Jézus utasításai a tanítványokhoz
Mivel az Ő szavai örökké aktuálisak, azért mondotta Ő: „Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté 24,35; Lukács 21,33) Az ő utasításai tehát szólnak a mostani tanítványainak is, mert ők a juhok és bárányok, kiknek Ő azt mondja: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé.” (Máté 10,16; Lukács 10,3) Az Ő tanítványai sohasem viselkedhetnek támadó farkasok módjára dacára annak, hogy igazuk van, mert különben, akkor már nem az Ő tanítványai. A farkas még akkor sem lehet az ő tanítványa, ha kereszttel a kezében, és Jézus nevével az ajkán neki ront azoknak, akik szerinte örök kárhozatra méltó eretnekek. Jézus tanítványa nem ismerhet ellenséget!
Jézus Urunk azt mondja: „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Máté 10,6) Vagyis, amint a kígyó az ő kiszemelt áldozatát először megbűvöli az ő tekintetével, hogy az tőle elfordulni ne tudjon, és azután körülcsavarja őt a testének gyűrűivel, akként ti is azt, akit megnyerni kívántok, el kell bűvölnötök a belőletek kiáradó szeretettel, hogy az elfordulni ne tudjon, és aztán okos érvelésekkel kell körül fonni őt. De a kígyó okossága még nem elegendő, mert az önzésből cselekszik! Ezért mondja, hogy legyetek szelídek, mint a galambok. Más bibliafordítások szerint tiszták, hamisság nélkül valók, együgyűek, mint a galambok. Vagyis, akit meg akartok nyerni, az ne legyen áldozata a ti szennyes önzéseteknek, a hatalmi vágyatoknak, ne csak adófizetőkké, számokká tegyétek az embereket, mert akkor már nem vagytok galambok, hanem ragadozók.
A mostani tanítványainak továbbá azt mondja Jézus: „De óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket.” (Máté 10,17) Vagyis, vigyázzatok a ti beszédeitekre, hogy valahogy el ne szóljátok magatokat a törvényeik ellen, a fennálló felekezetek ellen, a helytartók, a fejedelmek ellen, mert akkor rátok olvassák a törvény elleni vétséget, és az ő gyülekezeteikben kemény, kíméletlen szónoklataikkal megostoroznak titeket.
„És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.” (Máté 30,18) Vagyis, az én igazságom miatt kérdőre vonnak titeket a földi hatalmasságok előtt, hogy nyilvánosan igazoljátok magatokat a nemzetek, a pogányok módjára élő népek előtt. De, amikor ti igazoláskép nyilvánosan kijelentitek az igazságot, és ők nem fogadják el, akkor a hangos szóval elmondott, elhangzott szavaitok bizonyságok lesznek ő ellenük és a hallgató pogány népek ellen a szellemvilágban, az ítéletre vonáskor.
„De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok, mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.” (Máté 10,19-20) „Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.” (Lukács 12,12) Ez a bátorítás kellett az akkori és kell a mostani tanítványoknak is, mert ők, mint az alsóbb néprétegekből kikerült emberek nem bíztak volna, és nem bíznának másokban, dacára a médiumitásuknak. Világos, hogy ez a bátorítás csak a spiritisztáknak kell főképpen, ha nem médiumok, azért hogy higgyenek a sugalmazásban a kérdőre vonás esetén. De nincs szükségük a bátorításra a törvényesen bevett vallásfelekezetek híveinek, mert őket nem vonja kérdőre senki sem.
