Kérés és keresés

Hogy mit kérjünk az Istentől, és mit keressünk a mi életünkben, azt megmondja nekünk Jézus Urunk a következő szavakban: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” (János 16,23-24) „Keressétek először az Istennek országát és az Ő igazságát, és a többiek mind megadatnak nektek.” (Máté 6,33)

Ami a kérést illeti, hát az Ő nevében kéri a földműves a szép időt, az esőt, a jó termést, az áldást a családjára és az állataira. Az Ő nevében kéri a tisztviselő az előléptetést, a jó hivatalt. Az üzletember kéri a sikert, a hasznot, a mesterember, az iparos, a munkás pedig a jövedelmező munkát, és akinek sorsjegye van, az Ő nevében kéri a főnyereményt. Miért nem teljesedik be mindig ez a sok kérelem, amikor mindegyiket avval zárjuk le, hogy: „A Jézus Krisztus nevében, Ámen!” Tehát az Ő nevében kérünk mindent, és mégis oly ritkán teljesednek be a kérelmeink. Bizonyosan valami hiba lesz a kérelmezés körül.

Ez a hiba nem más, mint az, hogy mi nem tudunk imádkozni, nem tudjuk azt, hogy mit jelent az Ő nevében kérni, és nem tudjuk, hogy mit kell keresnünk. Pedig Ő már megtanított bennünket imádkozni, megmondta, mit kérjünk, mit keressünk, mikor első tanítványai arra kérték, hogy: „Uram, taníts minket imádkozni.” (Lukács 11,1-4) Akkor így szolt hozzájuk és hozzánk: „Ti pedig ezt mondjátok: Mi Atyánk!” Azután hét kérelmet sorolt fel. Ő tehát csak ezt a hét kérelmet látta szükségesnek, amit mi ezen kívül kérünk, azt nem az Ő nevében, hanem a mi nevünkben kérjük. A hét kérelemben nincsen szó sem jó időről, sem esőről, sem jó termésről, sem gyermekekről, sem állatokról, sem munkáról, sem üzletről, sem jövedelemről, sem főnyereményről. Mindezeket még akkor sem kérjük az Ő nevében, ha végezetül, azt mondjuk: „A Jézus Krisztus nevében, Ámen!”

A Miatyánk hét kérelme volt az a hét kenyér, és a hegyi beszéd néhány boldogsága volt az a néhány hal, amit Jézus Urunk kiosztott akkor a tanítványai által a követőinek. Az itt kiosztott lelki eledel oly sok volt, hogy a meg nem emésztett morzsa, illetve igazság elég volt még ama hét korszak részére, is, amely hét korszak Jézus idejétől napjainkig terjed, és János jelenéseiben a hét keresztény gyülekezet által van megjelölve. A mi korunk, a Laodiciea kora, a legutolsó, a langymeleg, a közönyös az Isten iránt. Jézus Urunk azonban nemcsak nekünk, hanem a zsidó népnek is adott lelki eledelt már sokkal előbb Mózes által. Mózes által osztotta ki az öt kenyeret és a két halat, vagyis Mózes öt könyvét és a két legnagyobb parancsolatot, amely szintén oly sok volt akkor, hogy a meg nem emésztett morzsa elég volt még a 12 apostolnak is. Ők voltak ama 12 kosár, később pedig a hét keresztény gyülekezet, illetve kor volt a hét kosár. Az ötezer ember tehát a Mózes öt könyvéhez ragaszkodó ezrek voltak, kik nem akarnak tudni semmit sem Jézusról, pedig Őtőle kapták az eledelüket. Hiszen övé volt ez a Föld kezdettől fogva!

A Miatyánk hét kérelmében benne van minden, amire a lelkünknek szüksége van, de nincsenek benne testi szükségletek, mert hiszen ezek, úgyis megadatnak nekünk. Az említett mindennapi kenyér a hit, szeretet, alázat. Ezen háromnak a szimbóluma megvan a búzakenyérben is, mert a hit felemel, a szeretet összetart és az alázat az alap. A búzakenyér magassága a hitet szimbolizálja, mert jobb az a kenyér, az a hit, amely magasabb. A kenyér héja, mely ez egész kenyeret körülfogja, a szeretet, amely mindent körülfog. Ha a kenyér héján, vagyis a szereteten repedés van, ha az hiányos, akkor az nem tökéletes, nem szép. A kenyér alsó része pedig az alázat, amelyen nyugszik a hit, a szeretet. Úgy a búzakenyérnél, valamint a lelki kenyérnél kell, hogy az alap tiszta legyen. Hogy nekünk nem testi szükségleteket kell kérni, azt megmondja az Úr: Ha az én rendelkezéseim szerint hitben, szeretetben, alázatban jártok, esőt adok nektek idejében és a föld megadja az ő termését, és elégségig ehetitek kenyereteket. (Mózes III. 26,3-13)

