Jézus jelenlétét a vallásban hiszem, a spiritizmusban tudom

„És íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Máté 28,20) Ez volt Jézus Urunk utolsó szava az Ő tanítványaihoz. Kivel van tehát Jézus minden nap? Az Ő tanítványaival. Azért mondta nekik, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket, hogy jelen lehessenek mindenkivel. Aki nem az Ő tanítványa, avval Ő nem lehet jelen. És ki az Ő tanítványa? Aki a törvényben, vagyis a szeretetben él!

Hogy Jézus velünk van, ha az Ő tanítványai vagyunk az bizonyos, még akkor is, ha mi azt meg nem értjük, meg nem érezzük, ha érzéseinket nem vizsgáljuk. Miután pedig sokan vagyunk olyanok, akik az Ő jelenlétét nem értjük vagy érezni nem véljük, azért jön segítségünkre ma a spiritizmus, hogy eloszlassa a materialisták hangos tagadását és a vallásos lelkek néma kételyét. Megértésre, megérzésre, felismerésére okvetlen szükségünk van, mert másképp a hangos tagadás bennünk is felébreszti a néma kételyt.

Jézus jelenlétét hangosan tagadja az, aki csak abban hisz, amit lát. Jézus jelenlétében pedig némán kételkednek azok a vallásos keresztények, akik nem törődve az érzéseikkel, nem kutatják azok eredetét, vagyis nem akarnak gondolkozni. Mind a két csoportnak a segítségére jön ma a spiritizmus az érzékelhető bizonyságokkal és az érzéseket vizsgáló tanítással. Csak akit a bizonyságok meggyőztek már, aki tudja már, hogy mindig vele van egy cselekvő szellem, csak az tudja azt, hogy van Jézus, illetve van egy nagy, nagy, és rendkívül tiszta és végtelen hatalmas, és végtelenül önfeláldozó, szerető, teremtett szellem, aki 1932 évvel ezelőtt idejött, és itt látszólagosan megszületett azért, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, és megváltó példát adjon.

A különbség a vallás és a spiritizmus között tehát az, hogy a vallásban az ember csak hiszi, a spiritizmusban ellenben tudja, hogy van Jézus! Ezért a spiritizmus nem vallás, hanem tudás. Tudása annak, amit a vallás csak hisz. De a spiritizmusból megtudom azt is, hogy miképp, mi módon van velem ez a MEGVÁLTÓ SZELLEM mindennap a világ végezetéig akkor, ha már az Ő tanítványa lettem, ha már szeretetben élek. A spiritiszta szeánszok szemléltető módon bemutatják nekünk azt, hogy a médiumoknak elnevezett emberekhez tényleg hozzákapcsolódnak a szellemek, a testüket eszköz gyanánt használják fel, és beszélnek, cselekszenek általuk. Nagyon sok esetet sorol fel erre a legnagyobb spiritiszta könyv a BIBLIA is. A sok eset közül néhány: Mózes IV. 11,25-26; Sámuel I. 10,6.10; 11,6; 16,14-15; 18,10; 19,20; Sámuel II. 23,2; Bírák 14,6.19; 15,14; Király I. 18,12; Ezékiel 2,2.3; 3,12; 14,24; 8,3; 11,1.5.24; Márk 13,11; Lukács 1,67; Csel. 8,39-40; 12,7-10; Lukács 12,12

A szellemek azonban nemcsak a kimondott médiumokat veszik körül és sugalmazzák, hanem minden embert, mert minden ember valamiképp médium. Ugyanis, minden ember a szellemek befolyása alatt áll, annál is inkább, mert az ember testet öltött szellem.

A Biblia idézett helyei is bizonyítják, hogy amikor a Szentlélek befolyásáról van szó, akkor az embert nem egy erő befolyásolja, hanem egy szellem. Ha már most, lehetséges azoknak a szellemeknek a sugalmazása és hozzánk kapcsolódása, akik a Föld szféráiban tartózkodnak, akkor világos, hogy lehetséges a magasabb szellemek befolyása és sugalmazása is. Tehát lehetséges, és szükséges is az, hogy a legnagyobb teremtett SZELLEM, a SZERET NAGY SZELLEME, a mi URUNK, JÉZUSUNK is sugalmazzon minket, és hozzánk kapcsolódhasson, és általunk beszeljen és cselekedjen! Jézus Urunk hozzánk kapcsolódása egy valóság. Bizonyítja ezt Pál apostol is, amikor Gal. 2,20-ban azt mondja: „Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!” Efez. 3,1-ben pedig még jobban megerősíti Krisztus teljes befolyását, amikor azt mondja: „Én a Krisztus foglya vagyok!”

