Ki van, és ki nincs a helyén?

Vargha Gyuláné a kővetkező igen sokat mondó verset fordította le németből:

A TE HELYED

Hová az Isten állított
Bizonnyal az a Te helyed
Csak ott lehet Ő pajzsod,
Csak ott lehet mindig veled.
Áldást, ha kíván adni rád,
A földön szerte nem keres
Csak ott keres a helyeden
És jajj neked, ha az üres.

Áld meg hát híven helyedet
Akármi súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet
Ne óhajtsd elkerülni ezt
S ne nézz sóvárgva más felé
Ha tán helyed igénytelen
Dicsérd az Istent éppen ott,
Az elrejtett kicsiny helyen.

A mit mulasztasz, úgy lehet
Elhagyván a magad helyét
Aztán áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét
Gondold meg jól, a te helyed
Te töltheted be senki más
Az Úr rád bízta s Ővele
Tiéd lesz majd a számadás.

Fogadd naponként e helyet
Mint Istened ajándékát
Ne szőj magadnak más terveket
Add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán
Imád csak úgy hallgatja meg
Ha mint az ő hű harcosa
El nem hagyod az őrhelyet.

Halálodig légy hű s igaz
Úgy nyersz majd égi koronát
Benned az Úr, ha hű maradsz
Megdicsőítheti magát.
Örvendve töltsd be tisztedet
Boldog reménnyel vár Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek
Hogy ő békét és üdvöt ad.

S ha majd királyod megjelen
A földön szerte nem keres
Csak ott, saját kis helyeden,
S örvendve látja, nem üres.
Oh, boldog nap számodra az
Ha itt helyedben megtalált
Magával visz a menybe föl.
S a trónon néked helyet ád.

A vers így is szép, de sokkal többet mond akkor, ha a spiritizmusból megtudjuk a következőket: Minden egyes ember azért születik le a Földre, hogy vagy jóvátétel céljából, vagy küldetésképpen bizonyos helyen, bizonyos ideig éljen és munkálkodjék. Működésének a helyét, az életkörülményeit, illetve a sorsát minden egyes ember önmaga kérte és kapta az Istentől. Kérelmünkre és fogadalmunkra pedig azért nem emlékszünk, mert akkor ennek a behatása alatt szolgai kényszermunkát végeznénk. Isten pedig csak a szabad akaratból eredő munkálkodást kívánja mindenkitől az ő helyén.

Mikor tehát a szellem magára veszi az emberi testet, akkor az Isteni bölcsesség mindezt kitörli az ő emlékezetéből, hogy a fogadalma ne befolyásolja. Vagyis az Isten megengedi, hogy az anyag elzárja előlünk a múltat és a jövendőt, sőt még az Istennek megérzését is azért, hogy az ember a születésétől a haláláig terjedő rövid időközben teljesen önállónak, mindentől függetlennek képzelhesse magát, hogy aztán, mint látszólag teljesen független mutassa meg, hogy mi van benne. Mert az Isten tudja azt és a mindennapi élet is mutatja, hogy a gyarlóságaink csak akkor kerülnek felszínre, ha nem érzünk magunk felett senkit, ha nem félünk senkitől, ha nem tartunk semmi rossz következménytől a mi helyünkön.

Az emberek legnagyobb része csak azért tisztességes, becsületes, mert fél a földi törvényektől, a följebbvalójától, az emberek megítélésétől, köti valamely társadalmi felfogás, vagy a saját érdeke vezeti. Isten előtt azonban nem érdem az, nem tökéletesség az, ha az Ő gyermeke csak azért cselekszi a jót, mert fél valamitől. Ha semmit sem teszünk félelemből, hanem mindent csak szeretetből, akkor leszünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk, akkor maradunk a mi helyünkön.

A költeménynek az írója azért int bennünket olyan komolyan a helyünkön való megmaradásra mind a hat versszakon át, mert tudja, hogy ezen a helyen megmaradni, ezt a helyet testileg és lelkileg betölteni igen nehéz. Nehéz nemcsak a súlyos keresztnek, szenvedésnek, nyomornak a helye, de nehéz, sőt sokkal nehezebb a nagy jólétnek és a hatalomnak a helye, mert ott könnyebb az elbukás.

