Békesség!
Kérelem az olvasóhoz:
Testvérem, ha ezen szellemileg leadott mondásokat olvasod, ne igyekezz rajtuk javítani, és ne gondold azt, hogy tévesen vannak leadva, mert ha nehezen is érthetők, de értelmük így is van, és ezt kell kitalálni!
A nehezen megérthető mondásoknak az a hasznuk, hogy a megfejtésükön sokat gondolkozva, sokára értjük meg őket, de aztán el nem felejtjük, magunkévá tesszük őket, és ők az életünk vezérfonalaivá lesznek. A könnyen megérthető dolgokat, könnyen elfelejtjük. Ezért érthető meg nehézen a Biblia is, hogy sokat foglalkozzunk vele, és lelkünk tulajdonává legyen, mint az alábbiak!
Békesség!
Ha odaérsz a keresztúthoz, amelynek a vezetője a csüggedés és nem tudod, melyik úton indulj, csak visszafelé mehetsz.
A türelem sokszor emberi megszokás, csak a lélek sóhaj nélküli tűrése Krisztusi.
Munkátok ima, imátok munka legyen. Ha az értelem a lelki ismerettel halad együtt, eléritek!
A gőg szeretetlenség. Hogy akartok a Krisztus által megszentelt szeretethez jutni, ha gőgösek vagytok?
Csak akkor érzed magadat egyedül, elhagyottan, ha a lélek és anyag harcában az anyag a győztes!
A képmutatás vermet ás, és mivel őszinteségetek nem világít, minduntalan beleestek!
A látszat szolgái vagytok. Ne adjátok fel a harcot, mert akkor reményetek nincsen a győzelemre.
Amilyen mértékben tudjátok kiűzni a nagyravágyást, olyan mértékben haladtok a béke útján!
A szenvedély hamis útjelző, előre mutat, és visszafelé húz!
Az indulat gyűlöli az elnézést, mert ez bánatot okoz neki! Ez a bánat tudat benneteket létezéséről.
Álhatatlanságotok elindul útján. Eredménye, lelkiismeret nélküli, ellanyhult munka.
A kötelesség és önfeláldozás közel vannak egymáshoz, nem kell a határokat keresnetek.
Az áhítat, Krisztus titkos hírvivője, ha elárulod, cserbenhagy!
Önzésetek mindig mélyebbre vájja azt az árkot, amely elválaszt embert, embertől. Kérjetek részt a hídépítésben.
A kevélység lelketeket mozdulatlan bénaságra kárhoztatja, ellenszere a szenvedés!
Egyszerűségeteket formák sallangjába burkoljátok, még az eszközt sem fogadjátok el a kibontakozáshoz!
Az érzékenység torz tükör, amit hiúságotok tart kárörömmel elétek!
Hibáitok terített asztalnál ülnek, lelketekben még jóravaló akaratotok is őket szolgálja!
Az ostor öntudatlanul sújt, de a kéz, amely irányítja, mindig a tiétek!
Ha hívjátok az indulatot és a gyűlölködést, elkergetitek a szelídséget és a megbocsátást.
Nem tudtok-e választani a leláncolt kapu és az egyenes út között?
Lelketek egyensúlyát a tagadás nem kevesbíti és a beismerés nem növeli!
A kapzsiság tűzcsóva, amely mindent felperzsel, ami útjába kerül!
Az igazság sokszor hívatlan vendég, mert megelégeli a képmutatás üzelmeit, és leleplezi.
Lelketek képviselője az anyag vágyai, Krisztus képviselője az alázat, szeretet, hol találkozhat e kettő?
Ha tagadjátok azt, hogy gőgösek vagytok, az egyensúlymutató mozdulatlan, ha elismeritek, hogy gőgösek vagytok, de nem érzitek, annak lényeges hatását, szintén mozdulatlan!
A béketűrésre hajló lélek tanúbizonyságot tesz Krisztus mellett, a békétlen ELLENE!
A hazugság hű csatlósa az öntetszelgésnek, ha azt leleplezzük, csatlósa is követi!
A bizonytalanság mindig a biztosat szolgálja, de ne akarjon ott a rideg gondolat erejével hatni, ahol csak az érzés melege segít!