Jézus Urunk tényleg mindennap hozzánk kapcsolódik, de csak az Ő tanítványaihoz! Hogy miképp történik ez a hozzákapcsolódás, azt is a spiritizmus mondja meg, és pedig: Minden ember, vagyis minden testbe öltözött szellem hasonlatos egy-egy rádió adó-vevő állomáshoz. Vagyis állandóan gondolatokat sugároz ki magából és fogad be magába. A küldött és a kapott gondolatokat akaraterejével érzésekké alakítja át, mely érzések már egy finom, színes anyagot, fluidot képeznek, és ezek beburkolják az embert, a szellemet, illetve körülveszik, mint fluidumok.

Ha az ember, illetve a testbe öltözött szellem, csak szeretettel, alázattal és hittel teli gondolatokat bocsát ki magából, akkor az őt körülvevő érzésnek nevezett fluidikus burok színe fehér, illetve kékesfehér, és ezen burkon keresztül hozzá tudnak jutni, ugyancsak a kékesfehér színű szeretettel, alázattal, hittel teli gondolatok és érzések. De, ha gyűlölettel, gőggel, hitetlenséggel teli sötét gondolatokat, érzéseket bocsát ki magából, akkor az őt körülvevő fluidikus érzésburok színe sötét, és azon már nem tudnak áthatolni a szeretetnek, alázatnak, hitnek kékesfehér gondolatai, érzései. Ez a mindenségben egy törvény, amelyet nem helyez hatályon kívül még Ő sem, a Szeretetnek Nagy Szelleme sem, a mi Urunk, Jézusunk.

Mi következik tehát ebből? Az, hogy ha mi nem vagyunk az Ő tanítványai, vagyis nincs bennünk, illetve nem sugárzik ki belőlünk a szeretet, alázat és hit kékesfehér tiszta színe, hanem a gőg, gyűlölet és hitetlenség sötét érzés fluidjaiba vagyunk beburkolva, akkor Ő nekünk nem adhat át semmit, mi Tőle nem vehetünk át semmit, semmiféle jó, mentő, megváltó gondolatot, érzést, sugallatot és szót.

Világos tehát most már, hogy mikor Ő azt mondja: „Én ti veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”, akkor ezt csak a tanítványainak mondja, illetve az Ő jelenléte csak a tanítványainál lehetséges. Amikor egy magasabb, tisztább szellem, például a Szentléleknek, vagy az Igazság lelkének elnevezett szellem valamit adni akar nekünk, például egy sugallatot, gondolatot, érzést, szót, akkor nem okvetlen szükséges az Ő személyes, közvetlen jelenléte, hanem megteheti azt bármely távolságból, mert mi megérezzük, átvesszük azt bármely távolságból, és azok szerint gondolkozunk, beszélünk és cselekszünk.

Ezen magyarázat után megértjük most már teljesen világosan, hogy miként van velünk a mi Urunk, Jézusunk minden nap a világ végezetéig. Ő körülbelül abban a viszonyban van velünk, mint a mi Napunk. Amiként a mi Napunk nem mozdul ki az ő helyéből, hanem ontja, árasztja az ő éltető sugarait még a legkisebb porszemre, féregre és növényre is, bárhol, bármely pontján legyen is az a Földnek, akként ontja, árasztja Ő, az Ő óriási akaraterejével, végtelen hatalmával, az Ő gondolatait, érzéseit, szavait, sugallatait mindazon lelkekbe, szellemekbe, emberekbe, akik telve vannak szeretettel, alázattal, hittel, illetve akiknek a fluidikus burka az alázatnak, szeretetnek, hitnek világos érzéseiből képződött, akiknek a burkát, testét a szeretet tölti be.

A spiritizmus tanításai szerint a mindenségben minden csak rezgés. Rezgés a gondolat, akarat, érzés, fény, szín és anyag. Minden, ami csak a mindenségben létezik rezgéseket sugároz ki magából, és rezgésekkel van egybekötve minden a mindenségben. A gondolat, érzés és akarat rezgéseivel, rezgésszámaival vagyunk mi állandó összeköttetésben azokkal, akiknek rezgésszámai, fluidikus burka a miénknek megfelel.

Világos és természetes, hogy a mi rezgésszámaink és a mi fluidikus burkunk, bármily tiszták legyenek is, össze sem hasonlíthatók a mi Urunk, Jézusunk fluidikus burkával és rezgésszámaival. Közvetlen összeköttetés tehát mi köztünk és Ő közte nem lehetséges. De, hogy az összeköttetés Ő közte és mi köztünk mégis meglegyen, ezen célból szükséges a különféle fokozatú, egyre tisztább és tisztább szellemeknek és a mi őrangyalainknak a közvetítése. Ezen közvetítés tehát létraszerűen történik. Ez Jákob létrájának a magyarázata: „Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.” (Mózes I. 28,12)

Budapest, 1932. 3. 10.