Ádám és Éva előtt

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. Hogy Ő a mi testvérünk, és mi hasonlók leszünk HOZZÁ egykoron az meg van írva János I. 3,2-ben: „Hasonlókká leszünk ő hozzá.” Ugyancsak meg van írva, hogy mi már a Föld megteremtése előtt léteztünk, tehát mi kezdetben nem voltunk emberek. „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!” (Jób 38,4) „Hiszen már akkor megszülettél, napjaidnak száma nagy!” (Jób 38,21) Efez. 1,4-ben az mondatik, hogy az Isten kiválasztott bennünket a világ megteremtése előtt a Krisztusnak a mennyekben. Péter I. 1,20-ban pedig az áll, hogy Jézus Krisztus már a világ megalapítása előtt eleve el volt rendelve érettünk. Végül Pál apostol Timóth. II. 1,9-ben kijelenti, hogy Krisztus kegyelme adatott már nékünk, örök időknek előtte.

Ádám és Éva allegóriája tehát nem az emberteremtéssel foglalkozik, hanem a bukott szellemek felébresztésével, amint azt A szellem testet öltése című fejezetben láttuk. Hogy Ádám és Éva története nem jelenti a Földnek egy emberpár által történt benépesítését, az kilátszik abból is, amikor Mózes kijelenti, hogy Káin a testvérgyilkosság után NÓD tartományba ment lakni, ahonnan feleséget vett. (Mózes I. 4,16.17) Ha tehát Ádám és Éva idejében, a paradicsomon kívül már egy csomó tartomány volt a Földön, mert NÓDUS, NÓDI csomót jelent, akkor világos, hogy kezdetben egyszerre végtelen sok szellem jött a Földre, és itt testbe öltözött. Azért nevezi Szent Ágoston is az embert testbe öltözött léleknek, és azt mondja: „Mi is szellemek vagyunk, bár testben élünk.” (De civitate Dei) Hogy az ember testbe öltözött szellem, azt elismeri Dr. Trikál József, római katolikus főpap is, a pápai jóváhagyással kiadott könyvében. (Az okkultizmus bölcseleti szempontból, 25. oldal)

Miután Ádám és Éva idejében még egy csomó más tartomány volt a Földön, lehetetlen, hogy az ember által jött volna a bűn a Földre. Evvel a bűnös állítással csak az emberek írták teli utólagosan az apostolok leveleit. Az eredendő bűnre vonatkozó minden szó, utólagos hamisítás. Ezékiel 18,20-ban világosan megmondja, hogy a fiú nem viselheti az apja vétkét. Jeremiás pedig az ő siralmaiban 3,39-ben szintén kijelenti, hogy ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. De a bibliahamisítók az ő rövidlátóságukban meghagyták Ezékielnek, Jeremiásnak és Mózesnek az idézett kijelentéseit.

Mi emberek tehát, amikor a Föld megteremtése előtt az Isten teremtő kezéből kikerültünk, csupán csak lélekkel bíró, tiszta szellemek voltunk, mert az Istenből, az abszolút, tisztaságból nem jöhet ki bűnös, bukott lény, az természetes. Mi tehát éppen olyan tiszta szellemek voltunk a Föld megteremtése előtt, réges-régen, mint a mi Urunk, Jézusunk. Az Atyánk nem ismer személyválogatást. Mi egyformák voltunk és hasonlók leszünk. Azért mondja Jézus, hogy: Testvérei vagyunk! Evvel is elismeri a közös egyforma eredetet. Ha nem lett volna közös, egyforma múltunk, akkor Ő azt mondta volna, hogy: Ti testvéreim lesztek! Mert Ő az Igazság!

Testvérek a jelenben csak azok, akik egy Atyától, egy anyától születtek, vagyis egyformán egy és ugyanazon módón keletkeztek. Tehát mikor Jézus bennünket testvéreinek nevez (Máté 12; Márk 3; Lukács 3) az nemcsak azt jelenti, hogy közös az Atyánk, hanem azt is, hogy egy volt az anyagunk, az anyánk! Ő is szellem, mi is szellemek vagyunk. Az Ő lelke, anyaga is olyan volt, mint a mi lelkünk, anyagunk. A lélek egy finom anyag, amely a szellemnek a burkát, testét képezi. Megteremtésünkkor mi is olyan tiszta szellemek voltunk, mint Jézus most, és rajtunk sem volt más anyag, csak a lélek finom anyaga. Anyagunk, anyánk tehát akkor egy volt. De mióta a Földön testbe öltöztünk, átmenetileg egy más anyagot kaptunk, egy más anyát, mostoha anyát.

Erre a látható fizikai testre, erre a nehéz anyagra, a tiszta szellemnek szüksége nincsen. Ezért nem volt ilyen teste sem Jézusnak, sem azon angyaloknak, akik el nem buktak, el nem távolodtak az Atyától, mint mi, tékozló gyermekek. Jézusnak az akkori látható anyaga, teste, csak látszólag volt hozzánk hasonló. A szellemnek nincs más anyaga, csak az, amit léleknek nevezünk. Ez egy súlytalan anyag, ami nem más, mint a szellem saját kisugárzása, önfénye! Ez fehér és fényes, ha a szellem csak szeretetet sugároz ki, és sötét, ha a szellemben gőg, gyűlölet van. Miután a lelket a szellem sugározza ki önmagából, a szellem több mint a lélek, és attól soha el nem választható, örök egységet képez vele. A szellem evvel a kisugárzó anyagával munkálkodik a mindenségben.

A természeti tünemények, folyamatok anyagát az indus filozófia MAJA-nak nevezi. A mitológiában a MAJA a teremtő Istennek női princípiuma, a világ anyja! Elfátyolozott, szép, asszonynak rajzolják, és fátyolának redőiben látszanak az összes teremtett lényeknek és dolgoknak a képei. MAJA-tól származtatják egyesek a MÁRIA elnevezést is. Mert MAIA görögül anya, és Mária is az. És mind a kettő egy magasabb, egy finomabb anyát jelent. Ugyancsak Május hónap is innen kapta elnevezését, mert ekkor ünnepelték MAJA görög Istennőt. Az ó-római naptárban május a harmadik hónap volt, mert jelképezte a háromságnak, a Szellemnek-Erőnek-Anyagnak megnyilvánulását a természetben, amikor a Szellem az ő láthatatlan erejével anyagba öltözik itt a Földön.

Ha tudom most már, hogy a csalóka MAJA-ba, a mostoha anyát jelentő anyagba csak a Földön vagyok átmenetileg öltözve addig, amíg a lelkem újjászületik, illetve szeretetbe öltözik, akkor örülni tudok minden szenvedésnek, ennek a tulajdonképpeni földi tisztítótűznek. Sőt, meg tudom köszönni a szenvedést, a tisztító tüzet, mert tudom, hogy ebben is az Ő végtelen szeretete működik, hogy ezáltal minél hamarább kiszabadítson engem ebből a nehéz anyagból, hogy utána ismét csak a finom, súlytalan anyagba, a tiszta, fehér lélekbe öltözött szellem legyek. Nincs tehát szükség általános feltámadásra, mivel a Földön megtisztult léleknek az már nem kell. Ha pedig odaát is van tisztítótűz, akkor annál inkább nem kell!

Budapest, 1935. 1. 3.