Jézus utasításai a tanítványokhoz

Mivel az Ő szavai örökké aktuálisak, azért mondotta Ő: „Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté 24,35; Lukács 21,33) Az ő utasításai tehát szólnak a mostani tanítványainak is, mert ők a juhok és bárányok, kiknek Ő azt mondja: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé.” (Máté 10,16; Lukács 10,3) Az Ő tanítványai sohasem viselkedhetnek támadó farkasok módjára dacára annak, hogy igazuk van, mert különben, akkor már nem az Ő tanítványai. A farkas még akkor sem lehet az ő tanítványa, ha kereszttel a kezében, és Jézus nevével az ajkán neki ront azoknak, akik szerinte örök kárhozatra méltó eretnekek. Jézus tanítványa nem ismerhet ellenséget!

Jézus Urunk azt mondja: „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Máté 10,6) Vagyis, amint a kígyó az ő kiszemelt áldozatát először megbűvöli az ő tekintetével, hogy az tőle elfordulni ne tudjon, és azután körülcsavarja őt a testének gyűrűivel, akként ti is azt, akit megnyerni kívántok, el kell bűvölnötök a belőletek kiáradó szeretettel, hogy az elfordulni ne tudjon, és aztán okos érvelésekkel kell körül fonni őt. De a kígyó okossága még nem elegendő, mert az önzésből cselekszik! Ezért mondja, hogy legyetek szelídek, mint a galambok. Más bibliafordítások szerint tiszták, hamisság nélkül valók, együgyűek, mint a galambok. Vagyis, akit meg akartok nyerni, az ne legyen áldozata a ti szennyes önzéseteknek, a hatalmi vágyatoknak, ne csak adófizetőkké, számokká tegyétek az embereket, mert akkor már nem vagytok galambok, hanem ragadozók.

A mostani tanítványainak továbbá azt mondja Jézus: „De óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket.” (Máté 10,17) Vagyis, vigyázzatok a ti beszédeitekre, hogy valahogy el ne szóljátok magatokat a törvényeik ellen, a fennálló felekezetek ellen, a helytartók, a fejedelmek ellen, mert akkor rátok olvassák a törvény elleni vétséget, és az ő gyülekezeteikben kemény, kíméletlen szónoklataikkal megostoroznak titeket.

„És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.” (Máté 30,18) Vagyis, az én igazságom miatt kérdőre vonnak titeket a földi hatalmasságok előtt, hogy nyilvánosan igazoljátok magatokat a nemzetek, a pogányok módjára élő népek előtt. De, amikor ti igazoláskép nyilvánosan kijelentitek az igazságot, és ők nem fogadják el, akkor a hangos szóval elmondott, elhangzott szavaitok bizonyságok lesznek ő ellenük és a hallgató pogány népek ellen a szellemvilágban, az ítéletre vonáskor.

„De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok, mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.” (Máté 10,19-20) „Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.” (Lukács 12,12) Ez a bátorítás kellett az akkori és kell a mostani tanítványoknak is, mert ők, mint az alsóbb néprétegekből kikerült emberek nem bíztak volna, és nem bíznának másokban, dacára a médiumitásuknak. Világos, hogy ez a bátorítás csak a spiritisztáknak kell főképpen, ha nem médiumok, azért hogy higgyenek a sugalmazásban a kérdőre vonás esetén. De nincs szükségük a bátorításra a törvényesen bevett vallásfelekezetek híveinek, mert őket nem vonja kérdőre senki sem.

Jézus végül bemondja a jövőt. Bemondja a különféle vallások keletkezését, a különféle vallásoknak az egymás elleni gyűlöletét, a vallások háborúskodását a következőkben: „Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét, támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.” (Máté 10,21) Ezen szavakkal azt mondja: Halálra adja, illetve az elmúlását kívánja az egyik keresztény vallás a másik keresztény vallásnak. A testvérek a keresztény vallások, mert a forrásuk egy, és csak külsőségekben, semmiségekben különböznek egymástól. Halálra adja, illetve az elmúlását kívánja az Atyát jelentő, több évszázados múlttal bíró, a tradíciókban, hagyományokban, dogmákban megöregedett vallás a belőle származó gyermekét képező új keresztény vallást is. A gyermekek, a különböző vallások szintén a halálát, illetve az elmúlását kívánják a szüleiknek, vagyis azoknak a vallásoknak, amelyekből keletkeztek. Miután ezen sajnálatos viszonyok pontról pontra bekövetkeztek világos, hogy Jézus a vallások viszálykodását mondotta be előre és nem az egyes családok torzsalkodását. Csak a megjósolt vallásvillongások állnak összefüggésben a következő szavaival is:

„És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik.” (Máté 10,22; Márk 13,13) Jézus itt főként a spiritisztáknak elnevezett tanítványairól beszél, mert ők gyűlöletesek valamennyi, egymást gyűlölő vallás előtt, az Ő nevéért, az Ő igazságáért, amelyet hirdet és tanít az Általa küldött Szentléleknek elnevezett szellemeknek serege. Az egymást gyűlölő vallások, mikor spiritizmusról van szó, akkor mind közös frontot csinálnak ellene, mert mindnyájuknak, ellenszenves az a világosság, az a sok bizonyság, ami onnan kiárad, és kellemetlen a szellemek figyelmeztetése, amikor azok több szeretetet, több alázatot, és a dogmák elhagyását kívánják. De aki mindvégig kitart az igazság hirdetésében, és küzd a spiritizmusban, az megtartatik.

A spiritizmusban a tanítványok már 1847 óta küzdenek, és a küzdelemnek, a szellemvilág bizonyításának, a Krisztusi szeretet és alázat hirdetésének már látható eredményei is van minden téren. Nagyon nagy számmal vannak már keresztény papok, akik titokban szintén spiritiszták, akik hívei a világosságnak, az igazságnak. De ők még nem az Ő tanítványai, ők még csak Nikodémusok, akik, mint az egykori Nikodémusok, ők is titokban mennek el a szeánszokra, titokban hallgatják és teszik magukévá a szellemi szavakat, az igazságot, a világosságot. Ezek az egyházi lapjaikban csak burkoltan helyeslik a spiritizmust, csak burkoltan prédikálnak az igazságról, de mindig egyre gyakrabban hangzanak el az olyan prédikációk, amelyekből erősen kicsillámlik a spiritizmus, és ezek a beszédek nagy hatással vannak a hívekre is, mert a hívek közül sokan inkognitóban szintén spiritiszta szeánszokra jár, csak a pap nem tud róla, vagy nem akar tudni róla.

Örvendetes, hogy a Római Katolikus Egyháznak az egyik főpapja, mint a legelső ezen a téren, Dr. Trikál József, a tudomány jelenlegi rektora, az 1931. 3. 13-án pápai jóváhagyással megjelent könyvében (Az okkultizmus bölcseleti szempontból) bátran kijelenti, hogy szellemek vannak, és az Isten is megengedi, hogy a jó szellemekkel érintkezzünk. (12. oldal) Továbbá azt mondja, hogy ha egy rejtett jelenséget az ember nem tud kigöngyölíteni, forduljunk akkor a tiszta szellemekhez, mint a spiritiszta. (108. oldal)

Továbbá Dr. Ravasz László, református püspök a Győrben megjelenő evangélikus hírlapban (Harangszó, 1933. 1. 22-ei 4. szám, 26. oldal) szintén elismeri, hogy Jézus szellem, hogy az apostolok médiumok, hogy a Biblia szellemi üzeneteket tartalmaz, hogy a Szentlélek tiszta szellem, akivel kapcsolatot teremthetünk, és hogy a szellemben való hit alkalmasabbá teszi a lelkeket az evangélium befogadására, és eljön az az idő, amikor az egyházak a csodálattól eltelve azt fogják mondani, hogy: „Hát, minek is féltünk mi a spiritizmustól, hiszen ez csak jót akar?!”

Budapest, 1933. 2. 9.

Köszönetnyilvánítás!

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi szellemi lénynek, akik odaátról segítettek nekem az életem során, akár szellemi üzenetekkel vagy bármilyen egyéb módon. Külön szeretném megköszönni a sok szellemi segítséget és üzenetet a Nagymamám és Nagypapám szellemének, az Angyaloknak és az Őrangyalomnak is. Tudom, nem vagyok egy egyszerű eset, ezért külön hálás vagyok, hogy ennek ellenére foglalkoztok velem.

Köszönöm!