetnek egy magasabb hatványa, amely fejleszti és alakítja az anyagot. Az életprincípiumból ki felfejlődött Szellem pedig a Szeretetnek a legmagasabb hatványa, mert élteti az anyagot, mert már akarata és értelme is van. Amikor azt mondjuk, hogy Isten, akkor az alatt értjük a SZERETETNEK azt a legmagasabb hatványát, azt a legmagasabb SZELLEMET, amelynek soha kezdete nem volt, és vége soha nem lesz, és amelynek abszolút akarata, értelme van, amely az abszolút IGAZSÁG, BÖLCSESSÉG, JÓSÁG, KEGYELEM, szóval minden elgondolható jónak a legmagasabb hatványa, foka.

Az Isten abban különbözik a többi, általa teremtett szellemtől, hogy Ő kisugározza magából az ÉLETET, SZELLEMET, ERŐT és az ANYAGOT is, ellenben az általa teremtett szellemek csak erőt és anyagot sugároznak ki magukból. Ezért vannak ők az Isten hasonlatosságára, mintaképére teremtve. Isten csak ilyen szellemeket teremt, de embert nem teremtett soha, és nem is fog teremteni soha. Az embernek, ilyen erői és anyagkisugárzásai nincsenek, az ember nem Istenhez hasonlatos, nem az Isten mintaképére való. Az ember nem más, mint bukott szellem, kinek az Isten itt a Földön bőrruhát formált, és felöltöztette. (Mózes I. 3,21)

Budapest, 1934. 3. 15.