Szellemi mozgalmak

Szellemi mozgalom a bukott szellemeknek az egyesült megmozdulása azon célból, hogy egy lépéssel közelebb jussanak az Istenhez, a Szeretethez, a Világossághoz, az Igazsághoz. A legelső szellemi mozgalom a vallás volt, de miután a különböző fejlettségű lelkek többféleképen látták az igazságot, így többféle vallás lett. A többféle vallásban a bukott szellemek leszögezték azt a tényt, hogy van felsőbbrendű hatalom, hatalmak, vagyis van Isten, Istenek, akitől félni kell, akit tisztelni kell, mégpedig a különféle rendszerekbe összefoglalt istentiszteletekkel.

De miután a különféle vallásokban a bukott szellemek nem merítették ki elegendően azt a tényt, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk, és hová megyünk, így a bukott szellemek nem elégedtek meg evvel az egy megmozdulással, hanem tovább kutattak, kerestek. A további keresésre, kutatásra az ösztönözte az embereket, hogy állandóan látták és érezték maguk közt a szellemvilág megnyilatkozását. A további keresés és kutatás újabb mozgalmakat eredményezett azért, mert amint egy mozgalom rendszerbe foglalta össze az ő kutatásainak az eredményét, ezen eredményt gyarlóságában, gőgjében örökérvényűnek jelentette ki. Egy újabb, más elnevezésű mozgalom tehát mindig akkor keletkezik, amikor a már meglévő, létező mozgalmak hívei tovább haladni nem akarnak.

Mindig az emberi gyarlóság az, amely szétválaszt, és szétválasztja nemcsak az egyes szellemi mozgalmakat egymástól, de szétválasztja az egy és ugyanazon szellemi mozgalom híveit is egymástól.

A Földön a legutolsó szellemi mozgalom a spiritizmus. Hogy ez a legutolsó és ezután következnek a beteljesedésnek nagy és rettenetes napjai, azt megmondja az Isten is: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.” (Joel 2,28-32) Vagyis a Nap, a szeretet sötétséggé válik, a Hold, vagyis a földből való emberi anyag pedig vérré, és eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.

Lejárt már tehát a különféle szellemi mozgalmak harca, és eljött a szeretetben való összefogás, egyetértés utolsó ideje. Minden szellemi mozgalom tagja ezentúl ne a mozgalmat szolgálja, hanem az Istent, a Szeretetet! Mert a mozgalom szolgája türelmetlen, az Isten szolgája türelmes. A mozgalom szolgája a mozgalomban keresi az üdvösséget, az Isten szolgája az Istenben, a Szeretetben. A mozgalom szolgája naggyá, hatalmassá akarja tenni a mozgalmat, az Isten szolgája naggyá, hatalmassá akarja tenni a Szeretetet. A mozgalom szolgája okozhat szomorúságot, szenvedést a felebarátainak, amint azt láttuk, az Isten szolgája, a Szeretet szolgája ellenben csak örömöt és boldogságot terjeszt még a másképpen gondolkozók körében is. A mozgalom szolgája vágyódhat kitüntetésre, méltóságra, hatalomra, az Isten szolgája ellenben csak szolgálni kíván mindenkinek és mindenhol a szeretetnek.

Minden szellemi mozgalomnak a célja az Istenhez való közeledés. De nemcsak célja, hanem oka is van mindegyiknek. Az ok oly régi, mint maga az emberiség. Ezen ős ok nem más, mint az, hogy az emberi testben élő bukott szellemekkel, emberekkel, a Földön való megjelenésük óta állandóan érintkeztek a szellemvilág lakói, a testnélküli szellemek, és befolyásolták őket hol a jóra, hol a rosszra. A rejtelmes jelenségek, látomások és hangok felkeltették az emberek figyelmét, és íme, megadódott az ok a keresésre, kutatásra. Hogy a láthatatlan világ és a látható anyagvilág mindig érintkezett egymással szünet és kezdet nélkül, azt bizonyítja a legnagyobb spiritiszta könyv is, a Biblia. Mindjárt az elején, a paradicsomnak, Ádám és Évának a gyönyörű allegóriájában szó van arról, hogy az első Ádámok és Évák már látták és hallották a szellemeket.

