A tíz szűz példázata a spiritizmus megvilágításában

Mikor Jézus befejezte az utolsó idők ismertetését (Máté 24), utána rögtön azt mondja: „Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz.” (Máté 25,1) A példázat tehát mindig az utolsó időkre vonatkozik, tehát mostanra is. Az utolsó idők nem e Földnek az utolsó évei, hanem a gőgnek, gyűlöletnek, hitetlenségnek az utolsó évei, mert ezen a Földön, amely az Istentől, a Szeretettől lett, és a Krisztus által, a Szeretet által van (Kor. I. 8,6), a gőg, gyűlölet, hitetlenség csak ideiglenes lehet, és csak a szeretet felébresztésére szolgálhat.

Minél nagyobb a gőg, gyűlölet, hitetlenség, annál jobban ébredezik a szeretet, alázat, hit, annál közelebb a vége! Ez van napjainkban, ezért kérdi ma minden ember: „Meddig mehet ez még így?” Az „Akkor” tehát most van! A mennyek országa pedig: „Az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” (Róm. 14,17) Ilyen állapotban élnek az utolsó időkben azok, akik példás életükkel világítanak a bűnben, és várják az igazságosztó Jézusnak az eljövetelét, az új korszak eljövetelét. Ezek a szüzek, akik elővették a lámpásaikat.

Lámpást elővenni, egy világító testet elővenni a spiritizmus tanítása szerint egy világító testi életet elővenni, azaz leszületni azért, hogy életünkkel világítsunk. (Máté 5,16; 13,43) Jézus azért nevezi ezeket szüzeknek, mert ezek érintetlenek a világtól, ezeket nem fertőzte meg ez a világ, ezek nem adták magukat össze evvel a világgal. Mózes idejében azok voltak szüzek, akik betartották a tízparancsolatot, azért beszél Jézus tízről, és nem többről, nem kevesebbről.

Akik az első öt parancsolatot is betartják, azok az okosak, akik csak az utolsó ötöt, azok a bolondok. Vagyis bolond minden ember, aki azt mondja: „Én jó vagyok! Én jó példát adok mindenkinek, mert nem ölök, nem lopok, nem paráználkodok, nem esküszöm hamisan, nem kívánom meg a másét.” Ezek a bolondok, mert nem hoztak magukkal olajat, vagyis szeretetet, alázatot, hitet, mert ehhez a bolond élethez nem kell más, csak az erkölcsnek és a becsületnek egy bizonyos érzése.

És kik az okosak? Azok, akik megtöltötték az Ő lelküket, edényüket olajjal, azaz szeretettel, alázattal, hittel, mert az első öt parancsolatot a hit, szeretet, alázat nélkül betartani nem lehet. Az okosak azok, akik elfordulnak az idegen istenektől, a földi dicsőségtől, a földi hatalomtól, a föld kincseitől; akik nem csinálnak maguknak faragott képeket, azaz merev formákat, szoborszerűen egy helyben álló dogmákat azokról, amik az égben vannak; akik nem csinálnak leszögezett tudományos tételeket azokról a teremtett dolgokról, amik a Földön vannak, és azokról a rejtett, természeti erőkről, amik a vizekben, fluidokban, és a föld alatt, az anyagban vannak; akik nem imádják, nem tisztelik azokat büszkén, mint tradíciókat évszázadokon át, hanem alázattal elfogadják az újabb és újabb kijelentéseket, most a spiritizmusban is; akik senki mást nem neveznek Istennek, csak a mindenek Teremtőjét, vagyis akik nem osztják fel a Teremtőt részekre, például háromra, és nem nevezik ezeket hiába Istennek; akik legalább minden hetedik napon felszabadulnak az anyag uralma alól, és gondolkoznak ilyenkor azon, hogy honnan jöttek, miért vannak és hová mennek; akik tisztelik az atya és anya fogalma alá tartozó kenyéradóikat, oktatóikat.

„Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.” (Máté 25,5) A késedelmeskedés, vagyis a kegyelmi idő alatt a bolondok is, az okosok is elszunnyadának és aluvának. Az elszunnyadás egy átmenet az álomba, a gondolatnélküli állapotba, vagyis a bolondok élték az ő bolond életüket, az okosok élték az ő okos életüket, de elszunnyadt, elaludt bennük az igazságosztás eljövetelére, az új kor eljövetelére való gondolat.

„Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” (Máté 25,6) Éjfél a teljes sötétség, a teljes eltévelyedés ideje. A kiáltások, az ébresztő gondolatok, a szellemi szavak és a katasztrofális elemi események azok, amelyek a betegségekhez hasonlóan arra figyelmeztetnek, hogy jön a vég, és jöjjetek elébe!

Az első szellemi kiáltás 1847-ben hangzott el, amikor nyilvánosan kezdtek szólni a szellemek Hydeswille-ben, Amerikában, a Fox nővérek által, és azóta a szellemek kiáltása elterjedt az egész világon. Most napjainkban, ahogy Noé idejében, a szellemek most is bárka építésére hívják fel mindazokat, akik csak esznek, isznak, házasodnak, férjhez mennek (Máté 24,39), akik elbizakodnak abban, hogy ők jók, mert nem lopnak, nem ölnek, nem paráználkodnak, nem esküsznek hamisan, nem kívánják meg a másét, és betartják az egyház parancsolatait.

Amikor elhangzik a kiáltás, vagyis mindenkor, amikor elkezdődik a nyomorúságos és a veszedelmekkel teli élet, és a bolondok látják, hogy az okosak világítanak az ő nyugalmukkal, örömükkel, maguk pedig kétségbeesnek, zúgolódnak, akkor azt mondják az okosoknak: „Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.” (Máté 25,8) Vagyis, adjatok nekünk a ti olajotokból, a hitből, szeretetből, alázatból, hogy mi is világítsunk. De miután a szeretet, alázat, hit nem olyan portéka, amit egyszerűen adni lehetne annak, akinek nincs, ezért az okosak azt felelték, hogy: „Menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.” (Máté 25,9) Vagyis, szerezzétek be, a megpróbáltatásokban, mert ezek csak ott szerezhetők be.

Amikor előtte az okosak azt mondták, hogy: „Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek”, az úgy értendő, hogy a mi hitünk, szeretetünk, alázatunk elegendő a mi megpróbáltatásaink elviseléséhez, de nem bizonyos, hogy elegendő volna a ti próbáitoknak az elviselésére is. A megpróbáltatásokban hitet, szeretetet, alázatot szerezni azonban oly hosszadalmas dolog, hogy az nem sikerül már akkor, amikor a kiáltások már hangzanak, amikor már benne vagyunk az idők teljességében. Ezért mondja Jézus: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.” (Máté 25,13)

Mikor jő el hozzánk az idők teljessége, a mi időnk, a megítélésünk? A nap és az óra alatt természetesen nem egy 24 órából álló nap, és nem egy 60 percből álló óra értendő, hanem egy életnap, azaz egy egész emberi élet, és egy emberi életnek a szakaszai, a fiatalkor, közép és öregkor. Vigyáznunk kell tehát mindnyájunknak, mert nem tudjuk, hogy mely órában, illetve az életünknek mely szakaszában, fiatal, felnőtt vagy öregkorban jő el megítélésünk.

Megtörténhet velünk tehát az, hogy ha mi nem tudjuk megadni a szeretetet, alázatot, hitet, akkor, mint gőggel, gyűlölettel, hitetlenséggel telt szellemek kerülünk át a szellemvilágba. Eközben a Föld átváltozik, finomodik, fél anyagi lesz, és ide aztán csak olyan szellemek születhetnek majd le, akik kiérdemelték már azt, hogy itt fél anyagi testben, sokkal könnyebb létkörülmények között, szeretetben élhetnek. A megfinomodott Földön nem lesz más csak szeretet, így csak azok fognak itt élni, akik okosak voltak, akik még az elmúlt korszakban világítottak, mert volt olajuk, szeretetük, alázatuk, hitük.

A bolondok, vagyis a gőggel, gyűlölettel, hitetlenséggel teli szellemek ide le nem jöhetnek, itt ismeretlenek lesznek, és egy olyan másik bolygóra fognak leszületni, ahol még olyan élet van, mint nálunk mostanában. Jézus tehát nem azt mondja, hogy „Nem ismerlek titeket.” (Máté 25,13), hanem azt, hogy: „Itt nem ismernek titeket.”, mert Ő mindenkit ismer!

Budapest. 1932. 5. 26.