Boldog igazságkeresők

Jézus Urunk Máté 5,6-ban boldogoknak mondja azokat, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot. Boldogoknak mondja őket pedig azért, mert ők megelégíttetnek, amikor megtalálják azt, amit elvesztettek. Amikor az igazságkereső nem elégíttetik ki, és így nem is boldog, akkor ott valami baj van. A baj pedig az, hogy nem azt keresi, amit elvesztett, vagyis nem keresi az alázatot, szeretetet, hitet, és az elveszett paradicsomot, a tiszta szellemvilágot. Mert más igazság nincs, csak az alázat, szeretet, hit és a tiszta szellemvilág. Mi azért születtünk és jöttünk e világra, hogy ezt az elvesztett igazságot itt megkeressük, és bizonyságot tegyünk arról, hogy megtaláltuk.

Csodálatos, hogy Jézus Urunk is azt mondta Pilátusnak: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” (János 18,37) Csakhogy Ő nem vesztett el semmit, tehát Ő nem azért jött, hogy megkeresse, hanem azért, hogy megmutassa, miként kell azt megkeresni, azért Ő, a mi MEGVÁLTÓNK, illetve a mi örökös példaadónk. Mert Jézus példaadása nélkül mi hiába kerestük volna az elveszett igazságot, bizony Nélküle nem találtuk volna meg azt, és sohasem lettünk volna megelégíttetve, tehát sohasem lettünk volna boldogok. Mert a mi igazságunkhoz való ragaszkodásunk, vagyis a mi gőgünkhöz, gyűlöletünkhöz és ezen világunkhoz való ragaszkodásunk bizony boldogtalanná tesz, mert a lelkünket nem elégíti ki soha.

Hogy az igazságkeresésünk könnyebb legyen, azért jön hozzánk ma a spiritizmusban a Jézus által megígért Szentléleknek és Igazság lelkének nevezett tisztult, magas szellemeknek a serege. Miként könnyítik ők meg nekünk az igazságkeresést? Úgy, hogy a Szentléleknek elnevezett szellemek a hitre, szeretetne, alázatra, tehát mindenre tanítanak bennünket, és eszünkbe juttatják mindazokat, amiket Ő mondott a hitről, szeretetről, alázatról, és az Igazság lelkének elnevezett szellemek, elvezérelnek bennünket minden igazságra, ami a láthatatlan mindenségben van. Ez a kétféle munka igazolja a kétféle szellemcsoportot, mert ezt a kétféle munkát Jézus Urunk előre bemondja János 14,26 és 16,12-14-ben. Jézus Urunk tehát most a spiritizmusnak elnevezett szellemi mozgalomban elégíti ki az igazság után szomjúhozókat és éhezőket, és így boldoggá teszi őket.

Az igazságkeresésre felhív bennünket Jézus a következő szavaiban is: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” (Máté 18,3) Vagyis, ha meg nem teltek hittel, szeretettel, alázattal és úgy nem kíváncsiskodtok Atyátok dolgai után, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Jézus szavainak jobb megértésére nézzük a következő példát:

Van egy kisgyermek, aki Budapesten él, az apja pedig Amerikában már a gyermek születése óta. A kisgyermek tehát nem ismeri az apját, csak az anyja mondja neki: Fiam, a te apád Amerikában, igen messze van tőlünk. Ez egy más ország és nagyobb, mint a miénk. De mi mindennap érezzük az ő jóságát, gondoskodását, mert ő küldi nekünk azt, amire mindennap szükségünk van. Ő nagyon gazdag, és egyszer mi is áthajózunk oda hozzá. Amíg a gyermek kicsiny, addig megelégszik evvel az általános felvilágosítással, de mikor már nagyobb az értelme, azt kérdezi: Anyám, mondd, hol is van az az Amerika, milyen ott az élet, hogy lehet odajutni, mit fogok ott csinálni, ha odajutok, és miért vagyok én most Európában, és miért nem vagyok ott Amerikában az atyámnál?

Ha az anya erre felvilágosítást nem ad, sőt megtiltja a gyermekének a kérdezést, a máshonnan való felvilágosítást, bűnnek minősíti az érdeklődést, a tudni akarást, csak azért, hogy a gyermekét magának tartsa meg, akkor senki sem az anyának, hanem a gyermeknek ad igazat, hogy érdeklődik apja után. Ha ezt az anyát anyaszentegyháznak mondjuk, akkor előáll a mai helyzet. Nekünk, mindnyájunknak ilyen kérdezősködő kisgyermeknek kell lennünk. Ez nemcsak jogunk, de kötelességünk. Ezt parancsolja nekünk Jézus Urunk is.

