Ha abban a városban üldöznek, szaladjatok a másikba

Máté 10,23-ban azt mondja Jézus a tanítványainak: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.” Ezen szavai szerint a tanítványoknak szaladni kellett volna az üldözés elől az egyik városból a másikba? A spiritizmus mondja meg nekünk azt, hogy NEM! Jézus nem ily példát adott a tanítványainak. (János 13,15) Ő nem szaladt el Jeruzsálemből, amikor ott üldözték. Amikor pedig a keresztény üldözések idején Péter kiszaladt Rómából és a városon kívül találkozott Jézussal, Aki viszont Rómába igyekezett, és kérdezte Tőle, hogy „Quo vadis Domine?”, vagyis „Hová mégy Uram?”, akkor Jézus így felelt: „Megyek Rómába, hogy ott újból megfeszíttessem, mert te kiszaladtál onnan!” Erre Péter visszafordult és vértanúhalált szenvedett el a többiekkel együtt, kik szintén nem szaladtak el.

Hogy Jézus nem kívánta a tényleges elszaladást, azt megmondja rögtön ezen szavai után a következő versekben: „Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolga, mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!” (Máté 10,24-25) Vagyis, ha a Mestert, az Urat, a Házigazdát megfeszítették, miképpen akarhatja a szolgája, a házanépe ezt a sorsot kikerülni?

Ha a szaladás nem tényleges szaladást jelent, akkor Izrael városai is mást jelentenek? Igen! Izrael héberül Istennel küzdő, Istenhez ragaszkodó. Izrael városa tehát lehet minden egyes Istenhez ragaszkodó emberi lélek az ő sok jó és kevésbé jó lakosával, tulajdonságával, és lehet minden kisebb, nagyobb Istenhez ragaszkodó kör, vagy gyülekezet az ő sok jó és kevésbé jó hívőjével, tagjaival. Az üldözés szó alatt pedig a másnyelvű Biblia fordítok helyesen az ellenkezést értik. Végül az embernek Fia a testet öltött szeretetet, a szeretet uralkodását, országlását, az Isten országát jelenti. (Márk 9,1 és Lukács 9,27)

Mindezek után rájövünk arra, hogyha a Jézus tanítványa azt akarja, hogy valamely Istenhez ragaszkodó emberbe, körbe vagy gyülekezetbe eljöjjön az embernek Fia az Ő országában (Máté 16,28), eljöjjön a szeretet országa, az Isten országa hatalommal (Márk 9,1), akkor ha az az ember, kör, vagy gyülekezet az ő tanításával, az általa hirdetett igazsággal ellenkezik, akkor a tanítványnak onnan az ő igazságával el kell szaladni. Vagyis, azonnal el kell hallgatnia, mert az igazság ráerőszakolása felborítja a békét, a szeretetet, már pedig a SZERETET A LEGNAGYOBB IGAZSÁG!

Jézus Urunk tehát a fenti szavaiban azt mondja a tanítványainak: Mikor pedig az az Istenhivő ember, kör, vagy gyülekezet ellenkezik a ti igazságtokkal, akkor hallgassatok el ott azonnal a ti igazságtokkal, és hirdessétek azt azonnal egy más Istenhívő embernél, körben vagy gyülekezetben. A szaladás tehát jelenti az azonnali hallgatást az egyik helyen és az azonnali cselekvést egy más helyen, mert az aratni való sok, de a munkás kevés. (Máté,9,37)

Ellenkezés esetén nekem azért kell azonnal elhallgatni, elszaladni az én igazságommal, mert a lassú visszavonulás azt jelenti, hogy én ott az én igazságommal meg akarok maradni, azt rá akarom erőszakolni. Csak a kiváltott ellenséges indulatok, és érzések behatása következtében történő, lépésről, lépésre való hátrálás okoz bajt, okoz viszályt, haragot, gyűlöletet, szakadást, tényleges szétszaladást. De, ha én ellenkezés esetén azonnal visszavonulok, elszaladok az én igazságommal, akkor az nem vált ki, és nem hagy vissza semmiféle ellentétes érzést sem én bennem, sem a testvéremben, testvéreimben.

Feltétlenül helyes tehát ellenkezés esetén az azonnali elhallgatás, elszaladás, mert az ellenkezésből és az el nem fogadásból keletkező heves szócsata ellenszenvet ébreszt fel a személyek, a testvérek iránt is. Hiába mondom én egy heves, indulatos szóvita után, hogy testvérem én szeretlek, szeressük egymást, mert a csókok és kézfogások csak Júdás csókok és Júdás kézfogások lesznek. A lelkünkben ott maradt a tövis, behatolt az ellenszenv, amely fájdalmat okoz és amint a fájdalomkiáltások, akkor törnek ki belőlünk, amikor nem szégyelljük magunkat senki előtt, akként az elítélő hangok, a szeretetlen bírálatok is, akkor törnek ki belőlünk, amikor az erőszakoskodó vagy az én igazságomat el nem fogadó testvéreim, vagy testvérem nincs jelen. A hátmögötti elitélő hangok, szeretetlen bírálatok okozzák a szétválást, a tényleges szétszaladást, és Jézus Urunk pedig éppen ezt nem akarja, mert így nem jöhet el Ő, illetve az Ő országa mihozzánk.

