Mi a spiritizmus? Tudás! De nem vallás!

Az igazi spiritisztának a spiritizmus nem jelenti csak az ülések tartását, látogatását, nem jelenti csak a szellemvilággal való érintkezést a médiumok útján, nem jelenti a materializációs tünemények tanulmányozását és a kísérletezést, és nem eszköz a kíváncsiságának a kielégítésére.

Mi légyen tehát az igazi spiritizmus?

Az igazi spiritizmus a tiszta hitnek, a megelégedettségnek és a boldogító tudásnak a forrása.

Mert kétféle tudás van. Van olyan tudás, amely csak az értelmet kápráztatja el, de a lelket hidegen hagyja. Ez az úgynevezett világi tudás, mely csak a hiúságot növeli vagy kenyérkereső eszköz. Van aztán olyan tudás, amelyiknek a legnagyobb haszna és eredménye az, hogy a lelket végtelenül boldoggá teszi.

Ezen tudásból tudom én megcáfolhatatlanul, hogy nekem már előző életem volt, és hogy jelen földi életem következménye és folytatása annak az előző életnek. Innen tudom, hogy ebbe az életbe magammal hoztam azt az egyéniséget, amelyet előző életemben saját munkámmal kialakítottam, és hogy jelen életemben azon okoknak és következményeknek a hatása alatt állok, amelyeket előbbi életemmel előidéztem. Ezen tudásból tudom, hogy az egymás után következő és egymásból folyó, sorozatos életek az egyént gazdagítják erőben, akaratban, megismerésben, és vezetik fokról-fokra a tökéletesedés felé!

Hogy ezen fejlődés és tökéletesedés nagy munkával jár, azt már tapasztalatból tudom, és tudom azt is, hogy ezen munkát mindenkinek magának kell elvégeznie.

Ezen tudásból tudom azt, hogy felelős vagyok azért a munkáért, amelyet önmagamon végzek, felelős vagyok a tetteimért, és ezek következményeit viselni tartozom.

Ezen tudásból tudom azt, hogy ha az ember a szomorú és kellemetlen következményeket el akarja kerülni, akkor mindig csak jót kell gondolni, jót érezni, jót cselekedni. Ez a tudás, amely nekem mindezt megmondja, ez a spiritizmus!

Igaz ugyan, hogy a spiritizmus végeredményét a jót, a jónak cselekvését az összes földi vallások is előírják, de a Föld vallásaiban a jóra irányuló parancsolatok különös feltételekhez vannak kötve. Fenyegetésekkel, ígéretekkel vannak körülvéve és formák közé vannak szorítva, amely feltételek, fenyegetések, ígéretek és formák jók a gyengébb lelkeknek, de nem jó hatással vannak a fejlettebb lelkekre, mert haladásukat hátráltatják.

A spiritizmus evvel szemben nem parancsol, nem fenyeget, nem ismer formákat, hanem egyszerűen csak tanít! A spiritizmus tanít bennünket arra, hogy az előző életek után hibákkal, bűnökkel terhelten jövünk a Földre azért, hogy ezeket a hibákat és bűnöket, mint adósságokat jelen életünkben vezekléssel, szenvedéssel jóvátegyük, kiegyenlítsük és az újabb bűnök elkövetését elkerüljük, szóval önmagunkat javítsuk.

Ezen célból mi olyan helyen, olyan viszonyok közt születünk, nevelkedünk, és olyan viszonyok közt éljük le az életünket, amelyek legalkalmasabbak a vezeklésre és a haladásra. Az ember ezen célból születik és él a Földön. Minden embernek egyazon eredete, feladata és célja van, csak a rendelkezésére bocsájtott eszközök, viszonyok, helyzetek különbözők aszerint, hogy milyen földi jóvátételre, feladatra vállalkozott a Földön élni akaró lélek, illetve szellem az ő születése előtt.

A spiritizmus figyelmezteti az emberi testben élő szellemeket, hogy a földi életük alatt szakadatlanul küzdjenek gyengeségeik és szenvedélyeik ellen, és fékezzék vágyaikat, indulataikat. Keressék és gyakorolják a jót, de nem önzésből, nem jutalomra való számításból, hanem csak magáért a jóért, saját üdvösségük érdekében.

A spiritizmus a szeánszokon a szenvedő szellemeken példákkal mutatja be, hogy a boldogságot és a boldogulást csak szeretet által érhetjük el. Nincs több oly tudomány és nincs oly vallás a Földön, mely oly világosan és példákkal meggyőzően mutatná be azt, hogy szeretet nélkül nincs üdvösség, hogy egyedül üdvözítő csak a szeretet!

