Örök élet
Hogy mi az örök élet, ahhoz először tudnunk kell, hogy mi az élet, és mit nevez a mi Urunk, Jézusunk életnek, amikor azt mondja: „Én vagyok az élet!” Jézus szerint az élet csak az az élésfolyamat, amelyben nincs más csak szeretet, öröm, vígság, békesség és nyugság. Ha ezt a folyamatot sohasem szakítja meg a gőg, gyűlölet fagyos érzése, az irigység, aggodalmaskodás, félelem és bánat, vagy a harag gondolata és érzése, ha sohasem szünteti meg a haláltól való rettegés, akkor ez az örök élet!
Hogy tehát nekem örök életem legyen, ahhoz szükséges, hogy előbb életem legyen. Akinek ilyen örökké tartó élete, egyszóval örök lelki békéje van, annak lelke egy olyan óceán, amelynek állandóan sima, nyugodt tükrében ott ragyog a Nap, a Hold, vagyis amelyből állandóan visszatükröződik az Istennek az atyai szeretete és Jézusnak a testvéri szeretete. Ha a lelkem sima, nyugodt tükrét sohasem hozzák hullámzásba a megpróbáltatás viharai, sohasem szántja fel az aggodalmaskodás, a félelem, ha sohasem duzzasztja gőg, sohasem süllyeszti a gyűlölet, a hitetlenség, ha sohasem korbácsolják fel a szenvedélyek, az indulatok, akkor van örök életem!
Az örök életet a keresztény vallások összetévesztik az örök létezéssel, mert az nem egy és ugyanaz. Az örök létezés adva van, az örök életet pedig meg kell szerezni. Örök létezése mindennek van, még az anyagnak, az erőnek is. Örök élete ellenben csak a szellemnek lehet. A szellem elvesztheti ezen életét egy örökkévalóságnak látszó időre is, de soha sem örökre. Létezését ellenben egy pillanatra se, mert Istennek egy része. Az örök elkárhozásról szóló dogma tehát egy istenkáromlás, mert azzal azt állítja, hogy Istennek egyes részei elveszhetnek, tehát az Isten csak részben örökkévaló és részben pedig veszendő. Örök létezésem nekem minden esetben van, akár ismerem az Istent és Jézust, akár nem. Örök életem ellenben csak akkor lehet, ha ismerem az Istent és ismerem Jézust. Azért mondja Jézus Urunk: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17,3) De nem mondja úgy, hogy: „Az pedig az örök létezés, hogy megismerjenek téged és a Jézus Krisztust”, mert akkor még az anyagnak és az erőnek is meg kellene ismernie az Atyát és az Ő fiát. Itt most tudnunk kell, hogy mit jelent az, hogy Istent megismerni, Jézust megismerni.
A megismerés bibliai értelemben, érintkezést, egyesülést jelent. Azért mondja Mózes I. 4,1-ben: „Azután ismeré meg Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli Kaint.” Vagyis itt a megismerés alatt az mondatik, hogy: Érintkezett, egyesült vele, és szüli vala Káint. Tehát mi is, ha érintkezünk, egyesülünk az Atyával és a Fiúval, ATYAI, FIÚI SZERETETTEL, akkor ez az érintkezés, egyesülés, megszüli a szeretetben való, végtelenül boldog örök életet. Jézus tehát János 17,3-ban tulajdonképpen azt mondja: Az pedig az örök élet, hogy az emberek és a testnélküli szellemek érintkezzenek, egyesüljenek TE VELED, AZ ATYAI SZERETETTEL és az általad küldött FIÚI SZERETETTEL, KI A JÉZUS KRISZTUS!
