Csak szeretet, alázat, hit ad békességet, és nem Jézus személye

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. A mi Urunk, Jézusunk azt mondta a tanítványainak, vagyis azoknak, akik TŐLE tanulni akarnak szeretetet, alázatot, hitet és tanulnak is, hogy: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14,27) Mi a béke? A béke nem az, amikor pihennek a fegyverek, hiszen most sem hallatszik csatazaj sehonnan sem, és a világnak még sincs békéje. Békére a léleknek van szüksége, ezért azt ember nem adhatja meg nekem soha. Békét tehát olyasvalamiben kell keresni, ami felöleli az eget és a földet, a természetfelettit és a természetet, a szellemet és az anyagot, a tiszta szellemeket és az anyagba zárt lelkeket, vagyis az Isten világát.

Mikor azt mondja nekünk a mi Urunk, Jézusunk, hogy: „Nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14,27), akkor evvel azt mondja, hogy Ő teljes békességet ad, vagyis lelkünkben akkor is béke lesz, ha körülöttünk tombol a világ, ha szenved és pusztul a test, az anyag. Az Ő békéje tehát megér minden pénzt, minden kincset. Csakhogy az Ő békéjének más az ára, és pedig az önküzdelem, az önmagamon való harc, a gyarlóságaimmal való meghasonlás. Azért mondja Ő más helyen, hogy nem azért jött, hogy békességet bocsásson a Földre, hanem, hogy fegyvert és meghasonlást. (Máté 10, 34-35; Lukács 12,51-52)

Mi a Jézus fegyvere? Mi az a két szablya, amelyre Ő azt mondja, hogy ez a kettő elég. (Lukács 22,38) Ez nem más, mint az alázatos szeretet, és a tudássá lett hit. Ezt a két fegyvert hozta Ő nekünk, hogy ezzel nekimenjünk a mi gőgünknek, gyűlöletünknek, hitetlenségünknek, hogy meghasonlás legyen a lelkünkben a szeretet és gyűlölet között, az alázat és gőg között, és a hit és hitetlenség között, hogy győzedelmeskedjen bennünk a hit, szeretet, alázat, amely megadja nekünk a lelki békességet, a Jézus békességét.

Mert értsük meg jól. Nem a Jézus személye adja nekünk a békességet, hanem a hit, szeretet, alázat. Akik csak szájukkal tisztelik, imádják az Ő személyét, akik csak az Ő személyének mondják: „Uram, Uram.”, azok nagyon messze vannak a szeretettől, hittől, alázattól. Azért mondja Ő azoknak, akik csak az Ő alakjához ragaszkodnak, hogy: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.” (Máté 15,8) Vagyis, az én alázatos szeretetemtől, az én tudatos hitemtől távol van az Ő érzés világa, gondolatvilága, mert ezt jelképezi a szív. „Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram!, ha nem mívelitek amiket mondok?” (Lukács 6,46), vagyis ha nem mívelitek azokat, amiket mond az alázatos szeretet, a tudássá lett hit. „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram!, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7,21) Vagyis csak az megy be a mennyek országába, aki szeretetben, alázatban, hitben él.

Hogy nem az Ő személye adja nekünk a lelki békességet, hanem a hitben, szeretetben, alázatban való élet, azt legjobban bizonyítja az örökös nyugtalanságban, az örökös félelemben élő emberiség. Nekem tehát, ha lelki békességet akarok, nem szabad úgy viselkednem, mint ahogy viselkednek a mai emberek. Ha megbánt és fájdalmat, szomorúságot okoz az emberek gonoszsága, rosszakarata, gőgje, gyűlölete, irigysége, akkor nem szabad a megtorlásra, a bosszúra gondolnom. Nem szabad a gonosz, rosszakaratú, gőgös, gyűlölettel teljes, és irigy emberrel szemben még ellentétes gondolatokat sem táplálnom. Nem szabad rá haragudnom, még neheztelnem sem. Sőt, ami a legnehezebb, hogy a fájdalmat, a lelki szomorúságot okozó gondolataimat, örömteljes, víg gondolatokra kell átváltoztatnom, és a gonosz, rosszakaratú, gőgös, irigy és gyűlölettel teljes emberrel szemben ki kell kényszerítenem magamból a szeretetet, vagyis feléje szeretetteljes gondolatokkal, érzésekkel, szavakkal, cselekedetekkel kell közelednem mindannyiszor, ahányszor csak alkalom adatik nekem arra, hogy ezt tegyem.

