Kinek van új éve a spiritizmus szerint?

Kinek van új éve a spiritizmus szerint? Csak annak lehet új éve, akinek volt karácsonya. Karácsonya pedig, csak annak az embernek volt, akit úgy áthatott a szeretet, hogy jó szívvel gondolt arra is, szeretettel nézett arra is, meleg szóval megszólította azt is, a szeretettől indíttatva megsimogatta azt is, akit az év többi napján nem szívelhetett el maga mellett. Mert minden embernek, még a látszólag legjobbnak is van legalább egy olyan embertársa, akinek a közelében nem jól érzi magát.

Ha én, a nekem ellenszenves emberre jó szívvel gondoltam, ha szerető tekintettel néztem rá, ha meleg szóval megszólítottam, ha szeretettől indíttatva megsimogattam, akkor homlokon csókolt engem a Krisztus, a Szeretet, akkor volt nékem karácsonyom. És ha ez az érzés el nem hagyott, hanem elkísért és eltöltött hét napon át, akkor a hetedik napon van nekem új évem. Semmit sem használ nekem tehát az, ha karácsonykor akár az egész vagyonomat megosztom is a szegényekkel, de az én szívem szeretettel nem közeledett ahhoz, aki nekem ellenszenves, akit valamikor én távolítottam el magamtól, és aki örvendene, ha én hozzá közelednék.

Bizony semmit sem használ az egyes emberek, népek és nemzetek karácsonyi jótékonysága és ájtatossága, a milliónyi templomnak az orgonabúgása, a hívek és a művészek éneke, a sok közös ima, ha a szeretet nem olvasztja fel köztük a hideg közönyt, a fagyos ellenszenvet, és a dermesztő gyűlöletet.

Mi tehát a legértékesebb karácsonyi ajándék? Ha szeretettel közelítek ahhoz, ha szeretettel szólok ahhoz, ha szeretettel érintem meg azt, aki nekem ellenszenves, és aki örülne az én közeledésemnek, vagy legalábbis nem utasítaná vissza azt. Nincs ennél nagyobb, ennél nehezebb karácsonyi ajándék, mert valóban nehéz, nagyon s rendkívül nehéz ezt magunkból kihozni. De ha ezt a nehéz karácsonyi ajándékot magunkból kihoztuk és hét napon át osztogattuk, akkor a hetedik napon van nekünk új évünk. Nem véletlen tehát az, hogy előbb van karácsony, és csak hét nap múlva követi azt az új év, a boldogabb új év.

Mert egy új év, nem új év, ha az nem boldogabb, mint az előbbi volt. Mit jelent tehát az, ha látjuk, hogy az egymást követő évek egyre boldogtalanabbak, szomorúbbak? Az sajnos annyit jelent, hogy ezen a Földön csak a naptárban, csak a történelemben vannak évfordulók, de nem a lelkekben. Mi még mindig abban az esztendőben, azokban az években élünk, amelyekben születtünk. A mi lelkünkben még évforduló nem volt. A mi gondolatvilágunk még nem fordult jobbra.

Évfordulója, új éve csak annak van, akinek a gondolatai egy parányit elfordultak a hitetlenségtől, a gőgtől, a gyűlölettől és egy parányival emelkedtek a Szeretet felé, a Krisztus felé! Évfordulója, új éve csak annak van, aki egy parányival kevesebbet aggodalmaskodik az anyag miatt, és egy parányival többet aggodalmaskodik a lelke miatt. Évfordulója, új éve csak annak van, akinek egy parányival kevesebbet fájnak a világ igazságtalanságai, és egy parányival jobban megörvendezteti az Isten igazsága, amely éppen a világ igazságtalanságaiban benne foglaltatik. Évfordulója, új éve csak annak van, aki egy parányival kevesebbet szomorkodik és zúgolódik a szenvedésekben, és egy parányival jobban örül azoknak, és mélyebben tudja megköszönni azokat az Istennek, mert a spiritizmusban rájött arra, hogy azokat a leszületése előtt, önmaga kérte a mi Urunktól és kegyelemből kapta azokat. Évfordulója, új éve csak annak van, aki egy parányit veszít abból a hitetlenségéből, hogy a lélek csak egy erő, és egy parányival közeledik ahhoz az igaz hithez, hogy a lélek, illetve a szellem egy önálló, érző, gondolkozó, cselekvő egyéniség, és hogy a legnagyobb cselekvő, érző szellem, a mi Urunk, Jézusunk, aki mint a világító nap állandóan ontja reánk az Ő szeretetét. Évfordulója, új éve csak annak van, aki egy parányival kevesebbet érzi az Ő elhagyatottságát és egy parányival jobban érzi maga mellett a mi Urunk, Jézusunkat. Évfordulója, új éve csak annak van, kinek egy parányival, elmúlik az életuntsága, és egy parányival jobban tud örülni az életnek. Évfordulója új éve csak annak van, aki egy parányival kevesebbet él ebben a világban, és egy parányival többet él a szellemvilágban. Abban a szellemvilágban, amelyet állandóan beragyogja, és ahol állandóan látható a legnagyobb szellem, a mi Urunk, Jézusunk. Évfordulója, új éve csak annak van, kinek egy parányival gyengült a vágya a Föld kincsei, dicsősége után, és egy parányival erősbödött a vágya a Jézus személyisége után, a Szeretet után, és ama dicső, boldog hazák után, amelyekben Jézus állandóan érezhető, látható. Évfordulója, új éve csak annak van, aki egy parányival közeledik a tökéletességhez, mert Jézus Urunk is azt mondja, hogy „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5,48)

