Hogy lehet boldog új évünk a spiritizmus szerint?

Ha mi változunk meg és nem az évszám. A boldog új év nem az Istentől függ, hanem tőlünk, mert ha az Istentől függne a mi boldogságunk, akkor Ő volna az oka a mi boldogtalanságunknak is, és Neki kellene megváltoznia, nem nekünk. És mi erre is várunk, dacára annak, hogy Pál apostol is azt mondja nekünk: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint.” (Efez 4,23) De logikus gondolkozás szerint is meg kell újulni, változni a mi gondolkozásunknak.

Mi eddig úgy gondolkoztunk, ahhoz, hogy én boldog legyek kell, hogy szeretetet kapjak. De ha mindenki csak kapni akar, adni pedig senki, akkor világos, hogy nem is kaphat senki. Nekünk egyszer pedig meg kell már értenünk legalább azt a latin közmondást, amely azt mondja: „Do ut des!” Vagyis: „Adok, hogy adjál!” Adok szeretetet, hogy adjál szeretetet. Ha mindnyájan legalább ennyit tudnánk latinul, bizony megállnánk már a lejtőn.

A józanész tehát azt diktálja mindenkinek: Adjál azért, hogy te is kapjál. De az attól való félelem, hogy nekem viszont nem adna senki, megállítja az adást. Hogy az adás, a szeretet adása mégis megkezdődjék, ezért jött le Jézus 1932 évvel ezelőtt, és mondja azt most is azoknak a keveseknek, akik már hajlandók a szeretet adására: „Adjál, de ne azért, hogy te is kapjál, hanem adjál magadért és én érettem!” Vagyis adjál a saját boldogságodért, és azért, mert velem vagy!

Hiszen azért jön el hozzánk évenként a karácsony, hogy bizonyságunk legyen, hogy az önzetlen adakozás boldogságot ad. Az egyházi ünnepek sorrendjében ezért van előbb karácsony és hetednapra rá az új év. Persze a rövidlátó, változni nem akaró emberek nem gondolkoznak ezen sorrendnek a mély jelentőségén, hogy boldog új időm nekem csak úgy lehet, ha egy előző időben mást boldogítottam. Ennek a sorrendnek a jelentősége az, hogy boldog csak az lehet, aki mást boldogít! Megfordítva, ahogy mi szeretnénk, úgy nem lehet soha!

Hogy miért várjuk hiába a boldog új évet, most már tudjuk, mert nekünk előbb jót kell cselekednünk. A cselekvés idejében pedig örökké ismétlődik a hetedik, boldog nap. A teremtés hat nagy munkanapja után következett a hetedik, nagy, megszentelt, boldog nap. A hat 24 órás munkanapot követi a hetedik 24 órás boldog vasárnap. A zsidóknál a hat munkaesztendőt követte a hetedik boldog esztendő. (Mózes III. 25.) A karácsonyt a hetedik napra követi a boldog új év, ha az elmúlt hat nap a Krisztus követésében múlt el.

A mi munkanapjaink azonban a Krisztus kergetésében telnek el, ezért nem jön el hozzánk a boldog évforduló. Pál apostol is hosszú ideig kergette a Krisztust, miképp mi. Pál apostol, akkor még ugyanúgy gondolkozott miként mi, akkor még azt gondolta, hogy mi szüksége van neki Krisztusra, van nekem Istenem, hatalmam. Mi is azt gondoljuk, hogy mi szükségünk van nekünk Krisztusra, amikor nekünk sok ismert, látható Istenünk van, és pedig a gazdagság, a hatalom, a dicsőség, és van egy ismeretlen Istenünk is. Mi szükségünk van nekünk a Krisztus lehetetlen szeretetére, kellemetlen alázatára, és a rajongó hitére. Tehát mi is kergetjük Krisztust, és ebben a kergetésben telnek el a boldogtalan éveink, és hiába várjuk a boldog újévet.

Amint a szellemek működése hozzásegítette Pál apostolt a boldog új időhöz, akként segítenek minket is a mi szellemtestvéreink a boldog új évhez. Ami Pál apostollal megtörtént a Damaskusba vezető úton (Csel. 9,1-22), ahhoz hasonlók történnek ma a spiritizmusban. A spiritizmusban hozzánk is szólnak a mi szellemtestvéreink: „Saulok, Saulok, miért kergettek engem?” És ha mi is azt kérdezzük, hogy kicsoda vagy testvérem, akkor a válasz ugyanaz lesz: „Én vagyok a Jézus küldötte, nehéz neked az ösztön ellen, a SZERETET ellen rugdalódznod!” És ha újból azt kérdezzük: „Mit akarsz, hogy cselekedjem testvérem, akkor újból azt mondja nekünk az Urnak a szellemi küldötte: „Kelj fel a te bűnös utadról, és menj be a városba, az ember közösségébe, és majd megérzed, hogy mit kell cselekedned, ha boldogan akarsz élni velük, köztük. Vagyis, kövesd a Mester szeretetét, alázatát, hitét, és boldog új éved lesz még akkor is, ha szenvedsz!”

