Az örök élet elnyeréséhez csak Szeretet kell, semmi más

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. A mi Urunk, Jézusunk, a mi legnagyobb testvérünk azt mondja nekünk most is: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”(Máté 5,17) Máskor meg azt mondja: „A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának.” (Máté 11,13; Lukács 16,16) A törvény és a próféták alatt a vallás értendő. Ha most, a vallást alkotó legelső két törvénytáblát, a tíz parancsolatot vesszük, akkor Jézus ezekre is mondja: „Nem akarom ezeket eltörölni, de betölteni.” És azt is mondja: „Ezek csak Keresztelő Jánosig voltak jók, arra, hogy ezeknek egyszerű betartása által eljussatok a mennyeknek országába. Ezentúl erőszakoskodni kell a mennyek országáért.” Vagyis a szeretetet ki kell erőszakolni önmagátokból, ami már nem oly kényelmes, mint a parancsolatok egyszerű betartása. Mert, ha kierőszakoljátok önmagátokból a szeretetet, akkor avval betartjátok a tíz parancsolatot is. Ellenben a tíz parancsolatot be lehet tartani szeretet nélkül is egyszerűen erkölcsi kényszerből, a büntetéstől való félelemből.

Ha most egy szombatista, vagy adventista azt mondja, hogy bármennyire erőszakolom is ki én a szeretetet önmagámból, avval még a szombatnapi munkaszünetet nem tartom be, tehát nem elegendő csak a szeretet kierőszakolása, hanem tényleg munkaszünetet is kell tartani, mert csak munkaszünettel lehet betölteni a szombatnapi parancsolatot, és be is kell tölteni, mert Jézus nem azért jött, hogy eltörölje. Akkor evvel szemben az legyen a válaszunk, hogy a tíz parancsolat közül Jézus maga hagyta ki a szombatnapi parancsolatot, mert csak kilencet sorol föl annak a gazdag ifjúnak, aki azt kérdezte TŐLE, hogy mit cselekedjen, hogy elnyerhesse az örök életet.

Máté 19; Márk 10; Lukács 18-ban Jézus beszél az 1. és 2. parancsolatról akkor, amikor azt mondja a gazdag ifjúnak, hogy adja el minden vagyonát és mindenét ossza el a szegények közt. Evvel bizonyságot tesz arról, hogy Istent szereti mindenekfelett. Aztán felsorolja a 4., 5., 6., 7., 8. parancsolatot, hogy: Tiszteld atyádat és anyádat, ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy! Végül felemlíti még a 9.-et, 10.-et, amikor egyszerűen azt mondja: „Kárt ne tégy!” A szombatnapot Jézus szándékosan kihagyta, mert annak a szeretethez semmi köze nincsen.

Jézus tehát nem kívánja annak a betartását, aminek a szeretethez semmi köze nincsen. Ennélfogva, nem kívánja, és nem tartja szükségesnek az örök élet elnyeréséhez az úrvacsorát, a gyónást, áldozást, oltári szentséget, vízkeresztséget, bérmálást, konfirmációt, keresztvetést, rózsafüzért, misét, búcsúra való zarándoklást, a szombati vagy a vasárnapi munkaszünetet.

Nagyon téved azonban az, aki azt hiszi, hogy Jézus mindezek beszüntetését követeli. Ő csak nem tartja szükségeseknek az örök élet elnyeréséhez. De mivel látja, hogy az emberek mindezekhez annyira ragaszkodnak, mint a gyerekek a játékaikhoz, tehát meghagyja tanítványainak, hogy: „És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak.” Vagyis, amilyen szokásokkal előhozakodnak valamely házban, azokkal éljetek. (Lukács 10,8) Hiszen Ő is élt a zsidók szokásaival, és mikor Keresztelő János nem akarta megkeresztelni, azt mondta néki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.”(Máté 3,15) A különféle dogmák szentségek, ceremóniák, szertartások, egyházi szabályok, azok mind a mi igazságaink, illetve azok igazságai, akik ezekhez még ragaszkodnak. Amíg lesznek emberek, akik ezekhez ragaszkodnak, addig az ATYA engedi, hogy ezek legyenek, Ő hagyja, hogy az emberek az egyetlenegy vallást, a SZERETETET felöltöztessek különféle formaságokba, cifraságokba, amint egy földi atya is engedi, hogy a gyerekek a kapott babát felöltöztessék különféle színű ruhácskákba. Aki úgy gondolkozik, mint egy gyermek, annak még játék kell.