Jézus Urunk tehát szinte parancsolóan mondja nekünk, hogy: „LEGYETEK ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok”, mert tudja, hogy minden ember a maga fejlettségi fokozatában tökéletes lehet. Tökéletes lehet tehát az ördög is a maga nemében, mert a tökéletesség az, hogy az ember minden gondolatának, szavának, cselekedetének legyen oka és célja, mert a mi mennyei Atyánk is semmit sem gondol, semmit sem szól, és semmit sem cselekszik ok és cél nélkül. Az Atyánál az ok és cél az Ő tökéletes szeretetében van, az embereknél pedig úgy legyen, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, cselekedetünknek az oka és célja az a szeretet legyen, amelyet már elsajátítottunk. A tökéletesség tehát relatív, vagyis viszonylagos, vagyis annyiféle, ahányféle fejlődési fokozaton állunk.

A tökéletességhez azonban az is tartozik, hogy mi mindennek, ami velünk, körülöttünk történik, meglássuk az okát és célját. Ehhez nagyban hozzásegít bennünket az a tudás, amelyet a spiritizmusban kapunk, mert ez a tudás megmondja nekünk a legapróbb részletekig az okot, a célt, és hogy miért vagyunk itt, valamint megmondja azt is, hogy a mindenségben mi okból történik minden, és mi célból történik minden. Ha valamely spiritiszta körben más tanítást adnak, az az emberektől van, az már nem spiritizmus.

Mire való tehát az a sok évforduló, amelyet a Földön átélünk? Arra hogy mindig egy parányival emelkedjünk a Szeretethez, alázathoz és a hithez, és ezek által a mi örökkön, örökké élő Urunk, Jézusunkhoz. És ha majd egyszer annyira fel tudunk emelkedni Hozzá, ha annyira átérezzük, és magunk mellett érezzük Őt, hogy a mi hússzívünk ezt a boldogságot már nem bírná ki, ha az örömkönnyek záporában az szinte megrepedne, akkor több földi évfordulóra, új évre már szükségünk nincsen.

Az emberi élet az ő évfordulóival tehát nem egyéb, mint egy lassú fejlődési folyamat, amelyen minden emberi testbe zárt szellemnek keresztül kell mennie. Valahányszor tehát egy naptári évforduló bekövetkezik, mit csináljunk ilyenkor? Önvizsgálódást! Vizsgáljuk, hogy mennyire távolodtunk e világtól, és mennyire közeledtünk ahhoz a világhoz, amelyben tárt karokkal vár Ő! Ha oda csak egy parányival is közeledtünk, akkor várhatunk egy boldogabb új évet, máskép nem.

Szilveszterkor mi ne az elmúlt 365 napnak a temetésére jöjjünk össze, hanem azoknak a gyarlóságoknak a temetésére, amelyek már meghaltak bennünk. Ezeknek rendezhetünk egy örömtől tomboló, akár még költséges, első osztályú fényes temetést is, és az ilyen halotti tor után örömmel és a legjobb reményekkel kezdhetjük meg a következő 365 napot, mert azok boldogabbak lesznek még akkor is, ha azokban többet fogunk szenvedni, sőt ha többet szenvedünk, nagyobb lesz az örömünk.

Sajnálatraméltó Szilveszterkor az, akinek akkor nincs mit temetnie, és irigylésre méltó ellenben az, akinek drága halottjai vannak, név szerint: a gőgje, hitetlensége, gyűlölete, aggodalmaskodása, kétségbeesése, nagyravágyása, hiúsága, irigysége stb. Kinek van tehát új éve? Akinek drága halottjai vannak. Ezek a halottak azért drágák, mert ezeknek az elvesztése sok kiontott vérbe, könnybe és szenvedésbe került. A vért, a könnyeket tehát magunknak kell ontanunk, és magunknak kell szenvednünk. Jézus kiontott vére és szenvedése csak akkor bír megváltó erővel, ha mi abból erőt merítünk, és az Ő nyomdokaiba lépve szintén bátran, félelem nélkül ontjuk a mi vérünket, könnyeinket, és örömmel hordozzuk a keresztünket, szenvedéseinket. Addig, amíg mi elégségesnek tartjuk csak az Ő kiontott vérét és szenvedéseit addig sem megváltásunk, sem új évünk nincsen.

Budapest,1931. 12. 31.