A mai ember persze azt mondja erre, hogy ez lehetetlen! Pedig nem lehetetlen, hanem igenis lehetséges, ha van alázatos szeretet és tudatos hit. Mert az alázatos szeretetem azt mondja nekem: Szeresd ellenségeidet! Áldjad azokat, akik téged átkoznak! Tegyél jót azokkal, akik téged gyűlölnek! Imádkozzál azokért, akik háborgatnak és kergetnek téged, mert a te mennyei Atyád is ekképpen tesz. Felhozza az Ő napját a jókra és gonoszokra, és áldást ad az igazaknak és a hamisaknak. Mert, ha csak azokat szereted, akik téged is szeretnek, micsoda jutalmát veszed? Hiszen ezt teszik a farizeusok és a bűnösök is.

Amikor az alázatos szeretetem ezt mondja nekem, akkor én gyarló ember rögtön azt kérdezem, hogy: Miért viselkedjek én így az engem bántó, nekem fájdalmat, kárt okozó felebarátaimmal szemben? Hol itt az igazság, amikor én minderre nem szolgáltam rá? De ha van bennem már tudatos hit, akkor a tudatos hitem ezt mondja: Neked föltétlen cselekedned kell azt, amit az alázatos szeretet mond. Mert először is: A te Urad, Mestered ezt kívánja tőled. Másodszor, mert Ő is, és az Atya is ekként viselkedik veled szemben. És harmadszor, mert ez az igazság, hogy te mindezt megérdemelted, te minderre rászolgáltál. Te minden látszólagos igazságtalanságra rászolgáltál, és ha nem ebben, akkor az előbbi életedben. Mert, ha nem lett volna egy előbbi életed, amelyben gonoszat cselekedtél, akkor nem volna abszolút igazság a te Atyád, és nem volna igazság az Ő Fia, ha szenvedni hagyna, ha bántani engedne, akkor is, amikor te evvel az életeddel minderre nem szolgáltál rá.

Tehát neked abban a tudatos hitben kell az alázatos szeretet parancsolatait betartani, hogy te minden rosszra, minden látszólagos igazságtalanságra rászolgáltál, és ha nem ennen, akkor egy előbbi életnek a bűneit egyenlíted, fizeted most ki. Ha én hallgatok a tudatos hitemre, és cselekszem az alázatos szeretet parancsolatait, akkor az én lelki békességemet nem ingatja meg semmisem! Sohasem!

A lelki békességnek második nagy megrontója a jövő miatti aggodalmaskodás és a haláltól való félelem. Ezt a félelmet és aggodalmaskodást csak az a tudatos hitem oszlatja el, ha hitemből tudom, hogy mindig csak az Atya akarata történik velem. Tehát bármi történik is velem az nekem mind jó, mind hasznomra van! Tehát, ha elvesztem a vagyonomat, ha nyomorban vagyok, ha éhezem, ha kilakoltatnak, ha betegség, szenvedés ér önhibámon kívül, akkor az nekem mind jó, mind a javamra van, minderre rászolgáltam, tehát alázatosan azt kell mondanom, hogy: „Atyám, köszönöm, legyen meg a TE akaratod!” Ha ezt teszem, akkor semmisem ingatja meg a lelki békességemet. Ezt a viselkedést ajánlja nemcsak a tudatos hit, hanem az a múltakban szerzett tapasztalatom is, hogy aggodalmaskodással és félelemmel sohasem szereztem magamnak még egy fillért sem, ellenben elkeserítettem az életemet. Föltétlen okosabb tehát a változtathatatlanba való megnyugvás!

A halál gondolata, a halálos veszedelem közelsége szintén nem ingathatja meg a lelki békességemet, ha én hitemből tudom, hogy NINCS HALÁL, CSAK ÉLET VAN! Ha én hitemből tudom, hogy még az erőszakos halál sem fájdalmasa, mert az első halálos okra, az én szellemem és lelkem azonnal kihúzódik a testből, és minden fájdalom nélkül egy édes zsibbadás után azonnal meglátom az Atyának magasabb dicsőségét. Ha én hitemből tudom, hogy mint lelki testtel, lélekkel bíró szellem ugyanúgy, sőt még tisztábban látok, hallok, érzékelek, mint eddig. Ha én mindezt hitemből tudom, akkor örvendeni fogok a közeledő testi halálnak. És, mint az a természetes állapot, hogy sírással jövünk e világra, akképp mosollyal, örvendezéssel hagyjuk el e világot. A szimmetria törvényének itt is érvényre kell jutni, mint mindenhol máshol. Csak nálunk van a baj, ha nem ekképpen vagyon. A kis gyermek azért sír, mert a szellem tudja, hogy testbeöltözésnél meghal a jobb világ részére! Testelhagyásnál pedig tudnia kellene, hogy megszületik ismét ama jobb világ részére, tehát örvendeznie kellene. Aki itt ebben a tudatos hitben él, az végtelenül boldog és nyugodt lesz még akkor is, ha körülötte kétségbeesik mindenki, ha körülötte pusztul az anyag és az élet, és ha cselekszi az alázatos szeretet parancsolatait, akkor minden pillanatban már itt élhet a PARADICSOMBAN!

Budapest, 1935. 2. 21.