Ebek és disznók - Kétféleképen viselkedő emberek

Jézus Urunk azt mondta: „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” (Máté 7,6) Szent ugyanis mindaz, ami Istentől jön, tehát a spiritizmus is. És gyöngy mindaz, ami örömöt okoz, ami elfelejteti velünk az élet bajait, szenvedéseit, nyomorát, gyöngyök tehát a spiritizmus igazságai is, mert ezek birtokában tudjuk zúgolódás nélkül elviselni mindazt, ami bánt, ami kellemetlen és veszélyes.

Mikor mondta Jézus Urunk ezt a figyelmeztetését? A működésének a kezdetén, amikor az Ő szavai még újak voltak. Most pedig a komoly spiritizmus az, amely most kezdi hirdetni mindazt, amit nem fogadnak el az ebek, és amit megtaposnak, amiért ellenünk fordulnak a disznók, mert a szavai még újak. Hogy Jézus Urunk az ebek és a disznók alatt nem négylábú állatokat értett, hanem olyan embereket, akik az ebekhez és disznókhoz hasonlóan viselkednek.

Nézzük most, hogy miképp viselkednek az ebek és disznók, hogy ne adjuk a szent dolgokat és a gyöngyöket, azoknak az embereknek, akik hasonlóképpen viselkednek. A kutya hűségesen ragaszkodik a gazdájához, de csakis a gazdájához hű. A kutya csak a gazdájának az intései és szavai után igazodik és a legnagyobb éberséggel vigyáz arra, hogy a gazdáját senki meg ne bántsa, meg ne károsítsa. A kutya barátságos még azokhoz is, akik a gazdájával érintkeznek, akik jó viszonyban vannak a vele, de megugatja azokat, és rátámad azokra, akik neki és a gazdájának idegenek, akikre a gazda nem jó szemmel néz. A kutyához hasonlóan viselkednek mindazok, akik valamiben fanatikusan hisznek. Védik azt még akkor is, ha abban nincs szeretet, ha az erőszakos, ha az gyilkos. Ellenben megugatják, megtámadják azt, ami, aki nekik, illetve az ő hitüknek idegen. Ők nekirohannak ennek az idegen valakinek, valaminek még akkor is, ha az tele van hittel, szeretettel, alázattal.

Nézzük ezek után a disznó tulajdonságait, hogy megértsük milyen embereket értett Jézus Urunk a disznók alatt. A disznó falánk állat, mely minden, elébe dobott, neki ismeretlen dologhoz azért közeledik, azért érinti meg, hogy meggyőződjön a felől, hogy az az ismeretlen valami ehető-e, hogy az alkalmas-e a testi súlyának, anyagának a gyarapítására. Ha az ismeretlen valami nem alkalmas a test táplálására, akkor azt összetapossa, de nemcsak, hogy összetapossa, hanem még sokszor neki is támad annak, aki azt az ismeretlen valamit elébe dobta. A disznóhoz hasonlóan viselkednek azok, akik csak azért közelednek valamihez, hogy abból anyagi hasznuk legyen, hogy az a földi életüket kellemesebbé, élvezetesebbé, gondtalanabbá tegye. Ha egy eszme erre nem alkalmas, ha egy eszmével való foglalkozás nem fizeti ki magát, ha az eszméből nincs anyagi haszon, ha még kellemes időtöltésnek és szórakozásnak sem való, akkor leszólják azt a sárga földig és a gúnyos megjegyzéseikkel letapossák.

A két csoportbeli emberek, akiket Jézus Urunk az ebekhez és disznókhoz hasonlított, megtalálhatók a társadalom minden rétegében, a gazdagok és szegények közt, az úri és a munkásosztályokban, az iskolázottak, a mesteremberek között stb. A különbség a két csoportbeli emberek között az, hogy az ebekhez hasonlóknak kell a lelki eledel, nekik kell valami, amiben hisznek. Ők kutyahűséggel ragaszkodnak ahhoz, aki, ami lelkileg táplálja őket, legyen az egy eszme, vagy egy ember, vagy egy intézmény. Ezek az emberek magasabban állnak, mint a második csoportba valók.

