Mérges kígyóknak fajzata

Márk 2,17-ben azt mondja Jézus a farizeusoknak: „Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.” A spiritizmusból már tudjuk, hogy a Föld a bukott szellemek hazája, és hogy itt nincsenek igazak. Ezt mondja a zsoltáríró 14,3 és 53,4-ben, és Pál apostol is Róm. 3,10-ben, hogy a Földön nincs egy igaz sem. Aki magát igaznak tartja az farizeus, az azt hiszi, hogy neki nincs szüksége megtérésre.

Aki beképzeli magának, hegy ő igaz, az azt hiszi, hogy ő egy jó fa, amely jó gyümölcsöt terem. Ezekhez szól Jézus Urunk most is, hogy: „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12,33) Illetve, vagy legyen igaz a ti éltetek és legyenek jók a ti szavaitok, vagy legyen romlott a ti éltetek és legyenek rosszak a ti szavaitok.

Az embert tulajdonképpen a cselekedeteiből ismerjük meg, de csak egy bizonyos idő múlva, amikor már megkárosított a cselekedeteivel vagy bennünket, vagy másokat. Tehát, hogy valakit a cselekedeteiből megismerjünk, ahhoz idő kell. Mi elsősorban csak a szavaiból ítéljük meg az embert. Ha szépek, simák, fénylők a szavai, mint a kígyó bőre, akkor bizalmat előlegezünk neki, hiszünk neki, hozzácsatlakozunk, és vele maradunk mindaddig, amíg a rossz cselekedetei, mint egy mérges kígyó meg nem marják a lelki világunkat, meg nem mérgezik bennünk azt a szép eszmét, amelyet szép, sima, fénylő, szavaival bennünk elültetett.

Eddig három ilyen szép eszme és fenséges igazság volt, illetve van a világon. Az első Mózes és a próféták által hirdetett törvények, a második a Jézus által hozott szeretet, alázat és hit, a harmadik a spiritizmusban megnyilatkozó Szentléleknek és Igazság lelkének, illetve az ezen név alatt ismeretes szellemeknek a tanításai a testvéri szeretetről, a láthatatlan szellemvilágról, és a láthatatlan szellemi erőkről.

Mind három eszmét és igazságot folyton hirdetik az illető eszmének a szolgái és hívei az ő szép, sima és fényes szavaikkal, de megakadályozzák a terjedést az ő cselekedeteikkel. Mind a három eszmének a szolgái rendesen Isten szolgáinak nevezik magukat, pedig sokszor csak az eszmének a szolgái, mert a szép, sima, fényes szavaikat bizony sokszor nem követik nyomon a szép, sima, fényes cselekedetek.

És itt a nagy baj! Ez a sajnálatos körülmény az oka annak, hogy először is három különféle eszme, illetve igazság van a Földön, és másodszor, hogy oly nehezen fogadják el az emberek ezt a három igazságot, hogy az még mindig nem tudja betölteni a Földet, illetve a lelkeket. Nemcsak az Isten szolgái vannak mind a három eszmének, de vannak a farizeusai is, akiknek a szavai szépek, simák, fényesek, de a cselekedeteik a mérges kígyónak a fogai, harapásai.

Ha Izraelnek csak Isten szolgái lettek volna, akkor ma csak Izrael töltené be az egész Földet, és nem jött volna utána a kereszténység. Ha a kereszténységnek nem lettek volna, és nem lennének farizeusai, akkor nem lett volna szükség a spiritizmusra. Ha a spiritizmusban nem lennének mérges kígyók, akkor ma már legalább háromszor annyi spiritiszta volna a világon.

Ilyen ember ma mindenki, aki bort iszik, de vizet prédikál. Jézus Urunk, a végtelen Szeretet és Alázat nem hiába használta ezt a Nála szokatlan, feltűnő és igen kemény kifejezést, hogy: „Mérges kígyóknak fajzata.” (Máté 12,34) De ez a kemény kifejezés nem azért szerepel az írásban, hogy mi másokra alkalmazzuk, mert avval a világot nem javítjuk meg, csak magunkra haragítjuk, hanem mikor mi ezeket a szavakat olvassuk, akkor magunkat kell megvizsgálnunk, hogy nem tartozunk-e mi is a mérges kígyók fajzata közé!

Mindenkinek fel kell ismerni a Szentlélek segítségével, vagy a Szentlélektől sugalmazott, kitanított emberek magyarázatai által Jézus szavainak a rejtelmét, illetve felismeri azt, hogy miben hibázott Izrael, miben hibázott a kereszténység, vagy egy felebarátja, testvére, és aztán féltő gonddal vigyáznia kell arra, hogy ő ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a bűnöket.

Aki csak olvas, beszél a hitről, szeretetről, alázatról, az újraszületés szükségességéről, a karmáról, jóvátételről, vagy a tanító beszédeivel híveket toboroz, de képes még valakire megharagudni, valakire rosszat mondani, valamelyik testvérétől bármi okból elfordulni, nézeteltérés, véleménykülönbség miatt testvéreit kiközösíteni, vagy képes a hit, szeretet, alázat címén testvéreit anyagilag kihasználni, az szintén hasonló a mérges kígyóhoz, mert a cselekedeteivel megmarja, megmérgezi más lelkekben a fényes igazságokat.

Az ilyen embereknek szólnak most Jézus Urunknak kemény szavai: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok?” (Máté 12,34) Vagyis mi módon merészelhettek a hitről, szeretetről, alázatról beszélni, holott nincsen bennetek se hit, se szeretet, se alázat, holott gonoszak vagytok. Miért fűzi hozzá Jézus Urunk az Ő kemény szavaihoz mindjárt azt, hogy: „Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszakat!” (Máté 12,34-35) Jézus Urunk ezt azért mondja, hogy mi a kétszínű viselkedésünkkel ne ártsunk az igazságnak. Az izraelita ne ártson a Mózes és a próféták által alapított vallásának, a keresztény ne ártson a Jézus által hirdetett szeretetnek, alázatnak, hitnek, és a spiritiszta ne ártson a Szentlélek és az Igazság lelke által leadott, megváltó igazságoknak.

Mert ha valakinek a szíve telve van gonosz kincsekkel, hitetlenséggel, gyűlölettel, gőggel, és az beszél a hitről, szeretetről, alázatról, akkor az evvel csak hivalkodik, és a hivalkodó beszédeivel megtéveszti, megbotránkoztatja, és eltántorítja az igazságtól a gyengébb lelkeket. Ezekért a lelkekért pedig felelős lesz és felelni fog!

Jézus Urunknak az a tanácsa, hogy a gonoszsággal telt szívek csak gonoszakat szóljanak látszólag nem jó, pedig nagyon is helyes, mert ha a gonosz ember szája csak gonoszat beszél, akkor nem téveszt meg másokat, ő tehát csak magáért lesz felelős, ha nem hivalkodik.

Jézus Urunk végül azért fejezi be beszédét avval, hogy: „De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” (Máté 12,36), mert ha a hivalkodók öntudatra ébrednek a szellemvilágban, akkor meglátják azt, a sok sötét lelket, amelyek elfordultak az igazságtól az ő hivalkodó beszédük miatt. Ezeknek a vádló szavai alkotják aztán az ítéletet, és bizony nehéz lesz az elszámolás. Ez a spiritizmus tanítása!

Budapest, 1932. 11. 24.