Mik a faragott képek?

Egy elzárt épületbe, egy elzárkózott lélekbe a világosság csak úgy juthat be, ha azt valaki, valami kikezdi, rést üt rajta. Ha egy lelken rést üt a kétely és a hitetlenség, és mi azt látjuk, hogy oda aztán behatol a spiritizmus, akkor bizonyságot kaptunk, hogy a spiritizmus világosság. Ha azt látjuk, hogy a keresztény vallások évezredes tanítása dacára, még maguk a keresztények sem hiszik el a Bibliának sok állítását és a bibliai csodákat, ellenben a spiritizmus világosságában igaznak és természetesnek látnak a Bibliában mindent, akkor újból bizonyságunk van, hogy a spiritizmus világosság. Ha azt látjuk napjainkban, hogy Jézust úgy, ahogy a keresztény vallások ismertetik, úgy nem tudják megérteni még maguk a keresztények sem, ellenben spiritiszta megvilágításban megérti és elfogadja azt bármely vallású ember, akkor újból itt a bizonyság, hogy a spiritizmus világosság.

A világosságnak az úttörője pedig a hitetlenség, a kétely a meglévőben, vagyis abban, amit eddig kaptunk. Ha most a lelki dolgokban keletkezett hitetlenséget és kételyt materializmusnak nevezzük el, akkor rájövünk, hogy a spiritizmusnak az úttörője a materializmus. A materializmus most, mint rossz, jó célt szolgál, mert letörli az előítéleteket a hitetlenség szivacsával, és az üres lelket, mint tiszta táblát alkalmassá teszi az új dolgokkal való teleírásra. A materialista lelke tehát hasonlít egy üres, beíratlan táblához, amelyre akadály nélkül írhat a spiritizmus. A materialista az ő ürességében örömmel fogadja be a bizonyságot adó spiritizmust.

A materialistának csak egy előítélete van, és pedig az, hogy számára csak ez a látható, anyagi világ létezik, és a halállal mindennek vége. Ha a spiritizmus ezt az egy akadályt a bizonysággal letörli, akkor szabadon, akadály nélkül írhat a lélek üres lapjára. A materialisták tehát a bizonyságok után örömmel fogadják el a világosságot adó spiritizmust. Evvel szemben nehezen fogadja el a vakon hívő, vagyis nem gondolkozó, vallásos ember. A legnehezebben és csak titokban, vagy egyáltalán nem fogadja el az isteni igazságot az, aki az Isten szolgájának mondja magát.

Ez a helyzet fennáll a szellemvilágban is, annyira, hogy az egyik jelentkező dogmatikus papi szellem egyáltalán nem akarja elfogadni és elismerni azt, hogy ő már meghalt, hanem évszázadokon át abban a tévhitben van, hogy még most is ember. Ő prédikál és gyóntatja a templomban a híveit, csak folyton azon csodálkozik, hogy senki sem hallgat rá. Ha a spiritiszta szeánszon azt mondják neki, hogy meghalt, akkor elutasítja magától ezt az igazságot avval az indokolással, hogy még nem volt meg az utolsó ítélet, az utolsó általános feltámadás, amikor a sírok megnyílnak és onnan a sírokból kikelnek az elporladt halottak. Ő nem akarja elhinni azt, hogy minden léleknek saját, külön feltámadása van, mert az ellenkezik a vallásának a tanításával.

Az ilyen sajnálatraméltó szellemek egy oly szférában gyűlnek össze, ahol csupa ilyen egymáshoz hasonlók élnek együtt, mert a szellemvilágban is uralkodik a hasonlók vonzásának a törvénye. Ilyen egymáshoz hasonlók évszázadokon át együtt imádkoznak a képzelt templomokban, a képzelt oltárok előtt, és rendes istentiszteleteket tartanak a vallásaik által előírt ceremóniákkal. Ők egészen addig fognak ott tartózkodni, amíg ez a Föld az ő szféráival át nem változik, és át nem lép egy magasabb fokozatba, aztán ők egy alacsonyabb bolygón, alacsonyabb szférában, sokkal nehezebb körülmények közt ébrednek majd öntudatra.

