Régi és új ember
Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. Nekünk tehát minden emberben Jézus testvérét, és a mi testvérünket kell meglátnunk, mert addig boldog új évünk nem lehet, amíg a régi emberből nem lesz új ember. Hogy mi a legfontosabb különbség a régi és az új ember között? A SZERETET. A régi ember azt mondja „Szeressétek magatokat!”, az új ember pedig azt, hogy „Szeressük egymást!” A régi ember nemzeteket, faji és vallási különbségeket lát. Az új ember pedig csak egy nagy családot lát az egész emberiségben. A régi ember a világbékét fegyverekkel, szövetségekkel és konferenciákkal akarja megvalósítani. Az új ember pedig tudja, hogy csak a SZERETET hozhat békét, mert a szeretet hiánya minden nyomorúság és szenvedés forrása. A régi ember azt mondja, hogy a pénz a legnagyobb hatalom. Az új ember pedig tudja, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom, mert szeretet nélkül nincs élet, csak pusztulás. A régi ember számára a pénz az első. Az új ember számára a szeretet az első.
Pál apostol is azt mondja: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Efez. 4,22.24) A levetkőzést és felöltözést Jézus Urunk egyszerűen újjászületésnek mondja. Azért mondja Nikodémusznak: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (János 3,3) Újonnan akkor születünk, ha a Krisztus szeretettben leszünk. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (Kor. II. 5,17)
Nikodémusz azonban nem gondol a lelki újjászületésre, ezért nem érti Jézust, és újból kérdi, hogy mi módón születhetik az ember másodszor, ha már vén. Ezért Jézus most másodszor, már nemcsak a lelki, de a testi, testben való újjászületésről is beszél, amikor azt mondja: „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3,5) Itt a valaki alatt érti Jézus azt a szellemet, akinek lelki újjászületés céljából szüksége van a Földön való testbeöltözésre. Ilyenek a Földön élő emberek mind. Nekünk van itt szükségünk a testbeöltözésre, és a szeretetbe való öltözésre, másképp nem mehetünk be az Isten országába, a Szeretet országába!
Az anyag, illetve a test szó helyett Jézus azért használja a víz szót, mert a víz, mint folyékony anyag képezi testünk túlnyomó részét. Különben Jézus nem a víz szót használta akkor, hanem a folyékony anyag szót. Latinul, görögül fluid. A fordításnál aztán a bibliafordítók a folyékony anyag szó helyett, a vizet használták, annál is inkább, mert a keresztvízre gondoltak, és azt hitték, hogy Jézus is a keresztvízre gondolt. Hogy Jézus a víztől szó alatt nem a keresztvizet érti, hanem a testet. Ez kilátszik onnan is, hogy a vízkeresztségtől még egyetlen egy földi ember lelke sem öltözött a szeretetbe. Csak a megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel, megkísértésekkel teljes földi élet öltözteti fel a lelket a szeretetbe. Ezért, ha egy szellem nem öltözik a Földön testbe és szeretetbe, illetve nem születik itt víztől és lélektől, annak újból a Földre kell jönni, és nem a tisztító tűzbe. Miért? Azért, mert az égő tűzben nincs alkalma a szeretet gyakorlására. A szeretet gyakorlására csak a nehéz anyagban van alkalma. A tisztító tűz tehát egy új szenvedéssel teljes földi élet.
Jézus Urunk tehát a reinkarnációt tartja szükségesnek annál az embernél, aki már megvénült, és aki lelki újjászületés nélkül hal meg. Azért mondja utána, hogy: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.” (János 3,6) Már pedig nem új testre, de új lélekre van szükség. Jézus az Isten országába, a Szeretet országába való bejutást ettől a két feltételtől teszi függővé, ha a szellem testbe öltözik és a lelke szeretetbe öltözik. Hogy ennek a két feltételnek a Földön kell bekövetkezni, kilátszik Jézusnak ama szavaiból, amikor azt mondja: „Szükség néktek újonnan születnetek.” (János 3,7) Egy szellemnek tehát addig kell újból és újból testbe öltöznie a Földön, amíg a lelke nem öltözik szeretetbe!
A többszöri életnek, reinkarnációnak a legfényesebb bizonyságai a többféle módon leélt életek. Vannak, kik meghalnak, mint megátalkodott latorok, káromlással az ajkukon. Vannak, kik, mint bűnbánó latrok halnak meg, és vannak, kik úgy hagyják el ezt a Földet, hogy lelkük teli van szeretettel, akik már lelkileg újjászülettek. Ezt a három példát látva, önkéntelenül rá kell mondanunk: Uram, ha igazságos vagy, okvetlen kell, hogy alkalmat adjál, az első két latornál, hogy szeretettel teli lélekkel menjen el erről a Földről. Ha irgalmas vagy, csak az új föld élet tisztító tüzébe küldheted őket, és nem oly tűzbe, ahol nincs alkalmuk a szeretet gyakorlására.
Jézus továbbá azt mondja a lelki születésen csodálkozó Nikodémusznak: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.” (János 3,8) Vagyis, amint nem látód a szélnek útját, csak érzed a jelenlétét, zúgását, akképp nem látod a lelki újjászületésnek sem az útját, csak a jelenlétét érzed. Az értelmetlen Nikodémusz újból kérdi, hogy: „Mi módon lehetnek ezek?” Jézus erre feddőleg mondja: „Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.” (János 3,9-11) Ezeket mondja Jézus ez évforduló alkalmával most is az embereknek, mert akarja, hogy boldog új évünk legyen már most, 1935-ben. Ez meg is lesz, ha szeretni fogjuk egymást.
1934. 12. 27.