A spiritiszta tudja, hogy boldog új éve lehet neki akkor is, ha szenved. Mi okozza ezt a boldogságot? A Krisztus megérzése! Mert Krisztus nemcsak egy fogalom, a Szeretetnek, Alázatnak és Hitnek a boldogító fogalma, hanem Krisztus egyúttal egy felfoghatatlan, megérthetetlen SZEMÉLYISÉG, AKIVEL nekem nap-nap után beszélgetnem kell. Amíg én Krisztust imádom, de nem tudok VELE beszélgetni, addig nekem nem lehet boldog új évem, még ha mondom is, hogy van! A szellemtestvéreink tanítása szerint ez a mindennapi beszélgetés körülbelül a következő legyen:

Édes Jézusom, én tudom, hogy TE velem vagy, engedj, hogy megérezhesselek, hogy mindig egy parányival jobban tudjalak szeretni! Uram, én hiszek Te Benned és a mi Atyánkban! Én szeretni akarok úgy, amint Te tanítottál, szerettél minket, csak Te segíts hozzá.

Uram, én tudom, hogy Te vagy az Igazság, Te vagy a Jóság, Te vagy a Szeretet! Uram, az én lelkemben szeretet és alázat akar lenni, csak Te segíts hozzá! Uram, az én lelkemben erős hit akar lenni, élő hit gondolatban, szóban, cselekedetben, csak Te segíts hozzá!

Uram, engedd, hogy Feléd küldjem az én gyarló szeretetemet, hogy az én gyarló szeretetem Nálad, a Te tanításodban, evangéliumodban megtisztulva, megsokszorozódva jöjjön vissza hozzám! Engedd, hogy megnyíljon az én lelkem a Te részedre, és beköltözzön a Te igazságod, a Te szereteted, a Te alázatod, és az legyen az én igazságom!

Uram, én alázatban akarok lenni, és ezért egyre jobban erősödik bennem az a vágyakozás, hogy én csak a Te hűséges, szeretetben, alázatban hűséges, kicsiny szolgád akarok lenni örökkön örökké! Ezt a kérésemet akarom ismételni mindennap, minden éjjel, mindenkori átváltozásomig, mindenkori átváltozásomban, mindenkori átváltozásom után, örökkön örökké!

Uram, engedd, hogy ez az én kérésem Hozzád jusson egész terjedelmében, és légyen, hogy nékem ne légyen más, mint amit a Te igazságod ad nékem, amit megérdemeltem, amire rászolgáltam. Nékem ne légyen más, mint amit a Te szereteted ad nékem, a próbát, amelyet kértem, kaptam és köszönöm. És nékem ne légyen más, mint amit a Te jóságod ad nékem, az erőt a próbák legyőzéséhez!

Uram, én Rád tekintek, és ne légyen, hogy én ne lássalak Téged, a Te példádat, mert nékem a Te példádra örökkön örökké szükségem van. Uram, én Hozzád szólok, és ne légyen, hogy én ne halljalak Téged, a Te sugalmazásodat, mert nékem a Te sugalmazásodra örökkön örökké szükségem van, amikor a testvéreimmel beszélek, amikor olvasok és írok.

Uram, én érezlek! Érezlek édes Jézusom, mint szent örömöt a lelkemben. Érezlek, mint békét, amelyet adtál a lelkembe az én bűneim megbocsátása után, és érzem a Te szent kezed érintését a homlokomon. És ne légyen Uram, hogy én mindig így háromszorosan meg ne érezhesselek Téged, mint örömöt, mint békét, mint a kezed érintését!

Alázatban leborulva, ím kérlek, és mindig csak kérlek, ne légyen nékem sohasem, sehol sem az én akaratom, de légyen mindig csak a Te akaratod! És engedd, oh Uram, hogy tudjam, hogy nekem akkor boldogságom vagyon, ha a TE akaratod teljesül nálam mindenkor, mindenhol. Add nékem Uram, ezt a boldogságot, add mindeneknek!

Uram, könyörgöm, adj erőt, hogy meg tudjam cselekedni azt, amit TE egykoron kívántál tőlünk amaz utolsó földi vacsorádon, mikor egyforma adagokban osztottad a kenyeret és a bort, a SZERETETET, azoknak, akik körülvettek Téged, még annak is, aki elárult.

Uram, adj erőt, hogy én is egyforma adagokban oszthassam az én szeretetemet azoknak, akik körülvesznek, azoknak is, akik nem szeretnek. Uram, én tudom, hogy ezt kell nekünk cselekednünk a Te emlékezetedre, mert csak ez adatik nekünk a bűnök bocsánatára és nem a külsőségek, amik elválasztanak bennünket egymástól! Ámen!

Körülbelül így beszélgessünk Jézussal minden nap, de úgy, hogy ez alatt felejtkezzünk el erről a világról, és boldog új évünk lesz minden nap! Fogadjuk el ezt újévi ajándéknak most és mindörökké.

Budapest, 1932. 12. 29.