Krisztus útját emlegetitek, de a hitnek mécsesét is eloltjátok, nehogy járni lássátok rajta!
Aggodalmaskodásotokkal takarjátok el életfeladatotok megismerésének lehetőségét!
Az igazság nem jelenti az emberek igazságát, és ti mégis konokul sáncoljátok körül magatokat vélt igazságotokkal!
Önzésetek visszaél a szeretet utáni vágyatok örökkévaló értékével.
Tagadjátok meg a látszat világát, hogy belássatok a valóság világába.
A tükör csak a rávetített képet, mutatja! Ez a tükör is csak a lelketekből rávetített hibák képét mutatja!
Krisztus a Földre jött, hogy megtanítsa az embereket az ÖNMEGVÁLTÁSRA.
Minden a haladást szolgálja, ott aláztatik meg gőgötök, ahol szenvedés jár vele.
A sötét és világos út között, csak a cél a különbség. A legsötétebb út is ragyogóvá válik, ha Krisztus a cél!
Ha eltévedtek a formák útvesztőibe, sohasem juttok el a vallásnélküli hithez.
Az emberi megkülönböztetés, visszaélés Krisztus igéjével, s ez a visszaélés segít benneteket elfordulni a szeretet küszöbétől.
Az anyag vágyai, cselt vetnek. Szelíd belenyugvásotok ebbe botlik el.
A megalkuvás a haladásban, hályog lelki szemeiteken, ha terjedni engeditek, elsötétül körülöttetek minden.
A véges korlátok közé ékelt lehetőségen szűritek át a végtelenség megnyugtató tudatát.
Az önhittség éneteknek ferdén tulajdonított ereje, hibáitokat kormányozza.
A törvény korlátai közt vezető szenvedés útja visz az előrehaladáshoz.
A lázadozás ellenkezik a Krisztusi alázattal. Csak a Krisztus után vágyó lélek képes a szeretetre.
A megismerésetek rávilágít a csaló látszat időleges kötöttségére!
A képmutatás áthatolhatatlan ködében hiába keresitek őszinteségeteket.
Minden vezérét vesztett sereg szétzüllik. Hibáitok vezére gőgötök. Legádázabb ellenfele az alázat, állítsátok harcba ellene!
A hibáitokkal való, kitartó küzdelem, zarándokút a Krisztus által megszentelt szeretethez.
A kegyelem útján a szenvedés a vezetőtök. Ha megszöktök előle, magatokhoz láncoljátok!
Ha a lélek válik hiúvá, megkövez abban minden testvéri érzést.
A lelkiismeret csak addig néma vádló, amíg a bűn hangosan védekezik!
Megbocsátani, vagy magbocsátást kérni ott, ahol hiúságotok érzi magát megbántva, egymástól távol eső fokozat.
Csak akkor szolgálhattok az igazságnak, ha a hazugság mosolygó álarcát letépitek lelketekről!
Az anyag teremtője a bűn, hogy akartok a béklyóitól szabadulni, ha annak teremtője uralkodik?
Ne halmozzátok tartozásaitokat a hit és kételkedés közötti vergődéssel!
Tegyétek az anyag uralmát szolgaivá, hisz ereje önámítás.
Alázzátok meg lelketeket a kételyek előtt, ezzel húztok határvonalat gőgötök elé!
Egymás hibáinak megítélésével láthatatlan falat építetek saját hibáitok megismerése előtt.
Minden munka hivatott arra, hogy választott legyen, hisz a Krisztus által megszentelt szeretet, mindenható!
Az indulat énetek kibontakozásának hamis tanúsága!
Az alázat torz képe, a képmutatásba való belenyugvásotok!
Az öntudat útján a forma is az egyszerűség eszközévé válik!
A vallásnélküli hit szilárd falát eredménytelenül érik az anyag csákányütései!
Hibáitok kitaposott útján keresitek önbeismeréseteket!
Minden haladás utáni vágy, próbatétel. Ennek a próbatételnek már a lehetőségét is követi a tudatos segítség.
A látszólagos önfeláldozás alázat nélkül, kapcsolat a hiúsághoz!
A törvény változatlan megkerülésével lelketek összhangját áldozzátok fel, betartásával az anyag kötött formáit.