Például a keresztény egyházaknak ama tanítása, hogy mi az Istentől szármázunk, és az Istenhez is kell visszatérnünk a legtisztább igazság, de oly általános, hogy a mi fejlett értelmünk többet kíván. Mindezek az igazság után szomjúhozó és éhező lelket nem elégítik ki, és így nem is teszik boldoggá. Márpedig, ami engem ki nem elégít, ami engem boldoggá nem tesz, az számomra nem lehet igazság. Az igazság ugyan egy, de ahány lélek, annyiféle képpen látja az ő fejlettsége szerint. Azért van ma annyiféle vallás, és azért van ma spiritizmus is, mert az Isten megengedi az igazságkeresést, sőt Jézus Urunk egyenesen parancsolja is, amikor azt mondja, hogy legyetek olyanok, mint a kérdezősködő, kicsiny gyermekek, és akik már kérdezősködnek, akik keresnek, azokat boldogoknak mondja, és megígéri nekik, hogy megelégíttetnek. De mit csinál az erőszak? Megakadályozza az igazságkeresést! Tehát ellenszegül mindenki Jézus akaratának és tanításának, aki erőszakot alkalmaz.

Aki erőszakot alkalmaz, és evvel megakadályozza az igazság keresését, az azt hiszi, hogy ő már bírja a teljes igazságot, hogy neki már sem az Isten, sem az Úr Jézus nem mondhat semmi újat. Az erőszak tehát a gőgnek az eredménye. Hogy a teljes igazságot egy földi ember sem bírja, azt elismeri még a katolikus egyház is, amikor magáévá teszi Dr. Trikál József, katolikus egyetemi tanár, pápai jóváhagyással megjelent, az „Az okkultizmus bölcseleti szempontból” című könyvének a következő kijelentéseit:

Hiszen, mit tudjuk mi, hogy micsoda más törvények vannak még a világban, micsoda szellemi energiák hajtják még az univerzumot. (8. oldal) A médium ezt a világot egy más világgal köti össze, a médium az emberek és a szellemek között közvetít. (5. oldal) Szellemek léteznek és működnek, a szellemvilág nem képtelenség! (43. oldal) Szellemet a hitetlen tagadja. (109. oldal) A szellemvilág előttem nyilvánvaló, és a szentírás is ebben a gondolatvilágban él. (144. oldal) Végül ez a pápai jóváhagyással megjelent könyv szintén az igazság keresésére hívja fel az embereket, amikor azt írja: Tanulni, tanulni, tanulni kell, és nem lenézni, fitymálni oly dolgokat, mikhez esetleg nem értünk, mert nem ismerjük azokat. Istenem mennyit mulasztottunk, mert a gyeplőt a kezünkből már is kiengedtük. (148. oldal)

Hogy még a szentírásban sincs elmondva a teljes igazság azt Jézus Urunk is ki jelenti, amikor azt mondja: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (János 16,12-13) Tehát az igazság, az ismeret, most csak részben van bennünk. (Kor. I. 13,9) A többi igazságot mindenkinek keresni, éhezni és szomjúhozni kell még a legnagyobb embernek is, és szomjúhozni kell mindig, mindennap, mert megelégíttetik mindig, mindig mindennap. Amint kielégíti az Isten a testünket testi eledellel mindennap, úgy kielégíti szomjas és éhező lelkünket is mindig mindennap.

Csak arra vigyázzunk, hogy az igazság után való szomjúhozásunk ne történjen pusztán tudásvágyból, hanem azért, hogy a megszerzett igazsággal éljünk, mert másképp abból hasznunk nincsen. Például, ha én rájövök arra az igazságra, hogy Jézusnak az a ki jelentése, hogy senki sem juthat az Atyához csak én általam, annyit jelent, hogy senki sem juthat az Atyához csak a hit, szeretet, alázat által, de én mégsem élek hitben, szeretetben, alázatban, akkor semmi hasznom belőle. Ha én felismerem azt az igazságot, hogy a pokol és a mennyország egy lelki állapot, de én mégsem igyekszem a mennyei állapotot a lelkemben megvalósítani, semmi hasznom belőle. Ha én megértem azt az igazságot, hogy a mennyek országáért erőszakoskodni annyit jelent, mint önmagamon erőszakoskodni, és én mégsem teszem, semmi hasznom belőle. Vagy ha én felismerem a reinkarnáció létezését és szükségességét, de nem igyekszek a mostani reinkarnációmmal egy jobb helyzetet alkotni magamnak a következő életemben, semmi hasznom belőle.

Ha az igazság után szomjúhozó ember alázatos lélekkel kutat, és azon célból kutat, hogy a megismert igazság szerint éljen, akkor segítségére jönnek a Szentléleknek és az Igazság lelkének elnevezett tisztult, magas szellemek, és kielégítik mindennap, és boldog lesz mindennap, és hű médiuma lesz az Istennek mindennap.

Budapest, 1932. 3. 3.