A második csoportbeli embereknek, akiket Jézus Urunk a disznókhoz hasonlított, azoknak a lelki eledel egyáltalán nem kell, mert ők csak bekebelezhető anyag után vágyakoznak, ők nem ragaszkodnak senkihez, semmihez. Ők azután mennek, aki anyagot, pénzt, megélhetést, rangot, hatalmat, szórakozást stb. szór nekik. Hogy az kicsoda, micsoda, avval ők nem törődnek, mert hiszen a pénznek nincsen szaga. Ő előttük még a hűséges ragaszkodás is ismeretlen, mert őket kizárólag az érdek vezeti.

Hogy még a 20. században is vannak az ebekhez és disznókhoz hasonló emberek az azért van, mert ezen emberek nem hisznek a láthatatlan szellem létezésében, de más láthatatlan dolgokban azonban hisznek. Hisznek például a láthatatlan villamos erő és mágneses erő létezésében azért, mert látják ezen két láthatatlan erőnek a megnyilvánulását és munkáját. Evvel szemben a láthatatlan szellem megnyilvánulását és munkáját nem akarják meglátni dacára annak, hogy a Biblia tele van ezekkel. Ami pedig a szellembeszédet illeti, az egész Biblia nem egyéb, mint szellembeszédek jegyzőkönyve, gyűjteménye!

A munkálkodó, egyéniséggel bíró szellemben tehát hinni kell, mert Isten is az, Jézus is az! Ők beszélnek velünk a próféták, illetve a médiumok által a Bibliában, és most a spiritizmusban. A spiritizmus nem egyéb, mint a Biblia szavainak és eseményeinek a folytatása. Mert a Biblia sehol sem mondja azt, hogy ami akkor megtörtént, hogy az többé megtörténni nem fog. Csak egy kis jóakarat és igazlelkűség kell ennek az elismeréséhez, ami azonban az ebeknél és a disznóknál nincsen meg.

Jézus Urunknak az ebekről és a disznókról szóló szavai tehát egy kis emberismeretre is tanítanak még. Aki a spiritizmustól ösztönszerűen retteg, aki a spiritizmus iránt gyűlöletet érez, annak a lelke oly foltos, mint az eb szőre, annak a lelkéhez bűn, piszok és sár tapad, mint a disznóhoz. A tiszta lelkű ember lehet a spiritizmus iránt közönyös, lehet neki a spiritizmus fölösleges, de az nem retteg tőle, nem gyűlöli azt. Aki ellenben spiritiszta, az vagy kevéssé bűnös, vagy megbánta bűneit, vagy megbánásra, javulásra hajlandó. Kivéve azt az esetet, amikor az érdek vezeti a spiritizmussal való foglalkozáshoz. Az ilyen érdektől vezetett ember csak a bűneit tetézi. A spiritizmustól való rettegés és az iránta való gyűlölet tehát nagyon sokat mond. Az egy rossz ajánló levél!

Aki az ebek és disznók módjára megtámadja a spiritizmust, az az elfogultságában nem akarja használni az ő értelmét arra, hogy jobban megismerje önmagát, Istent és Jézust, mint szellemet. Az ilyen ember azt hiszi, hogy az értelem csak arra való, hogy avval vagyont gyűjtsünk, szórakozzunk és az anyagi életünket minél kellemesebbé tegyük. Pedig az értelem azért adatott nekünk, hogy avval felismerjük az Isten létezését, hogy felismerjük a törvényben a törvényhozót, és felismerjük a célban azt, aki kitűzte a célt.

Midőn Jézus Urunk azt mondja, hogy az ilyen embereknek ne adjuk azt, ami nekünk szent, ami nekünk drága gyöngy, akkor Ő evvel a tilalommal nem akarja ezen embereket az igazságtól, ragyogó eszméktől és szent dolgoktól mindörökre elzárni, csak addig, amíg ezek szellemileg odáig nem fejlődnek, hogy már elhordozhatják az igazságot jelentő igazgyöngyöket és a szent dolgokat. Okosabb és célszerűbb tehát bevárni ezen időpontot. Ezen időpontig csak a mi példás életünkkel igyekezzünk hatni ezen testvéreinkre, illetve csak utánozzuk a mi Mesterünket, a mi Urunk, Jézusunkat az alázatban, szeretetben és hitben, és akkor eljön majd az az idő, hogy ők maguk fognak hozzánk fordulni, és ők maguk fogják tőlünk kérni a szent dolgokat és az igaz gyöngyöket tartalmazó spiritizmust.

Budapest, 1931. 10. 8.