Hogy minden ember tudja, hogy mire vállalkozott testbe öltözése, illetve leszületése előtt, és ebben a tudatban aztán jól és örömmel állja meg a helyét, általános irányadóul szolgáljanak a következők:

A nagy vagyont, a gazdagságot, azért kéri a szellem, illetve a leendő ember, hogy avval segítsen azokon, akikkel érintkezik, akikkel az Isten összehozza. A rangot, dicsőséget és a hatalmat az egyeseken, és a kisebb nagyobb tömegeken való uralkodást, azért kérik a szellemek, hogy letöröljék a könnyeit azoknak, akik sírnak, hogy oltalmazzák a szelídeket, a békességre igyekezőket, hogy irgalmasságot gyakoroljanak, hogy ne engedjék, hogy valaki háborúságot szenvedjen az igazságért. Sőt, az igazság után szomjúhozó lelkek egyenesen azért kérik a világi vagy egyházi méltóságot, rangot és hatalmat, hogy így magasabban állva, jobban világítsanak, befolyásuknál fogva, jobban oszlassák szét a sötétséget, megkötöttséget, és ledöntsék a faragott szobrokat, vagyis megszüntessék az elválasztó, merev formákat, kereteket, dogmákat. Ugyanis sokkal nagyobb hatása van annak, ha a rangban magasabban állók közül csak egy is kimondja az igazságot, megszünteti a megkötöttséget, lebontja az elválasztó falakat, mintha az alacsonyan állók közül sokan teszik azt.

Akik pedig nyomorognak, szenvednek, akik el vannak nyomva, akik felett zsarnokoskodnak, azok jóvátétel céljából kérték azt a maguk részére, mert egy előző földi életükben ők okoztak szenvedést, ők voltak elnyomók, zsarnokok. Ezeknek ez kiegyenlítés, de ez a kiegyenlítés csak akképp történhet meg, ha alázatos megnyugvással megmaradnak a helyükön, ha nem lázongnak, nem forrongnak.

Nincs tehát a helyén és nem tölti be a helyét az a gazdag, aki az ő vagyonát csak a saját céljaira használja fel, és luxusban, bőségben él akkor, amikor körülötte a többiek nyomorognak. Az a gazdag akkor hűtlen sáfár, és a következő életében ő lesz szegény!

Nincs a helyén és nem tölti be a helyét az a dicsőségben és hatalomban élő, aki nem törli le a könnyeit azoknak, akik sírnak, aki nem oltalmazza a szelídeket és a békességre igyekezőket, aki nem gyakorolja az irgalmasságot, aki háborgatja, üldözi az igazság után szomjúhozókat, és aki az igazság felismerése után, nem hirdeti az igazságot azért, mert félti az ő világi vagy egyházi dicsőségét, méltóságát. Az ilyen dicsőségben és hatalomban élő a következő földi életében kicsiny és igénytelen lesz!

Végül nincs a helyén, nem tölti be a helyét az a szegény, szenvedő, elnyomott, aki zúgolódik, lázadozik, irigyli, gyűlöli a gazdagokat, a kormányzókat. Az ilyen a következő életében még szegényebb, elnyomottabb és nyomorultabb lesz!

A felsoroltakból tudjuk most már azt, hogy bizony nagyon kevesen vagyunk, akik a helyünkön vagyunk, akik betöltjük a mi helyeinket. Hiszen azért van nyomor és gazdasági válság, mert nincsenek a helyükön a gazdagok, nem töltik be a helyeiket, mint hű sáfárok. Ugyancsak azért van folytonos fegyverkezés, háborúk és forradalmak, mert nincsenek a helyükön a szegények, a szenvedők, amikor zúgolódnak, lázadnak, irigyek, gyűlölködnek, és mert nincsenek a helyükön az erősebbek, amikor többet követelnek. Végül azért nem tud elterjedni az igazság, mert nincsenek a helyükön a hatalomban, dicsőségben, magas rangban levők, mert megtagadják a már felismert igazságot, mivel féltik a hatalmukat.

Rendkívül fontos tehát, hogy mindenki betöltse az ő helyét, megmaradjon az ő helyén. Azért mondja a költemény hat versszaka, hogy az Isten csak akkor oltalmaz meg, és áld meg engem, ha megmaradok a helyemen, ha betöltöm azt. Nekem a helyemen akkor is meg kell maradnom, ha súlyos a kereszt, nekem ott kell dicsérnem az Istent. Az én mulasztásom miatt mások szenvednek, gondoljam meg tehát jól, mert az én helyemet csak én tölthetem be, senki más, csak az enyém lesz a számadás. Ezt a helyet, mint ajándékot fogadjam mindennap, és ne csináljak más terveket magamnak, mert győzelmet máshol nem arathatok, imám máshol meghallgatva nem lesz.

Ezek a felsorolt igazságok így szépen versbe szedve, oly meghatók, de a spiritizmus igazságainak ismeretében lesz igazi hatásuk és erejük. Ámen!

Budapest, 1932. 10. 6.