Ahogy az embereknél, úgy van a szellemek közt is, hogy minél több előítélettel, vallásos tantétellel, örökre leszögezett, merev dogmával telik meg egy lélek, annál nehezebben tudja elfogadni a világosságot, az igazságot.

Ezért mondja az Isten már a tízparancsolatban Mózes által a zsidóknak, mielőtt ők még külön zsidó vallást csináltak volna, hogy: „Ne csinálj magadnak faragott képet. Ne imádd, és ne tiszteld azokat.” (Mózes II. 20,4-5) Az emberek azonban szó szerint vették, és szószerinti veszik még ma is ezt a parancsolatot, és a faragott képek miatt elkülönítik egymást, szétválasztják egymást és gyűlölik egymást a különféle vallásokban. A faragott képek az okai a különféle vallásoknak.

És mik a faragott képek? A faragott kép nem a kőszobrot jelenti, hanem a szoborszerűen, mereven évszázadokon át, rendületlenül egy helyben álló vallásos tantételeket, hitelveket, dogmákat. Ezek tisztelete és imádása sokkal veszedelmesebb, mint a kőszobrok tisztelete és imádása, még a szellemvilágban is. Hogy ez így van, bizonyítja az egyháztörténelem. Mózesre minden ellenkezés nélkül hallgattak még a zsidók, mert nem voltak faragott képeik, képzeteik, nem voltak merev, szoborszerűen, rendületlenül egy helyben álló formaságaik, tételeik, dogmáik.

Ellenben, mikor néhányezer év múlva eljött hozzájuk Jézus, akkor Jézusra már nem hallgattak, mert már sok faragott, merev képük volt, és azokat tisztelték és imádták, ezért nem fogadták el Jézus tanítását. Most pedig, amikor 1900 év múltán eljött a spiritizmusban a Jézus által megígért Szentlélek, vagyis a tisztult, tanító szellemtestvéreinknek nagy sokasága a Földre, hogy adja nekünk a nagyobb világosságot, akkor most 1900 év múltával ismét a faragott képek, képzetek, illetve azok tisztelete és imádása akadályozza meg az igazság leáradását és a világosság elfogadását.

Isten tehát már rég előrelátta a faragott képek, képzetek nagy veszedelmét, azért figyelmezteti olyan szigorúan ezeknek a tisztelőit és imádóit. De, a gyarló ember még most sem akarja megérteni szellemben és igazságban ezt a parancsolatot, még most is a betűhöz ragaszkodik, és nem veszi észre még most sem, hegy a betű öl, mert megöli az emberek és szellemek milliárdjaiban az igazságot, a világosságot. A faragott képek, képzetek miatt ált be az a furcsaság, hogy éppen a papságnak nincs a szellemvilággal rendes, hivatalos összeköttetése, amely rendes összeköttetés íme a médiumok által kétségbevonhatatlanul lehetséges.

Amikor tehát a vallások elzárkóznak a szellemközlekedés elől, akkor egy nagy mulasztást követnek el. Az Isten azonban nem törődik az emberek mulasztásával, az emberek ellenszegülésével, hanem küldi az Ő világosságát a hivatalosak megkerülésével, az ő beleegyezésük nélkül is a kigúnyolt és ördöggel megvádolt spiritisztáknak. És bizony egykoron meg fog történni az a furcsaság, hogy azokon fogunk majd nevetni, akik még mindig nem fognak hinni a spiritizmusban. Abban az időben utoljára és utolsóknak fogják majd elfogadni a spiritizmus igazságait a formaságokhoz, dogmákhoz, vallásos tantételekhez ragaszkodó, vakon hívő emberek.

Budapest, 1931. 6. 9.