Hogy Jézus a megismerés alatt egyesülést, eggyélevést ért, és hogy azt úgy érti, hogy előbb mi egymás közt legyünk tökéletesen egyek, azt megmondja ugyancsak ebben a fejezetben többször is ekképp: „Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (János 17,11) „Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17,21) „Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.” (János 17,22) „Hogy tökéletesen eggyé legyenek.” (János 17,23)
Most már tudjuk azt, hogy mi az örök élet, és hogy Isten és Jézus megismerése első sorban azt jelenti, hogy mi egyek legyünk egymás közt, de ez még nem elég. Nekünk tudnunk kell azt is, hogy mit kell nekünk cselekednünk, hogy ezt az életet örökké bírjuk, és el ne veszítsük. Erre vonatkozólag azt mondja Jézus Urunk: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban (János 6,53.54.56) és terem sok gyümölcsöt.” (János 15,5)
Hogy tehát életünk, örök életünk legyen, és megmaradjon, ahhoz szükséges, hogy mi állandóan táplálkozzunk az Ő testével és vérével. Hogy ezt megtehessük, tudnunk kell, hogy mi az Ő teste és vére. De, ha így tesszük fel a kérdést, akkor tévelygésbe eshetünk? Amint tévelygésbe estek az összes keresztény vallások. Nekünk a kérdést másképpen kell feltennünk, és pedig azt kell kérdeznünk, hogy mi az, ami nekünk életet, örök életet ad, és mit kell nekem bevennem, hogy Jézus én bennem lakozzék és én ŐBENNE. Egyszóval mi az, aminek a bevétele után bekövetkeznek nálam a Jézus által beígért lelki állapotok? A föld anyaga vagy az ég anyaga legyen az?
Természetes, hogy egy boldog lelki állapot előidézéséhez, megteremtéséhez és állandó fennmaradásához nem alkalmas a föld anyaga, a föld kenyere, ostyája, bora. Természetes, hogy ahhoz égi anyag és bor, és égi test és vér kell. Mindaz pedig, ami az égből jön, abban élet van, ezért nevezi Jézus az Ő testét elő kenyérnek, amely a mennyből szállott alá, (János 6,51) amelyet tehát nem süthetnek meg a pékek, és nem taposhatják ki az emberek.
Ha most már tudjuk azt, hogy az Ő teste és vére, amelyet nekünk be kell vennünk, nem lehet a föld anyaga, hanem az csak égi, élő anyag lehet, meg kell tudnunk azt is, hogy mi legyen hát az Ő teste és az Ő vére, amely nekünk életet ad. Hogy ez csak a SZERETET lehet, az világos, mert csak akkor, ha szeretjük egymást, akkor élünk! Ezért, amikor egy törvénytudó azt kérdezte TŐLE, hogy mit cselekedjen, hogy örök élete legyen, akkor nem azt mondta neki, hogy menjen áldozni, egyen szentelt ostyát, kenyeret és szentelt bort, hanem azt mondta neki: SZERESS és ÉLSZ! (Lukács 10,25-28)
Csak a SZERETET adhat nekem örömmel, vígsággal, békességgel teljes életet, csak ha az Ő szeretetét veszem be, múlnak el az én gyarlóságaim, a gőg, gyűlölet, irigység stb. Csak, ha a SZERETETET veszem be, akkor lakozik Ő bennem, és én BENNE! Az tehát a mindennapi szent áldozás, hogy én mindennap a SZERETET oltárán áldozom fel az én gőgömet, gyűlöletemet, irigységemet, anyagiasságomat, indulataimat.
Ha én ezt a mindennapi szent áldozást összekötöm a vallásos külsőségekkel, dogmákkal, jól teszem, ha ezt a lelkem még kívánja, de ha én megelégszem csak a külsőségekkel abban a hitben, hogy az ostya és a bor Jézus valóságos teste és vére, akkor tévelygek és sem életem, se örök életem nincsen, és sem Ő nincs én bennem, se én nem vagyok ŐBENNE!
Hogy mi a Jézus teste és vére alatt a föld anyagát értjük az azért van, mert mi csak ehhez az egy anyagi élethez ragaszkodunk. Azért mondja Pál apostol: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (Kor. I. 15,19)
Mi görcsösen és bűnösen ragaszkodunk, csak ehhez az egy földi élethez, amely a test megszületésétől a test haláláig tart. Ennek az elméletnek a kedvéért felcseréljük a szeretetet, a Krisztus testét és vérét a gőggel, gyűlölettel, hitetlenséggel, anyagiassággal, de hogy a lelkünket megnyugtassuk, kineveztük az ostyát és bort Jézus testének és vérének, és azt vesszük be naponként magunkba a szeretet helyett, mert ez könnyű, ehhez nem kell áldozat, de ezután nincs is életünk, és nincs örök életünk! Jézus Urunk azonban mégis fel akar bennünket ébreszteni az életre, az örök életre, ezért jött és kellett jönni a spiritizmusnak, hogy érzékelhető bizonyságokat adjon az anyagon kívüli életről.
Budapest, 1933. 1. 25.