Jézus végül bemondja a jövőt. Bemondja a különféle vallások keletkezését, a különféle vallásoknak az egymás elleni gyűlöletét, a vallások háborúskodását a következőkben: „Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét, támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.” (Máté 10,21) Ezen szavakkal azt mondja: Halálra adja, illetve az elmúlását kívánja az egyik keresztény vallás a másik keresztény vallásnak. A testvérek a keresztény vallások, mert a forrásuk egy, és csak külsőségekben, semmiségekben különböznek egymástól. Halálra adja, illetve az elmúlását kívánja az Atyát jelentő, több évszázados múlttal bíró, a tradíciókban, hagyományokban, dogmákban megöregedett vallás a belőle származó gyermekét képező új keresztény vallást is. A gyermekek, a különböző vallások szintén a halálát, illetve az elmúlását kívánják a szüleiknek, vagyis azoknak a vallásoknak, amelyekből keletkeztek. Miután ezen sajnálatos viszonyok pontról pontra bekövetkeztek világos, hogy Jézus a vallások viszálykodását mondotta be előre és nem az egyes családok torzsalkodását. Csak a megjósolt vallásvillongások állnak összefüggésben a következő szavaival is:
„És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik.” (Máté 10,22; Márk 13,13) Jézus itt főként a spiritisztáknak elnevezett tanítványairól beszél, mert ők gyűlöletesek valamennyi, egymást gyűlölő vallás előtt, az Ő nevéért, az Ő igazságáért, amelyet hirdet és tanít az Általa küldött Szentléleknek elnevezett szellemeknek serege. Az egymást gyűlölő vallások, mikor spiritizmusról van szó, akkor mind közös frontot csinálnak ellene, mert mindnyájuknak, ellenszenves az a világosság, az a sok bizonyság, ami onnan kiárad, és kellemetlen a szellemek figyelmeztetése, amikor azok több szeretetet, több alázatot, és a dogmák elhagyását kívánják. De aki mindvégig kitart az igazság hirdetésében, és küzd a spiritizmusban, az megtartatik.
A spiritizmusban a tanítványok már 1847 óta küzdenek, és a küzdelemnek, a szellemvilág bizonyításának, a Krisztusi szeretet és alázat hirdetésének már látható eredményei is van minden téren. Nagyon nagy számmal vannak már keresztény papok, akik titokban szintén spiritiszták, akik hívei a világosságnak, az igazságnak. De ők még nem az Ő tanítványai, ők még csak Nikodémusok, akik, mint az egykori Nikodémusok, ők is titokban mennek el a szeánszokra, titokban hallgatják és teszik magukévá a szellemi szavakat, az igazságot, a világosságot. Ezek az egyházi lapjaikban csak burkoltan helyeslik a spiritizmust, csak burkoltan prédikálnak az igazságról, de mindig egyre gyakrabban hangzanak el az olyan prédikációk, amelyekből erősen kicsillámlik a spiritizmus, és ezek a beszédek nagy hatással vannak a hívekre is, mert a hívek közül sokan inkognitóban szintén spiritiszta szeánszokra jár, csak a pap nem tud róla, vagy nem akar tudni róla.
Örvendetes, hogy a Római Katolikus Egyháznak az egyik főpapja, mint a legelső ezen a téren, Dr. Trikál József, a tudomány jelenlegi rektora, az 1931. 3. 13-án pápai jóváhagyással megjelent könyvében (Az okkultizmus bölcseleti szempontból) bátran kijelenti, hogy szellemek vannak, és az Isten is megengedi, hogy a jó szellemekkel érintkezzünk. (12. oldal) Továbbá azt mondja, hogy ha egy rejtett jelenséget az ember nem tud kigöngyölíteni, forduljunk akkor a tiszta szellemekhez, mint a spiritiszta. (108. oldal)
Továbbá Dr. Ravasz László, református püspök a Győrben megjelenő evangélikus hírlapban (Harangszó, 1933. 1. 22-ei 4. szám, 26. oldal) szintén elismeri, hogy Jézus szellem, hogy az apostolok médiumok, hogy a Biblia szellemi üzeneteket tartalmaz, hogy a Szentlélek tiszta szellem, akivel kapcsolatot teremthetünk, és hogy a szellemben való hit alkalmasabbá teszi a lelkeket az evangélium befogadására, és eljön az az idő, amikor az egyházak a csodálattól eltelve azt fogják mondani, hogy: „Hát, minek is féltünk mi a spiritizmustól, hiszen ez csak jót akar?!”
Budapest, 1933. 2. 9.