Húsvét - Örök élet és feltámadás

Húsvét azt kiáltja felénk, hogy a test meghalása nélkül nincs feltámadás. A testnek tényleges meghalásáról és tényleges feltámadásáról Pál apostol azt mondja: „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik szellemi test. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát. Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem annak elrothadása után támad egy új élet. És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. És vannak mennyei testek, vannak földi testek.” (Kor. I. 15)

Pál apostol itt világosan megmondja, hogy a sírba helyezett test nem elevenedik meg, hanem elrothad, mint a búzamag. Az Isten pedig testet ad annak, mindennek az Ő saját testét, amely már láthatatlanul eddig is benne volt. Vagyis a sírba helyezett földi test, megkapja az ő saját mennyei, szellemi testét. Ezt az igazságot hirdeti a spiritizmus, és amit Jézus Urunk megmutatott nekünk húsvétkor. Az Ő elvetett teste is eltűnt a sírból, amiként a mi elvetett testünk is elfog tűnni a sírból, bármily tömör kövekből álló, sírboltba is tesszük azt. Hogy Jézus Urunk teste hamarább tűnt el, illetve hamarább oszlott szét parányira, az azért volt, mert az Ő látható teste más volt, mint a miénk, csak az alakja volt hozzánk hasonló. De amint az Ő látható testében is benne volt a láthatatlan szellemi test, akképpen a mi látható testünkben is benne van a láthatatlan szellemi test, és pedig mindenkinek az ő saját szellemi teste. Ez a szellemi test aztán tovább folytatja az Ő életét, cselekszik, beszél, lát, hall, illetve érzékel, áthatol a zárt ajtókon, falakon, és egy bizonyos ideig köztünk tartózkodik, és megjelenik annak, akinek akar, illetve meglátja az, akinek kegyelemből megadatott a szellemi látás.

Ezt bizonyítja Jézus Urunknak a húsvéti példaadása. Ő is, mint szellem 40 napig a tanítványaival volt, és cselekedett. (Lukács 24,30-43; János 21,13) Mikor mi szellemet látunk, akkor tulajdonképpen a szellemnek a szellemi, mennyei testét látjuk, amint azt Pál apostol is mondja: „És vannak mennyei testek és földi testek.” (Kor. I. 15,40) A szellem maga, az soha nem látható senki által! Azért mondja Jézus, hogy: „Az Istent soha senki nem látta!” (János 1,18) és „Az Isten szellem.”(János 4,24) Csak a magyar Biblia az egyedüli, amely tévesen azt mondja, hogy: „Az Isten lélek!” Minden más nyelvű Biblia helyesen mondja, hogy: „Az Isten szellem.”, hiszen ha lélek volna, akkor egyesek által látható volna. A magyar nyelvű Biblia makacsul csak a lélek szót használja végig, mert a magyar egyházak nem hisznek a szellem életében, hiába mutatta meg azt Jézus 40 napon át, és hiába jelentkeznek a szellemek már az egész világon a spiritizmusban. Ők nem hiszik el komolyan azt, hogy amit Jézus Urunk, mint szellem a feltámadása után 40 napon át cselekedett, hogy azt mindenki, tehát ők is megcselekedhetik, ha majd szellemek lesznek. Pedig Jézus világosan megmondja: „Bizony, bizony mondom néktek, aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem, és nagyobbakat is cselekszik azoknál.” (János 14,12) A spiritizmusban pedig cselekszenek is a szellemek, vagyis a földi testüket levetett emberek!

Hát mi értelme lenne különben Jézus feltámadása utáni 40 napos földi tartózkodásának és cselekvéseinek, ha mi azt soha nem volnánk képesek megtenni, csak Ő? Akkor az csak egy fölösleges hencegés lett volna. De ez a hitetlenség azonban már benne volt a tizenkét tanítványában is. (Lukács 16,9-14) Ők se hittek Máriának, amikor mondta, hogy látta Jézust, és nem hittek még akkor sem, amikor közöttük kettőnek újból megjelent a SZELLEME.

A húsvéti példájában Jézus Urunk megmutatta az igazi örök életet és az igazi feltámadást, amikor a látható testének a sírbatétele után, pontosabban az „Elvégeztetett” (János 19,30) szava után, már azonnal tovább folytatta az Ő láthatatlan szellemi életét. Jézus a látható testének az elhagyása után azonnal tovább cselekedett a láthatatlan szellemvilágban, mégpedig a Föld mélyében munkálkodó szellemtestvéreinknél, és a látható teste pedig a sír lezárása után, azonnal széjjeloszlott parányaira.

Az életében tehát megszakítás, öntudatlanság, vagy valami álomszerű állapot nem állt be, amint nálunk beáll mindig rövidebb, hosszabb időre. A mi örök életünk tehát még nem az igazi örök élet. Örök élete, azaz megszakítás nélküli élete a szellemnek csak akkor van, ha már a földi életében állandóan érintkezik Istennel és az Ő Fiával. Ezt megmondja Jézus Urunk az alábbi szavaiban: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17,3) A megismerés a Bibliában mindenhol érintkezést Jelent. Például Mózes I. 4,1 és Máté 1,25. Aki tehát azt akarja, hogy földi testének elhagyása után úgy, mint Jézus Urunk, azonnal, megszakítás nélkül, öntudatos szellemi életet éljen, annak már a földi életében úgy kell érintkezni Istennel és Jézussal, miként érintkezett Jézus az Atyával.

Aki még a földi testének levetése előtt nem érintkezik állandóan Istennel és Jézussal, az még nem méltó erre az örök életre, illetve nem méltó a halálból való feltámadásra, csak a testből való többszöri feltámadásra. Ezt mondja Jézus Urunk: „De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, mert meg sem halhatnak többé. (Lukács 20, 35-36) Vagyis, akik már méltók rá, azok megszabadulnak a testi haláltól, a testbe való újjászületéstől, és egy újabb földi élettől. Jézus Urunk eme szavaiban is tehát benne van a reinkarnáció, amelyet 325-ig, a Niceai zsinatig a katolikus egyház is elismert.

Amikor Jézus Urunk azt mondja, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” (János 11,25), akkor evvel azt mondja, hogy a SZERETET A FELTÁMADÁS, és az élet, mert a SZERETET támad fel mindig újabb és újabb életre és a SZERETET támaszt fel bennünket mindig újabb és újabb életre! Mi tehát ebben a testben is folyton feltámadunk újabb és újabb életre akkor, ha folyton érintkezünk Istennel és Jézussal, vagyis a SZERETETTEL, illetve ha folyton szeretetben élünk. Csak egy szeretetben eltöltött földi élet után leszünk méltók arra, hogy elvegyük ama világot, amelyben nincs már testi halál, nincs házasodás, nincs férjhezmenés többé!

Csakhogy mi nem vagyunk még méltók ama világra és a testi halálból való feltámadásra, mert mi a test elhagyása után is csak azokat akarnánk szeretni, akiket eddig szerettünk. Egy arisztokrata például ott sem szeretne együtt lenni egy paraszttal, munkással, cseléddel, vagy egy katolikus egy reformátussal és megfordítva. És bizony meg lesz a vágyuk, mert nem fognak odajutni abba a más világba, mert még nem méltó rá! Ők mind újból leszületnek, újból házasodnak, újból férjhez mennek, újból meghalnak még sokszor, vagyis nekik csak a test feltámadásában és a meghalásában van részük. Ők nem a feltámadás Fiai, mivel még nem az Istenfiai. (Lukács 20,36) Az Isten Fiának csak folytonos feltámadásban van része dicsőségről dicsőségre!

Budapest, 1933. 4. 13.