Ki van, és ki nincs a helyén?

Vargha Gyuláné a kővetkező igen sokat mondó verset fordította le németből:

A TE HELYED

Hová az Isten állított
Bizonnyal az a Te helyed
Csak ott lehet Ő pajzsod,
Csak ott lehet mindig veled.
Áldást, ha kíván adni rád,
A földön szerte nem keres
Csak ott keres a helyeden
És jajj neked, ha az üres.

Áld meg hát híven helyedet
Akármi súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet
Ne óhajtsd elkerülni ezt
S ne nézz sóvárgva más felé
Ha tán helyed igénytelen
Dicsérd az Istent éppen ott,
Az elrejtett kicsiny helyen.

A mit mulasztasz, úgy lehet
Elhagyván a magad helyét
Aztán áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét
Gondold meg jól, a te helyed
Te töltheted be senki más
Az Úr rád bízta s Ővele
Tiéd lesz majd a számadás.

Fogadd naponként e helyet
Mint Istened ajándékát
Ne szőj magadnak más terveket
Add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán
Imád csak úgy hallgatja meg
Ha mint az ő hű harcosa
El nem hagyod az őrhelyet.

Halálodig légy hű s igaz
Úgy nyersz majd égi koronát
Benned az Úr, ha hű maradsz
Megdicsőítheti magát.
Örvendve töltsd be tisztedet
Boldog reménnyel vár Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek
Hogy ő békét és üdvöt ad.

S ha majd királyod megjelen
A földön szerte nem keres
Csak ott, saját kis helyeden,
S örvendve látja, nem üres.
Oh, boldog nap számodra az
Ha itt helyedben megtalált
Magával visz a menybe föl.
S a trónon néked helyet ád.

A vers így is szép, de sokkal többet mond akkor, ha a spiritizmusból megtudjuk a következőket: Minden egyes ember azért születik le a Földre, hogy vagy jóvátétel céljából, vagy küldetésképpen bizonyos helyen, bizonyos ideig éljen és munkálkodjék. Működésének a helyét, az életkörülményeit, illetve a sorsát minden egyes ember önmaga kérte és kapta az Istentől. Kérelmünkre és fogadalmunkra pedig azért nem emlékszünk, mert akkor ennek a behatása alatt szolgai kényszermunkát végeznénk. Isten pedig csak a szabad akaratból eredő munkálkodást kívánja mindenkitől az ő helyén.

Mikor tehát a szellem magára veszi az emberi testet, akkor az Isteni bölcsesség mindezt kitörli az ő emlékezetéből, hogy a fogadalma ne befolyásolja. Vagyis az Isten megengedi, hogy az anyag elzárja előlünk a múltat és a jövendőt, sőt még az Istennek megérzését is azért, hogy az ember a születésétől a haláláig terjedő rövid időközben teljesen önállónak, mindentől függetlennek képzelhesse magát, hogy aztán, mint látszólag teljesen független mutassa meg, hogy mi van benne. Mert az Isten tudja azt és a mindennapi élet is mutatja, hogy a gyarlóságaink csak akkor kerülnek felszínre, ha nem érzünk magunk felett senkit, ha nem félünk senkitől, ha nem tartunk semmi rossz következménytől a mi helyünkön.

Az emberek legnagyobb része csak azért tisztességes, becsületes, mert fél a földi törvényektől, a följebbvalójától, az emberek megítélésétől, köti valamely társadalmi felfogás, vagy a saját érdeke vezeti. Isten előtt azonban nem érdem az, nem tökéletesség az, ha az Ő gyermeke csak azért cselekszi a jót, mert fél valamitől. Ha semmit sem teszünk félelemből, hanem mindent csak szeretetből, akkor leszünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk, akkor maradunk a mi helyünkön.

A költeménynek az írója azért int bennünket olyan komolyan a helyünkön való megmaradásra mind a hat versszakon át, mert tudja, hogy ezen a helyen megmaradni, ezt a helyet testileg és lelkileg betölteni igen nehéz. Nehéz nemcsak a súlyos keresztnek, szenvedésnek, nyomornak a helye, de nehéz, sőt sokkal nehezebb a nagy jólétnek és a hatalomnak a helye, mert ott könnyebb az elbukás.

