Jézust nem látta az, aki csak a személyét látta

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. „Senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották. (Lukács 10,22-24) Jézust egykoron sokan látták, de nem láttak mást csak egy szép embert. Publius Lentulus a római szenátushoz intézett levelében ezt írja Jézusról:

Egy ember érkezett most ide, egy ember, aki még él, és akinek óriási a hatalma. Neve, Jézus Krisztus. A nép prófétának tartja, tanítványai az Isten fiának tekintik. Életre kelti a holtakat és meggyógyít minden betegséget. Magas termetű ember, de minden testrésze nagyon szabályos. Arckifejezése szigorú és csodálatos hatással van mindenkire. Félni lehet tőle, de egyben önkéntelenül szeretni is kell őt. Borsárga színű haja simán fedi fejét egészen füléig, onnan azonban és nyaka körül dús, csillogó fürtökben hull a vállára. Tiszta, magas homloka van. Rendkívül finom az arcbőre, amelyen csak halványan látható egy kis pír. Vonásai szépek és kellemesek, orra, szája kifogástalan. Bajusza és szakálla épp olyan színű, mint a haja, és épp oly dús. Szeme kék és csillogó. Amikor megró valakit, nagy eréllyel csengenek szavai, amikor tanít, hangja finom és gyöngéd. Vonásai bátorságot és méltóságot tükröznek vissza. Nevetni senki sem látta, sírni sem. Minden, amit beszél, okos és tartalmas, és egyetlen szava sem fölösleges. Ő talán a legszebb ember a Földön.

A nagy tömeg csak ennyit látott RAJTA. Bizony, aki csak ennyit látott RAJTA, az nem látta ŐT! Aki csak így akarja látni most és a jövőben, az nem látja sem most, és nem fogja látni a jövőben se. Annak a nagy tömegnek, amely csak anyagi szemeivel akarja meglátni, annak és mindazoknak Ő most is azt mondja: „Senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni." És Ő megjelentette nekünk, hogy kicsoda az ATYA, és kicsoda a Fiú, minden fiú. Csak sajnos ezt nem a magyar Bibliában kell keresni. Ha például a német Bibliát vesszük elő, ott János 4,24-ben a következők olvashatók: „Gott ist Geist”, vagyis az „Az isten szellem.”

Az Isten szellem, és nem lélek. Csak a magyar Biblia irtózik annyira a szellemtől, hogy mindenütt a lélek szót használja. Tehát AZ ISTEN SZELLEM, és ha az Isten szellem, akkor a Fiú is, és minden fiú szellem, vagyis mindnyájan szellemek vagyunk. Arra a kérdésünkre pedig, hogy mi a szellem, szintén találunk választ, és pedig János apostol I. levelében 4,8.16-ban: „ISTEN A SZERETET!” Tehát a SZELLEM A SZERETET! És miután a szeretet soha senki által nem látható, tehát világos, hogy a SZELLEM soha senki által nem látható, mert a szellem lényege, szubsztanciája a Szeretet. Azért is mondja Jézus János 1,18-ban: „Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.”. Vagyis az Istent, a Szellemet, a Szeretetet soha senki nem látta, csak a Fiú jelentette ki ŐT, mert a Fiú is szellem, illetve Szeretet! A Szeretetet, szellemet minden Fiú kijelenti szeretetének kisugárzásával. Az úgynevezett látó médiumok nem szellemet látnak, hanem csak azok kisugárzott anyagát, lelkét. A lélek nem azonos a szellemmel, mert a látható lélek a láthatatlan szellemnek a ruhája, mely belőle kisugárzik. Éppen úgy, mint ahogy a láthatatlan szeretetből kisugárzanak a látható jó cselekedetek. Napjainkban már legalább ennyit kellene tudnunk az ATYÁRÓL, FIURÓL, SZELLEMRŐL, LÉLEKRŐL, SZERETETRŐL!

A tanítványainak, az Ő szolgáinak már többet kell látniuk. Nekik meg kell látni, meg kell érezni, és magukévá kell tenni Krisztus végtelen szeretetét és alázatát. Én csak akkor mondhatom, hogy az Ő tanítványa, az Ő szolgája vagyok, ha megéreztem és magamévá tettem az Ő végtelen szeretetét, alázatát, illetve ha nincs más vágyam ebben a földi életemben csak az, hogy megvalósítsam magamban a Krisztus szeretetét, alázatát, és minden gondolatomat, minden szavamat, minden cselekedetemet csak ez a vágy irányítja annyira, hogy én minden nap, minden pillanatban figyelem, minden gondolatomat, minden szavamat, minden cselekedetemet, hogy abban benne van-e a Krisztus szeretető alázata.