Csak a spiritizmus figyelmezteti egyedül az összes vallásfelekezetekhez tartózó embereket arra, hogy az üdvösség nem a vallásos külsőségekben, hanem a szeretet gyakorlásában van.

De nem abban a szeretetben, amelyet a hideg ajkak hirdetnek, az önző szívek színlelnek, amelyet az emberek hiúsága tesz közszemlére. Ebben a szeretetben nincs üdvösség. Üdvösség csak az eleven szeretetben van, amely megmelegíti a szívet, amely meglátja minden emberben a testvért, amely nem kímél áldozatot, amely két kézzel ád a részvétből, a vigaszból és mindennemű segélyből.

A spiritizmus bizonyítékokkal győz meg arról, hogy ezzel a földi élettel létünknek csak egy rövidke fejezete ér véget, és hogy mi, mint öntudatos egyének ezelőtt is éltünk és ezután is tovább élünk más tájakon, amelyekből és amelyekbe áthoztuk és átvisszük magunkkal a teljes egyéniségünket a hibáinkkal és a megismerésünkkel, amely bennünk van.

A spiritizmus nem kecsegtet jutalommal, nem fenyeget büntetéssel, csak elénk tárja a meztelen igazságot és ránk bízza aztán, hogy akarunk-e ezen igazsággal élni, vagy nem, mert az embernek szabad akarata van, amely az Isten adománya, és amelyet korlátozni senkinek sincsen jogában, csak az Istennek!

A spiritizmus megmondja, hogy: A mennyek országa nem egyéb, mint a jól végzett munkának és a diadalmasan végrehajtott erkölcsi haladásnak a végtelenül boldog öntudata. A mennyek országa tehát lehet mindenhol, lehet a Földön, lehet minden bolygón, minden világfokozatban, minden szférában.

Hogy evvel szemben mi a pokol, azt is megmondja a spiritizmus: A pokol nem egyéb, mint az aljas cselekedetek fölötti fájdalom és az erkölcsi gyengeségeink és eltévelyedéseink miatti bánat. Ez a pokol szintén mindenütt lehet és van.

A mennyek országát és a poklot tehát önmagában hordja az ember már itt a Földön, és ezek elkísérik az embert az ő új otthonába is, amelybe ezen földi élete után be fog vonulni.

Miután minden Földön élő, embertestben levő lélek egy bukott szellem, akinek a múltjában az ő bukása óta még nem volt mennyország, ezért az Isten könyörületből, szeretetből a földi élet tartamára kitörölte az ember emlékéből a vádoló, gyászos, borzalmas múltat.

A spiritizmus végül felvilágosítja az embereket, hogy miben áll a Krisztus megváltása, megváltó munkája. Krisztus a szeretet Messiása azért öltött testet a Földön, hogy testben és vérben mutassa meg nekünk, hogy mi a szeretet, miképpen kell szeretni, szeretetet gyakorolni és szeretetben élni.

Aki kétségben van aziránt, hogy mi a szeretet, aki tudni akarja, hogy mennyi elnézést, türelmet, alázatosságot, odaadást kell gyakorolnia az életben, aki látni akarja, hogy meddig mehet az önmegtagadásban, áldozatkészségben, az emberiség szolgálatában, az nézzen fel erre a legnagyobb, legszentebb szellemre, ki saját jóakaratából az emberiség iránti szeretetéből öltötte fel magára az emberi testhez hasonló, megsűrűsödött fluidokat. Alávetette magát a földi élet szenvedésének, megaláztatásnak, mártírhalálnak, hogy húsban és vérben, példában mutassa meg az embereknek a szeretetet, mert a szeretet az egyetlen út, amely elvezeti a teremtményt a Teremtőjéhez, a gyermeket az Atyjához!

Ebből áll az áldozat, melyet Krisztus az Ő testvéreinek hozott és ily értelemben Ura és Megváltója Ő a Földnek! A spiritizmus tehát felvilágosítja az embereket arról is, hogy ők még nincsenek megváltva a bűntől a Krisztus vére által, hanem a saját megváltásán mindenkinek önmagának kell munkálkodnia. Hogy ezt az önmunkálkodást az Isten kegyelme és a Krisztus szeretete elősegíti, az igaz valóság!

Budapest, 1930. 11. 7.