Hogy minden ember tudja, hogy mire vállalkozott testbe öltözése, illetve leszületése előtt, és ebben a tudatban aztán jól és örömmel állja meg a helyét, általános irányadóul szolgáljanak a következők:

A nagy vagyont, a gazdagságot, azért kéri a szellem, illetve a leendő ember, hogy avval segítsen azokon, akikkel érintkezik, akikkel az Isten összehozza. A rangot, dicsőséget és a hatalmat az egyeseken, és a kisebb nagyobb tömegeken való uralkodást, azért kérik a szellemek, hogy letöröljék a könnyeit azoknak, akik sírnak, hogy oltalmazzák a szelídeket, a békességre igyekezőket, hogy irgalmasságot gyakoroljanak, hogy ne engedjék, hogy valaki háborúságot szenvedjen az igazságért. Sőt, az igazság után szomjúhozó lelkek egyenesen azért kérik a világi vagy egyházi méltóságot, rangot és hatalmat, hogy így magasabban állva, jobban világítsanak, befolyásuknál fogva, jobban oszlassák szét a sötétséget, megkötöttséget, és ledöntsék a faragott szobrokat, vagyis megszüntessék az elválasztó, merev formákat, kereteket, dogmákat. Ugyanis sokkal nagyobb hatása van annak, ha a rangban magasabban állók közül csak egy is kimondja az igazságot, megszünteti a megkötöttséget, lebontja az elválasztó falakat, mintha az alacsonyan állók közül sokan teszik azt.

Akik pedig nyomorognak, szenvednek, akik el vannak nyomva, akik felett zsarnokoskodnak, azok jóvátétel céljából kérték azt a maguk részére, mert egy előző földi életükben ők okoztak szenvedést, ők voltak elnyomók, zsarnokok. Ezeknek ez kiegyenlítés, de ez a kiegyenlítés csak akképp történhet meg, ha alázatos megnyugvással megmaradnak a helyükön, ha nem lázongnak, nem forrongnak.

Nincs tehát a helyén és nem tölti be a helyét az a gazdag, aki az ő vagyonát csak a saját céljaira használja fel, és luxusban, bőségben él akkor, amikor körülötte a többiek nyomorognak. Az a gazdag akkor hűtlen sáfár, és a következő életében ő lesz szegény!

Nincs a helyén és nem tölti be a helyét az a dicsőségben és hatalomban élő, aki nem törli le a könnyeit azoknak, akik sírnak, aki nem oltalmazza a szelídeket és a békességre igyekezőket, aki nem gyakorolja az irgalmasságot, aki háborgatja, üldözi az igazság után szomjúhozókat, és aki az igazság felismerése után, nem hirdeti az igazságot azért, mert félti az ő világi vagy egyházi dicsőségét, méltóságát. Az ilyen dicsőségben és hatalomban élő a következő földi életében kicsiny és igénytelen lesz!

Végül nincs a helyén, nem tölti be a helyét az a szegény, szenvedő, elnyomott, aki zúgolódik, lázadozik, irigyli, gyűlöli a gazdagokat, a kormányzókat. Az ilyen a következő életében még szegényebb, elnyomottabb és nyomorultabb lesz!

A felsoroltakból tudjuk most már azt, hogy bizony nagyon kevesen vagyunk, akik a helyünkön vagyunk, akik betöltjük a mi helyeinket. Hiszen azért van nyomor és gazdasági válság, mert nincsenek a helyükön a gazdagok, nem töltik be a helyeiket, mint hű sáfárok. Ugyancsak azért van folytonos fegyverkezés, háborúk és forradalmak, mert nincsenek a helyükön a szegények, a szenvedők, amikor zúgolódnak, lázadnak, irigyek, gyűlölködnek, és mert nincsenek a helyükön az erősebbek, amikor többet követelnek. Végül azért nem tud elterjedni az igazság, mert nincsenek a helyükön a hatalomban, dicsőségben, magas rangban levők, mert megtagadják a már felismert igazságot, mivel féltik a hatalmukat.

Rendkívül fontos tehát, hogy mindenki betöltse az ő helyét, megmaradjon az ő helyén. Azért mondja a költemény hat versszaka, hogy az Isten csak akkor oltalmaz meg, és áld meg engem, ha megmaradok a helyemen, ha betöltöm azt. Nekem a helyemen akkor is meg kell maradnom, ha súlyos a kereszt, nekem ott kell dicsérnem az Istent. Az én mulasztásom miatt mások szenvednek, gondoljam meg tehát jól, mert az én helyemet csak én tölthetem be, senki más, csak az enyém lesz a számadás. Ezt a helyet, mint ajándékot fogadjam mindennap, és ne csináljak más terveket magamnak, mert győzelmet máshol nem arathatok, imám máshol meghallgatva nem lesz.

Ezek a felsorolt igazságok így szépen versbe szedve, oly meghatók, de a spiritizmus igazságainak ismeretében lesz igazi hatásuk és erejük. Ámen!

Budapest, 1932. 10. 6.

Köszönetnyilvánítás!

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi szellemi lénynek, akik odaátról segítettek nekem az életem során, akár szellemi üzenetekkel vagy bármilyen egyéb módon. Külön szeretném megköszönni a sok szellemi segítséget és üzenetet a Nagymamám és Nagypapám szellemének, az Angyaloknak és az Őrangyalomnak is. Tudom, nem vagyok egy egyszerű eset, ezért külön hálás vagyok, hogy ennek ellenére foglalkoztok velem.

Köszönöm!