Különböző időben felfogadott munkások

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. A mi Urunk, Jézusunk, a mi legnagyobb testvérünk, Máté 20,1-16-ban a mennyeknek országát ahhoz a gazdaemberhez hasonlítja, ki többször kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe. Amint ez a gazdaember a különböző időben felfogadott munkásoknak, a munkanap végével egyformán fizetett, éppen úgy fizet egyformán a mi jóságos mennyei Atyánk, a mennyek országának a gazdája nekünk, az Ő egyformán szeretett gyermekeinek, bármilyen életkorban fogad is fel bennünket munkásainak.

E példázattal Jézus a mennyek országának ama sajátosságát, különlegességét ismerteti velünk, hogy annak a munkásai rögtön, amint munkába állnak, a munkaidőre való tekintet nélkül, mind egyforma jutalomban, fizetésben részesülnek. A mennyek országában ez éppoly természetes, mint amilyen természetes nálunk az, hogy aki itt többet dolgozik, az itt többet kap, és aki itt kevesebbet dolgozott, annak itt kevesebb bért adnak. Mert más az igazság itt és ott!

Ha tudjuk azt, hogy a mennyek országa nem más, mint a szeretetből, alázatból, hitből kialakult béke és öröm állapota, amelyet nem tud megzavarni, megingatni semmi, és amely örökké tart a lélekben, akkor rájövünk arra az igazságra, hogy aki elkezd dolgozni a mennyek országában, vagyis aki elkezd munkálkodni a szeretetben, alázatban és hitben, vagyis, aki már itt a Földön szeretettel, alázattal, és hittel teljes életet kezd, hogy az rögtön élvezi ennek az életnek a jutalmát, és élvezi oly mértékben, mint az, aki már réges-régen munkában van. Ez nem is lehet másképpen, mert lehetetlen az, hogy ha én ma elkezdek mindenkivel szeretetben, alázatban élni, és ma kezdek el hinni az Atya gondviselő szeretetében, hogy az én lelkemben már ma ne álljon be a teljes béke, a teljes öröm állapota, a mennyek országának a teljessége!

A szeretetben, alázatban és a hitben való élet kell, hogy a léleknek azonnal megadja a teljes békét, a teljes örömöt. Ez nem függhet az időtől már csak azért sem, mert a mennyek országában idő nincsen! Lehetetlenség az, hogy a szeretetben, alázatban, hitben való élet csak részleges békét, csak részleges örömöt adjon valakinek, kevesebb békét és örömöt adjon valakinek csupán csak azért, mert az még nem dolgozott annyi időt, mint egy másik lélek. Lehetetlenség az, hogy a mi Atyánk és a mi Urunk, Jézusunk ne adja meg a teljes békét, a teljes örömöt azonnal már az első munkaórában annak, aki szeretetben, alázatban és hitben teljes életet kezd. Ő nem egy részletet, Ő a teljességet adja a békéből és az örömből.

Ezt a teljességet fejezi ki a tízes szám. Azért mondja a példázat, hogy Ő tíz-tíz pénzt fizetett minden munkásnak. A tízes szám azért fejezi ki a teljességet, mert abban minden szám benne foglaltatik, azontúl több szám nincsen, mert a tíz számon felüli minden szám, csak a tíz számnak a variálásából áll elő, és a nullával fokozható. Az alap, a teljesség tehát mindenkor a tíz!

A mennyek országában tehát ez az igazság. Miért nem lehet ez az igazság nálunk a Földön is? Azért, mert mi pénzért dolgozunk. Mi érdekből szeretünk, mi haszonlesésből vagyunk alázatosak, mi csak a pénznek hiszünk, és időben élünk. Természetes tehát, hogy ha itt valaki tíz óráig volt önző, tíz óráig volt haszonleső, tíz óráig dolgozik pénzért, anyagért, akkor természetes, hogy aztán tízszer annyi anyagot gyűjt, mint az, aki csak egy órát volt önző, haszonleső, aki csak egy órát dolgozott pénzért.