A Krisztus által megszentelt szeretet a cél. Mennél elégedetlenebb a lélek, annál távolabb van a céltól.
Rendeltetésetek igaz útjának tartjátok a gyűlölködés hamis kitérőjét!
Türelmetek próbájának alapja minden példaadásnál meginog.
Csak a rombolás időleges! Az építés végtelen! Minden titokban elkövetett jó cselekedet, szilárd kő az építéshez, a kikiáltott a romboláshoz!
Nem volt céltalan tanácsom, hogy alázzátok meg lelketeket a kételyek előtt, hisz ítélkezésetek saját lelketek fokozatának a mérete.
Önmunkálkodásotok igaznak látszó ellentmondásoknak halmaza a haladás alázatos akarása nélkül.
Értéktelen harcot vívtok egymás ellen, ezzel tápláljátok legádázabb hibáitokat!
Szólítsátok munkába rendeltetésetek vezérét a lelkiismeretet, hogy a következmények súlyos akadályát enyhítsétek!
Próbáljátok az önzés uralmát megingatni hibáitok törvénytelenségének meglátásával.
Az önmegtagadás lelketek haladásának világító őre!
Ha meggyújtanátok a türelem lángját az elnézés kanócával, meglátnátok a szeretet felé vezető utat!
Az anyag is a haladás eszköze, de ne hagyjátok a neki tulajdonított hatalommal értékelni a haladástokra szolgáló lehetőségeket.
Időbeosztástok határkövek! Kettő között vállalt munkátok elmulasztásával kerülő úton juttok el a következőhöz.
A szenvedés nehéz munkájának eredményét a cél tudatossága növeli!
Mennél világítóbb a szeretet fénye, annál sötétebb a gőg árnya. Ha válaszfal nő, sötétben tapogatództok.
Csak a véges igazság szorul önigazolásra, mert ha a megismerés halvány fénye rávilágít, körvonalai is elmosódnak.
Miért akarjátok ugyanazon törvény korlátait egymással szemben magasabbra vonni, amit sajátszámotokra ledönteni igyekeztek?
A megbocsátás ima. Amilyen fokban tudtok megbocsátani, olyan mértékben találkoztok a béke sugarával.
Az önzés által életre keltett hibák hírnöke a nagyravágyás. Ez állja útját önmegtagadástoknak.
A szelídség nem jelenti a képmutatás támogatását!
Az erő nem jelenti a törvény elleni harcot!
Előrehaladásotok feltétele az összetartozás törvényével küzdő önérdek legyőzése.
Az ismeret szakadatlan munka eredménye. Vizsgatétele: Krisztus szolgálatába állítása.
A közös eredet céltudatos ereje lelketek közönyének kérgét olvasztja.
Ne korlátozzátok hamis értelemmel az igazság segítségét a bűn önmagára ismerésében.
Az alázatosság nem szolgaiság, hanem a tudatos haladást szolgáló lemondások fokozata.
Az önmunkálkodás útján az első lépés vezetője sokszor a hiúság és önzés.
Krisztus feltámadását ünnepelitek, de feltámadtatok-e lelketekben ennek az ünnepnek az átérzésére?
Amilyen mértékben tudjátok a kiegyenlítés útjába állított akadályokat legyőzni, olyan mértékben szabadul fel az összhang utáni vágyatok.
Az önzés nem értékelheti az önismeretet!
A szenvedés határállomás, ez szerez érvényt megismeréseteknek!
Ha Krisztus igéit csak ismételitek, megtagadjátok Őt!
Az emberi tudás gőgje tévutakon fut a megismerés után!
Az alázatosság nem ismerheti az ítélkezés hamis jelentőségét!
Jóravaló akaratotok alárendelt helyzete célt téveszt!
A törvénytelen, ellentétes szabályok irányítják rendeltetési körötökön túli tevékenységeteket!
Az összhang fokozását szolgálni akaró önigazolás megtévesztő forma, mely a szakadékokat tágítja!
A kegyelem Krisztus ajándéka. Akadálya, eredetének hálás tudata!
Az okulástokra mondottakat óvjátok a közöny meghamisító homályától!
Békesség!
Budapest, 1931. 6. 17.