A szeretet az egyetlen vallás, de mi tévesen a különféle cifra köntösöket nevezzük vallásnak, és amíg vannak, kik vágyakoznak a cifra köntösök, a dogmák, szentségek, ceremóniák után, addig mindezekre szükség van. Amíg vannak, kik vágyakoznak a vallásos játékokra, addig a vallásos játékokra szükség van. Amíg vannak óvodás gyerekek, szükség van az óvodákra. Amíg vannak elemi iskolások, szükség van az elemi iskolákra. Amíg vannak testet öltött szellemek, akiknek szükséges ez a Föld, addig kell ez a Föld. Semmi sincs ok és cél nélkül. Játék sincs ok és cél nélkül. Ezért meghagyja a mi ATYÁNK a mi játékainkat, és ezért nem törli el a mi Urunk, Jézusunk, a mi legnagyobb testvérünk se azokat. Sőt Ő is részt vett a mi vallásos játékainkban, hogy meg ne botránkoztasson bennünket. Ezért mindazok, akiknek már nem kellenek a vallásos játékok, ne vegyék el ezen játékokat azoktól, akiknek ezek még kellenek. Mert a gyermek is, az ember is boldogtalan és szegény, ha elveszik a játékait. A mi ATYÁNK és a mi Urunk, Jézusunk pedig nem akar bennünket boldogtalanokká tenni.

Akinek nem kell a sok vallásos játék, az hagyja el, és csak ha alkalom adódik, ha szó van róla, akkor mondja meg, miképp látja Ő az igazságot. Majd eljön mindenkinek az ideje, amikor szintén nem lesz szüksége a szentségekre, dogmákra, ceremóniákra, szertartásokra, egyházi szabályokra, emberi parancsolatokra, keretekre, és akkor kilép ezekből. És akkor ezek mind összeomlanak maguktól.

Ne legyünk tehát türelmetlenek, mert a mi ATYÁNK és a mi Urunk, Jézusunk, a mi legnagyobb testvérünk jobban tudja, meddig van szükség a vallásoknak mondott külsőségekre, dogmákra, szentségekre stb. Mi ne nézzük ezeket ellenszenvvel, gyűlölettel, de szeretettel, mint ahogy a gyermekek játékait is szeretettel szemléljük. Mert ezek bizony sok jó szolgálatot tettek sokaknak, és hasznunkra voltak nekünk is. Amíg semmink se volt, addig azokból táplálkoztunk. Az egyházak az ő ünnepeikkel, szertartásaikkal, újították fel bennünk évről évre a mi Urunk, Jézusunk emlékezetét. Az egyházak beszéltek nekünk szeretetről, alázatról, hitről addig, amíg az Úr Jézus maga meg nem szólalt bennünk. Az egyházak emlegetik előttünk állandóan az Istent. Az egyházak az ő templomaikkal még ma is azok az oázisok, amelyekre sok embernek még olyan szüksége van, mint a karavánnak a homoksivatagban. Az egyházak az ő templomaikkal képezik az alapot az elinduláshoz, amely alapon megerősödve, elindulhat a zsenge lélek tovább.

Hogy az egyházak türelmetlenségükben haragudni is tudnak az természetes, hiszen csupa gyarló, türelmetlen emberből állnak. Hogy pedig az egyházakká tömörült gyarló emberi közösség magát egyedül igazinak, egyedül üdvözítőnek mondja, az azért van, mert nem gondolkoznak. De örvendetes jelenség, hogy egyre szaporodnak az olyan papok, akik már nem használják ezeket a helytelen kifejezéseket, mert eljutott hozzájuk a világosság, és ők befogadták a világosságot.

De bárhogy is prédikál egy pap, még ha azt is mondja, hogy a dogma szent, még akkor is hallgassuk szeretettel, mert mindig mond olyat is, ami megragadja a figyelmünket, amiből tanulhatunk. Mi ne ismerjünk se rossz, se hamis egyházakat, mert ami rossz és hamis, az mibennünk van. Természetes, hogy ha mi valakit, vagy valamit szeretni akarunk, az nem jelenti azt, hogy mi jóváhagyjuk annak a szeretetlenségét, gyűlöletét, gőgjét, hitetlenségét. Hiszen Jézus is keményen kikelt a farizeusok szeretetlensége, gőgje, gyűlölete, hitetlensége ellen. Azért nevezi őket mérges kígyóknak, és azt is mondja nekik, hogy ők az ördög atyától valók. (Máté 3,7; János 8,44) A gyarlóságokat tehát szóvá kell tenni annál is, és különösen annál, akit szeretünk. Mert saját hibáit egy ember, és egy közösség önmaga nem ismeri fel, és addig az ember jónak, a közösség pedig egyedül igazinak mondja magát, amíg nem látja a saját hibáit, és természetes, hogy addig szeretetlen, türelmetlen másokkal szemben.

Hogy az egyházak közötti áldatlan szeretetlenség, ellenségeskedés, gyűlölet végre megszűnjön, ahhoz az kell, hogy az egyházak végre belássák, hogy az ő vallásos játékaik nem lehetnek szentségek, hogy ők csak akkor lehetnek igazak, ha KÖLCSÖNÖSEN SZERETIK EGYMÁST!

Budapest, 1934. 12. 6.