Mert mi történne itt, ha egy szőlősgazda reggel felfogadna munkásokat napi tíz pengőért, és azután felfogadna még munkásokat délben és este is, és este mindenkinek egyformán adna mindenkinek tíz-tíz pengőt? Az történne, hogy máskor ahhoz a gazdához nem jönne el dolgozni korán reggel senki, hanem csak estefelé, és inkább lustálkodna egész nap. Ha egy munkás így gondolkozik, aki pénzért dolgozik, annak igaza van, de ha egy munkás azért menne dolgozni, hogy munkájával örömöt szerezzen munkaadójának, és örömöt és békességet a saját lelkének, akkor bizony munkába állna már hajnalban, és dolgozna szorgalmasan estig. Ha ilyen munkás akadna a Földön, az már az Úr szőlőjében munkálkodna, az már nemcsak hivatalos lenne, hanem választott is.

Azért mondja a mi Urunk, Jézusunk a példázat végén: „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Máté 20,16) Mert kevesen dolgoznak örömmel, kevesen dolgoznak csak azért, hogy a munkájukkal örömöt szerezzenek felebarátaiknak, testvéreiknek, és evvel NEKI, a mi Urunk, Jézusunknak. Tehát a Földön lehetséges az, hogy egy és ugyanazt a munkát végző két ember közül az egyik, aki csak pénzért dolgozik, az csak hivatalos, a másik pedig, aki a felebarátai iránti szeretetből örömmel dolgozik, az választott.

Például csak hivatalos lehet az a pap, aki csak pénzért prédikál, keresztel, esket, temet, vagy csupán egyéni hiúságból betanul egy szép beszédet, de választott lehet az az utcaseprő, aki a fizetésre való tekintet nélkül összeszed lelkiismeretesen minden szalmaszálat az utcán, csak azért, hogy a felebarátai az utca tisztaságában gyönyörködjenek. Viszont megfordítva, választott lehet az a pap, aki csak azért végzi hivatását, hogy híveinek a lelkében megteremtse a lelki békét és felkeltse az életörömöt, feltámassza a szeretetet, hitet, alázatot, és csak hivatalos az az utcaseprő, aki csak azért sepri az utcát, mert muszáj, mert fizetik. Természetes, hogy aki csak hivatalos, annak nincs lelki békessége, nincs öröme! Ez csak a választottaknak van. Ez tehát az ő ismertető jelük. Ezután ítélhetjük meg magunkat is, hogy vajon mi hová tartozunk, csak hivatalosak vagyunk-e, vagy pedig már választottak?

Miután a mennyek országában időre való tekintet nélkül mindenki egyforma bért kap, mindenki teljességgel kapja a békét és az örömöt, tehát világos, hogy ott mindenki egyenlő. Csak nálunk vannak elsők és utolsók. De ott, a mennyeknek országában, vagyis a béke és öröm állapotában ez lehetetlenség! Ott az elsők, vagyis azok, akik már régóta dolgoznak olyanok, mint az utolsók, vagyis olyanok, mint azok, akik csak most kezdtek el munkálkodni. Mert ez a teljes egyenlővé tétel, melynek eredménye a teljes békesség! Ekképpen érti Jézus Urunk, mikor azt mondja, „lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók”, és nem azt, hogy az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból meg az elsők, mert az csak örökös helycsere volna, aminek a következménye az örökös háborúság. Ez van nálunk itt a Földön.

A mennyek országában tehát nincs, és nem is lehet versengés, mint nálunk. Nálunk minden ember, csoport, párt és nemzet első szeretne lenni a hatalomban, a dicsőségben. Mi csak hangoztatjuk az egyenlőséget, de félünk tőle, mert nem szeretjük egymást. Például a franciák és a németek nem akarnak egymással egyenlők lenni a hatalomban, erőben, mert nem szeretik egymást. Ez a két ellentétes szellemcsoport csak azért jött a Földre, hogy kirobbantsa, előidézze azt, ami megíratott, hogy felidézze azt a mérhetetlen szenvedést, amelyben megtanuljuk egymást szeretni.

Hogy a mennyek országában is vannak, akik többet dolgoztak az természetes, de ők úgy gondolkoznak önmagukról, mint Pál apostol, aki mint az apostolok közt a legnagyobb, azt mondja magáról, hogy haszontalan szolga, mert csak a kötelességét végezte el.

Budapest, 1935. 1. 31.