Jézus Földre jövetele, látszólagos születése

Jézus Urunk azt mondja (János 10,16): „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra, és lészen egy akol és egy pásztor.” Jézus Urunk ezen szavait valamikor a Zsidókhoz intézte, most pedig a sokfelé szakadozott keresztényeknek mondja, hogy lészen egy akol, vagyis a szeretet, és egy Pásztor, vagyis Ő maga. Csakhogy ez meg nem valósulhat mindaddig, amíg közelebb nem jutunk ahhoz az igazsághoz, hogy kicsoda Jézus és mit akart Jézus.

Most csak az első kérdéssel foglalkozzunk, és igazság szerint igyekszünk rá megfelelni, hogy a más akolban levő juhok is hallgassanak az igazság szavára, és jöjjenek az egy akolba, a szeretetbe. A spiritizmusban tanító Szentlélek és Igazság lelke név alatt összefoglalt szellemek azt mondják, hogy Jézus Urunk se nem Isten, sem nem ember, hanem Szellem, a Szeretet Nagy Szelleme! Hisz mi is szellemek vagyunk, azért nevez Ő testvéreinek. (Máté 12; Márk 3; Lukács 8) Csakhogy, mi bukott szellemek vagyunk, kik felcseréltük a tiszta szellem dicsőségét az emberek képmásával. (Róm. 1,23) Ha elfogadjuk azt, hogy Jézus a legtisztább, soha el nem bukott szellem, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy az Ő Földre jövetele nem emberi, földi törvények szerint történt, hanem szellemi törvények szerint. Vagyis pillanatnyi materializáció eredménye volt az Ő látható, emberhez hasonló teste. Valamikor, mi ezt az igazságot el nem hordozhattuk volna, de napjainkban, mikor az úgynevezett materializációs spiritiszta szeánszokon látható, tapintható, megfogható alakban jelennek meg előttünk a mi szellemtestvéreink, akkor természetesnek találjuk azt, hogy Jézus Urunk is a maga saját erejéből, hatalmából vette fel magára a testben való életet. Azért mondja Ő: „Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” (János 10,18) Ember ilyet nem mondhat, csak a legtisztább Szellem!

Csak most a spiritizmus korában értjük meg Jézus Urunknak a következő szavait: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál.” (Máté 11,11) Vagyis a legnagyobb ember, aki a Földön asszonytól született, nem Ő, hanem Keresztelő János volt. Jézus tehát a Földre nem asszonytól született, Neki földi anyja nincsen! Jézus Urunk azért jelentette ki ezt ilyen nyíltan már akkor, mert tudta, hogy ezt csak a spiritizmus korában fogják majd megérteni, és mert azt akarta, hogy a spiritiszták az ő igazságukat evvel az Ő kijelentésével támasszák alá az elfogultakkal szemben.

Hogy Jézus Urunknak sem földi apja, sem földi anyja, sem nemzetsége nem volt, ezt megírva találjuk: „Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való!” (Zsidók 7,3) Jézus Urunk azon az éjszakán az istállóban maga alakította ki az Ő testét, és azért történt az csak néma tanúk, állatok közt, mert azt nem volt szabad embernek látni, arról nem volt szabad embernek tudni, mert ha az emberek tudomására jutott volna az, hogy Jézus egy materializált szellem, akkor féltek volna Tőle, és Ő nem végezhette volna el az Ő feladatát. Ezért kellett tehát azt a látszatot kelteni, hogy Ő Mária méhének a gyümölcse.

Azok a szellemek, kiknek a feladatuk az volt, hogy előkészítsék a Messiás eljövetelét, odavonzották Mária köré az alkalmas fluidokat, mely fluidok előidézték a testének látszólagos terhességét, és a terhességgel járó összes jelenségeket. Ezért hitt Mária az Ő viselős állapotában annál is inkább, mert a szellem megjelentette azt Neki. Mária hitt a kisded születésében, mert hiszen a pillanatnyi kábultságából feleszmélve látta felfúvódásának megszűnését, és látta maga mellett a kisdedet, és mindjárt felkelve, karjára vette azt, és majd mutatta a megjelent pásztoroknak.

Azon az éjszakán tehát Jézus az Ő teremtő erejének a segítségével maga alkotta meg magának a földi testét egy tiszta szűznek a fluidjai és a magával hozott fluidok által. Jézus Urunk teste megjelenésére nézve emberhez hasonló volt, de az anyagára nézve azonban finomabb, nem olyan durva, anyagi, mint a nő és férfi akaratából keletkezett emberi test. Tehát megjelenésére nézve ember volt, de lényegileg nem. A látszat kedvéért szükség volt még arra is, hogy Jézus egy kisded alakját vegye fel, és aztán a földi törvényeknek megfelelő idő alatt nagyra növessze azt. Az Ő 33 évig tartó földi tartózkodása tehát egy 33 évig tartó szellemjelenés volt, akár csak Melkhisédek főpapé!

Ezek után belátjuk, hogy Jézusnak nincs szüksége arra a két nemzetségi táblázatra, amelyet Máté és Lukács evangélista állított fel. Ezek és a betlehemi születés csak arra voltak jók, hogy megerősítsék a próféták jövendölését, hogy Ő Dávidnak utóda, és Betlehemben születik. (Jer. 23,5 és 33,15; Ezékiel 34,23 és 37,24; Zakariás 12,10 és 13,1; Mikeás 5,2) Nincs szükség földi, nemzetségi táblázatokra annak, aki már a Föld létezése előtt is volt, ezért Pál apostol el is veti a nemzetségi táblázatokkal való foglalkozást. (Timót I. 1,4)

Ezen igazságok megismerése által megszűnnek a rendkívüli születésben való kételyek, és az emberek mind valláskülönbség nélkül, fokozott tisztelettel fordulhatnak a Szűz Anyához és a mi Urunk, Jézusunkhoz. Ezen megismerés is hivatott arra, hogy elősegítse az egy akol, egy pásztor létrejövetelét.

Az egy akol, egy pásztor mielőbbi megvalósulása céljából azonban szükség van még arra is, hogy a karácsonyunk ne csak a december 24-ének a megtartásában merüljön ki, mert először is karácsonyunk nekünk csak akkor van, ha bennünk megszületik a kisded Jézus, a Szeretet, másodszor ezen esemény nem decemberben, hanem augusztusban történt. Ezért említi az írás is Augustus császár nevét. Lehetetlen továbbá az, hogy a császár az összeírást éppen december hónapban rendelte volna el, mert az akkori nagy esőzések miatt a mezei utak járhatatlanok voltak, tehát akkor nem indulhatott el ki-ki az ő városába, hogy összeirattassék. Ezen ünnep a pogányok miatt lett áttéve december 24-ére, hogy továbbra is megtarthassák az ő kedves ünnepüket, a Napisten megszületését, mert akkor van a téli napforduló, akkor kezdenek a napok hosszabbodni, és ennek örömére nagy fákat gyújtottak meg. Jézus Urunk tehát augusztusban jött a Földre munkálkodni, de nem úgy, hogy bennünket szétválogasson felekezetekre, hanem hogy egyesítsen minket az egy akolban, a szeretetben!

Budapest, 1931. 12. 17.