Hiszen ha a mindennapi kenyér a testi szükségleteket jelentené, akkor ez a kérelem, csak az anyagban szegényeknek szólna, és nem kellene azoknak, akiknek annyi a vagyonuk, hogy sohasem tudják elfogyasztani. Ezért Jézus egyetlen szavát sem szabad betű szerint venni. Azért mondja Ő: „A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (János 6,63) Hiszen éppen azért, mert mi csak testi szükségleteket, eledelt, ruhát, házakat, földeket kérünk, és ezeket keressük, azért nélkülözzük mindezeket jobban és jobban, mert ez mind semmi. Azért mondja az Úr nekünk: „Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben.” (János 16,24)

De a semmitmondó kérelmeknek meg nem hallgatása is meghallgatás, mert amit mi kérünk, az nem szolgálna lelkünk üdvére, legfeljebb pillanatnyi örömöt okozhatna. Adjuk át tehát a mi akaratunkat mindenkor a mi Atyánknak, hiszen mást úgy sem adhatunk Neki. Ez a gyermek egyedüli adománya a többi úgyis mind az Atyáé. Ezen adományunkért cserébe az Atya békét, nyugalmat, derűt, bátorságot, mennyországot ad a mi lelkünkbe. Hogy a kérés, keresés, zörgetés csak lelki dolgokra vonatkozik, és nem bármi másra, az különösen a régi, át nem dolgozott Károli Gáspár féle Bibliából tűnik ki, ahol a helyes szöveg így hangzik: „Kérjétek és megadatik néktek a mennyeknek országa. Keressétek és megtaláljátok a mennyeknek országát.” Az átdolgozott Bibliában ez a szöveg általánosítva van, bármire vonatkozik, mert így szól: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok.” (Máté 7,7) Ez az általánosítás elkeseríti azokat, akik mást kérnek, és nem kapnak, nem találnak.

A mennyek országát kérni annyit jelent, mint szünet nélkül törekedni a jóra, a nemesre, a magasra, vágyni egy magasabb életcél után. A jóra való törekvés, a magasabb életcél utáni vágy felemel és hordoz bennünket az élet bajai és gondjai felett, felruház barátságos hanggal, tekintettel, szavakkal, érzésekkel, lelki nyugalommal és így adatik meg nekünk a mennyeknek országa. A mennyek országát keresni annyit jelent, mint szüntelenül élni az Isten parancsolatai szerint, vagyis Jézus ezen meghagyása szerint: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” (Máté 7,12) Mennyivel másképp hangzik ez, mint Kantnak a bölcselete: „Amit nem akarod, hogy rajtad elkövettessék, azt ne kövesd el máson sem.” Kant itt azt mondja: Ne bántsd a felebarátodat, hogy ő se bántson téged. Tehát tiltja a rosszat. Jézus ellenben azt mondja: Cselekedj jót a felebarátoddal, olyan jót, amilyet te kívánsz magadnak. Tehát parancsolja a jót! Ha aztán az emberek mi velünk akként kezdenek cselekedni, amiként mi cselekszünk velük, akkor találjuk meg a mennyeknek országát.

Jézus Urunk azonban nemcsak az Isten országának a keresését, hanem az Isten igazságának a keresését is ajánlja nekünk azért, hogy megtaláljuk a mennyeknek országát. Az Isten igazságának a keresése azért fontos, mert mindaddig, amíg csak a mi igazságunkat keressük, mindaddig csak igazságtalanságot találunk. De ha azokban az igazságtalanságokban, amelyek bennünket érnek, felfedezzük az Isten igazságát, akkor megtaláltuk az Ő igazságát és a mennyek országát is.

Végül tudnunk kell, hogy zörgetni annyit jelent, mint cselekedni. Mert a zörgetés, cselekvés. Miként zörgessünk, illetve cselekedjünk? Aki gazdag vagy lelkiekben, vagy anyagiakban, az kérje buzgón az Úr irányítását, hogy kinek és mily mérvben nyújtson lelki, vagy anyagi segélyt, kinek adja fölöslegét. És ha segíti, emeli lelkileg, anyagilag azokat, akiket az Úr hozzája vezérel, akkor megnyílik előtte a mennyeknek országa, vagyis megnyílik előtte az a társadalom, amely után az ő lelke áhitozik. Vagyis kialakul egy olyan társadalom, amelyben ismeretlen lesz a katonaság, a rendőrség, a börtön, a törvényszék, a javító intézetek, a társadalmi osztályok. Amelyben nem fognak bűnös közönyben egymás mellett élni a jóllakottak és éhezők, a mulatozók és a szenvedők, a luxus és a nyomor. Ezek után megértjük most már, hogy az Isten nem azért helyezett bennünket erre a Földre, hogy mi először kérjük és keressük a búzakenyeret, ruhát, házakat és földeket, és csak legutoljára a mennyek országát, hanem megfordítva. Erre figyelmeztet bennünket most utoljára a spiritizmus által.

Budapest, 1931. 10. 1.