Jézus Urunk nem akarja a tényleges elmenetelt, elszaladást még a következő szavaiban sem: „És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.” (Máté 10,14; Márk 6,11; Lukács 10,11) Ez legfeljebb egy vándortanítóra vonatkozhat, aki ma itt, holnap ott prédikál, de nem vonatkozhat azokra, akik állandóan egy helyben élnek egy testvéri közösségben, nem vonatkozhat tehát mi reánk. Ezen szavak is úgy értendők, hogy ahol a mi igazságunkat be nem fogadják, ahol a mi igazságunkra nem hallgatnak, onnan menjünk ki a mi igazságunkkal, illetve hallgassunk el azonnal, és az ébredező ellenszenv nyomán ránk hulló haragos gondolatainkat rázzuk le magunkról, lábainkról. Miért a lábainkról? Mert a lábak a jelképei azoknak az anyagi és szellemi eszközöknek, képességeknek, amelyekkel taposni akarunk azokon, akik a mi igazságunkat el nem fogadták.

Az igazság ráerőszakolását tiltja Jézus Urunk még az Ő hegyi beszédében is, amikor tiltja az esküvést, és azt mondja: „Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy, nem nem, ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Máté 5,37) Mert ha valaki nem fogadja el az én igazságomat arra az egyszeri kijelentésre, hogy igen vagy nem, akkor nekem nem szabad továbbra is azt állítani, hogy igen, ez így van, és nem lehet másképpen, mert az egyértelmű az esküdözéssel és a gonosztól vagyon, mert az erőszak, és haragot, gyűlöletet szül.

Csak ha ekként, az igazságunk bizonyítása nélkül, erőszakoskodás nélkül járjuk be Izrael városait, illetve az istenhívő embereket, köröket, gyülekezeteket, mi kik a tanítványai akarunk lenni, csak akkor jön el hozzánk az embernek Fia az Ő országában, illetve az Isten országa, a szeretet országa dicsőséggel, hatalommal. De, mint Ő mondja, eljön még mielőtt valamennyit bejárjuk volna. Ha csak az emberiség fele mond is le az erőszakoskodásról, már akkor is érezhető lesz az eredmény, hiszen ha két vitatkozó ember közül az egyik elhallgat, már akkor se lehetséges a vita. Ha pedig már csak egy harmada az emberiségnek lesz erőszakos, akkor már eljöhet a Földre a szeretet országa, mert az egyharmad már kénytelen lesz meghódolni a szeretet hatalma előtt. Azért beszél János az ő jelenéseiben, hogy az ítéletkor csak az emberiség egy harmada pusztul el. (Jelenések 9,13)

Ezen megismerés után megértjük szellemtestvéreink szavait, amikor azt mondják: „Testvéreim, vegyétek elő az Ő szóit, vagyon-e ott egy szó is, amelynek ne volna mindenkoron még több értelme, amelyből ne tudnátok mindig több és több megismerést kihozni? Testvéreim, minden szóból annyi megismerést hozhattok még ki, hogy abból nem ismertek rá a mondott szóra, és a gondolkozásotok előtt bizony nem tudtátok, hogy ez is benne foglaltatik abban a szóban, hogy ezen szóval ez is mondatott ott. Testvéreim, bizony mondom nektek, ha lesz egyszer egy testvértek, aki azt mondja nektek, hogy csak így szabad az Istenhez közeledni, vagy csak ez az igazság, bizony mondom nektek, hogy ez a testvér nem a mi Urunk, Jézusunktól való!

„Testvéreim, örüljetek, ha valaki nem fogadja el a ti igazságotokat, mert ha ennek örülni tudtok, akkor tudjátok, hogy a ti igazságtok nem végleges igazság. Senki sem mondhatja azt, hogy ő tudatosan tud valamit. Ilyen csak egy volt, AKIT ott hagytunk, AKIRE nem hallgattunk, AKIT elismerni nem akartunk. Csak Ő mondhatta azt: „Én vagyok az Igazság!” Csak NEKI van igazsága, nekünk nincs, egynek sem. Éljünk az Ő igazságával, mert az Ő igazsága nagyon kicsiny és nagyon nehéz. EZ A SZERETET! Aki evvel él, az követi az igazságot akkor, amikor ellenkezés alkalmával elszalad, elhallgat a saját igazságával. Aki leszögez egy igazságot, az megáll a fejlődésben, az Ő fénylő igazsága pedig egyezer elveszti fényét, mikor betölti rendeltetését, és új fényék gyúlnak ki belőle, új bizonyságok.”

Budapest, 1933. 3. 16.