Mózes I. 3,8-ban ugyanis az olvasható: „És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala, és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.” Tehát már az első emberi testben levő bukott szellemek is látták és hallották a fizikai test nélküli szellemeket. Mert, hogy nem az Úr Isten volt az, aki járt a kert fái között, hanem egy szellem, az kitűnik János 1,18-ból is, ahol az van írva: „Az Istent soha senki nem látta!” Tehát a paradicsomban sétáló alak nem az Isten volt, hanem egy szellem. Egy magas, tiszta szellem sétált és beszélt ott. Továbbá egy megkísértő szellem vette fel magára a kígyó alakját és kísértette meg az első embereket, ha szó szerint vesszük a történetet. Végül szellemek voltak azok, akik a Kerubok alakját vették fel magukra és láng pallossal űzték ki az embereket az Éden kertből. (Mózes I. 3. rész)

A Bibliának minden lapja bizonyságot tesz a szellemi érintkezésről, hiszen minden lapján azt olvashatjuk, hogy: „És szólt az Úr!” Például Noénak, Ábrahámnak, Jákobnak, Mózesnek, Józsuának, Gedeonnak stb. Mikor pedig Jákob viaskodott a szellemmel, azt mondta: „Látám az Istent színről színre.” (Mózes I. 32,30) Ez az Úr mindenkor egy szellem volt, mert az Úr sohasem beszélt és érintkezett közvetlenül az emberekkel, hanem mindig csak egy szellem által. Hogy ez így van, ennek a bizonysága az egész Újtestamentum. Ott már sehol sem találjuk azt a kifejezést, hogy: „És szólt az Úr!” Hanem helyette az van megírva: „És ímé egy égi hang ezt mondja vala.” (Máté 3,17); „És ímé szózat lőn a felhőből.” (Máté 17,5); „És szózat lőn az égből.” (Márk 1,11); „És szózat lőn a mennyből.” (Lukács 3,22) Miért? Mert másként kellett beszélni az Ótestamentumi fejletlen emberiséghez, és másként az Újtestamentumi fejlettebb emberekhez, és végül legvilágosabban szól hozzánk az Isten most napjainkban, a spiritizmusban.

De miután hozzánk, spiritisztákhoz beszél a legvilágosabban a mi Atyánk, és a mi Urunk, Jézusunk, ezért tőlünk kívánja a legtöbbet is. Dacára annak, hogy a spiritiszta körök többféleképen működnek, dacára annak, hogy a vallások teljesen elítélik és kárhoztatják a spiritizmust, a spiritiszta sohase legyen bíróvá. Sohase igyekezzék legyőzni a másiknak a gőgjét, hiúságát, csak mindig a magáét! Nem más meggyőződésre, véleményre kell rábírni a más szellemi mozgalomban levő, vagy másképpen működő körtagokat, hanem csak a SZERETETRE kell a figyelmüket felhívni.

Már pedig, hogy hivatkozhatok én a szeretetre, ha véleménykülönbség miatt képes vagyok indulatba jönni, bíráskodni, elítélni, vagy pláne felebarátomtól elfordulni. Ma különösen örüljön minden ember annak, ha látja, hogy a szellemi mozgalmak erősödnek, bármily nevük is legyen azoknak, és ne örüljön annak, ha látja, hogy valamely szellemi mozgalom, valamely kör gyengül, és fogy. Nekünk meg kell szoknunk mindent a szeretet világosságánál látni, mert a szeretet mindent igazol, mindent szépít, mindent szebb világosságban tüntet fel.

A szeretet igazolja például azokat a spiritiszta köröket, amelyek csak bizonyságokkal foglalkoznak, és tudományos szempontból vizsgálják a materializációs jelenségeket, és magukat parapszichológusoknak, okkultistáknak, spiritualistáknak mondják. Továbbá a szeretet igazolja azokat, akik csak szenvedő szellemeket térítenek, valamint azokat is, akik emberi tanácsra nem akarják fogadni a szenvedőket, vagy egyáltalán nem akarnak szellemi szavakat. Hiszen meg van írva, hogy ha valamely tanács emberektől van, akkor az a dolog egyértelművé lesz. (Csel. 5,38) A semmivé levés vonatkozik minden szellemi mozgalomra, ha abban uralomra jutnak az emberi tanácsok. De amely szellemi mozgalom Istentől van, annak útját feltartóztatni nem lehet. (Csel. 5,39)

Budapest. 1931. 12. 10.