Nekem tehát nem szabad Krisztusban csak uralkodó királyt látni, mert akkor csak ebben utánzom ŐT. Ha csak királynak nézem ŐT, akkor csak uralkodásra, többszörös koronára, trónusra, vágyakozom, elkülönített palotában akarok lakni, bíborba, selyembe akarok öltözködni, megkívánom a világ kincseit, hatalmát, befolyást akarok szerezni magamnak a politikában, a királyok királya akarok lenni. És akkor Jézus éppúgy elhagy engem, mint elhagyta azokat, akik el akarták ŐT ragadni, csak a maguk részire kisajátítani és királyukká tenni. (János 6,15) Amint Ő nem engedte meg akkor, úgy nem engedi soha sem, hogy ŐT egy vallásfelekezet csak magának sajátítsa ki, és kinevezze a maga királyának. Ő mindenkié, minden vallásé, és ha ezt elismerjük, hogy Ő minden vallásé, az egész világé, amit el kell ismernünk, bármilyen nem tetsző is ez a vallásnak, akkor rájövünk arra, hogy NEKI nem okozunk örömöt avval, ha csak egy bizonyos keresztény vallásfelekezetbe tömörítjük erőszakkal az embereket, hanem inkább avval, ha a szeretetbe vonzzuk őket szeretettel.

Ha mi ŐT megkérdeznénk, hogy mi az Ő parancsolata, hogy mi csak egy vallásba tömörüljünk-e, vagy pedig az, hogy csak szeressük egymást, Ő bizony most is azt mondaná, mint egykoron: „Ez az én parancsolatom, hogy SZERESSÉTEK EGYMÁST, amiképpen én szerettelek titeket.” (János 15,12) Ő tehát nem egy vallásba parancsolna bennünket, hanem a szeretetbe. Azért mondta Ő, hogy a törvény és a próféták csak Keresztelő Jánosig valának, ezentúl erőszakoskodni kell a mennyek országáért. (Lukács 16,16; Máté 11,12) Vagyis miután a törvényből és a prófétákból állnak a vallások, tehát Ő világosabban annyit mondott: Vallások csak Keresztelő Jánosig valának, azontúl a szeretet kierőszakolásával kell betörni a mennyek országába, és nem a vallásosság által. Ha Ő nem kíván tőlünk vallást, csak szeretetet, akkor be kell látnunk azt is, hogyha Ő újból itt volna, nem tenne különbséget vallás és vallás között, nem csinálna a szószékekről ellenségeskedést a vallások között, és nem mondaná egy házasságra sem azt, hogy ez vadházasság, és hogy az itt született gyermekek fattyuk csak azért, mert az a házasság nem egy bizonyos templomban, kőházban köttetett. Isten előtt és egy igazi vallás előtt nincs fattyú!

Miszerint ítélné meg Jézus a mostani házasságokat, ha felülvizsgálná azokat. Vajon azt kérdezné-e a házasfelektől, hogy milyen vallásúak? És ha vegyes házasságot látna valahol, vajon azt mondaná-e nekik, hogy menjetek azonnal abba a bizonyos templomba, kőházba, mert a ti házasságotok nem érvényes? Vagy pedig egyszerűen mindenhol azt mondaná: „SZERESSÉTEK EGYMÁST!” Világos, hogy Jézus csak a szeretetet kívánná és nem a templomi formaságot. Csak 1563-ban a tridenti zsinaton rendelték el a gyarló emberek a templomi formaságot a házasságkötésnél. Addig elegendő volt a két félnek az akarat kijelentése. Kánonjog szerint az eljegyzés egyértelmű volt a házassággal, ezért a kánonjog az eljegyzést is, a házasságot is ugyanazon szóval jelölte meg: sponsalia. Ez az eljegyzés alkalmával „sponsalia de futuro”-nak, az együttélés után „sponsalia de presenti”-nek tekintetett. Ha 1563-ig nem voltak vadházasságok, akkor ezután sem lehetnek. Isten előtt a tridenti zsinat érvénytelen! Nem köti ŐT.

Aki látta Jézust, illetve megérezte és magáévá tette az Ő szeretetét, az nem hiszi el, hogy Jézus valaha valakinek mondta volna, vagy mondaná: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak az örök tűzre.” Ezt a kitételt azok a gyarló emberek csempészték be a Bibliába, akik nem érezték, és nem tették magukévá soha az Ő szeretetét. Aki látta Jézust, az tudja, hogy Ő mindenkinek adta a mennyek országának kulcsait. Péter tulajdonképpen csak a sziklaerős hitet jelenti, és akinek az meg van, annak adatnak a mennyország kulcsai, a SZERETET ÉS ALÁZAT. Aki látta Jézust, megérezte az Ő végtelen szeretetét, az tudja, hogy Jézus nem hatalmazhatta fel a gyarló embereket a bűnök megtartására, amikor csak végtelenségig menő megbocsátást követel tőlük. Azért mondta Péternek, hogy 77-szer kell megbocsátani. Amikor Ő azt mondta, hogy: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak.” (János 20,23) Akkor evvel utasította tanítványait, hogy amit az emberek ellenük vétkeznek, azt bocsássák meg, mert a megtartott bűn megtartatik, az tehát rossz.

Budapest, 1934. 10. 11.

Köszönetnyilvánítás!

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi szellemi lénynek, akik odaátról segítettek nekem az életem során, akár szellemi üzenetekkel vagy bármilyen egyéb módon. Külön szeretném megköszönni a sok szellemi segítséget és üzenetet a Nagymamám és Nagypapám szellemének, az Angyaloknak és az Őrangyalomnak is. Tudom, nem vagyok egy egyszerű eset, ezért külön hálás vagyok, hogy ennek ellenére foglalkoztok velem.

Köszönöm!