Szellempélda - A kisded szeretet eljöveteléről
Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. A mi Urunk, Jézusunk minden lélekbe legelőször, mint kisded jön be. Ez természetes. Hiszen egy testbe öltözött, illetve bukott szellem az Ő szeretetét, erejét, fényanyagát teljes nagyságában egyből, egyszerre befogadni képtelen. Mikor jön Ő először a lelkünkbe, illetve mikor születik meg Ő ott? Amikor legelőször hatol be a lelkünkbe a kisded szeretet gondolata, érzése, akarata, amely cselekvésre késztet. A kisded szeretet megszületéséről ír Lukács 2,8-16. A kisded szeretet gondolatának a lelkünkbe való behatolásáról pedig az alábbi szellempélda, amely hasonlatos Lukács evangéliumához. A megnevezett evangélium elolvasása után lássuk most a példát.
Vala egykoron egy város, amelyben vala nagy keresés, kutatás, vágyakozás valaki után, ki ismeretlennek mondatott, de nagy és hatalmas lészen, minden könnyet letöröl, minden fáradságot elvesz. A városon keresztül sok kereső vándor ment át, és sokan az út szélén elülve, várták annak a megérkezését, AKI bemondatott, hogy jövend. Sok idő elmúltával valának sokan kik mondák: Ő csak fényben és pompában jöhet, mások pedig, mint csodatevőt várták ŐT, de abban egyetértettek mindnyájan, hogy Ő fényt, világosságot, békességet fog terjeszteni mindenfelé, amerre jár.
Miképp tanakodának, jövend egy piciny gyermeki lélek, ki alig vala oly erős, hogy járni tudjon. Vala csodálkozás, mert nem vala vele senki sem. Ő köszönté őket, mondván: Béke veletek! Ők viszoint köszöntve ŐT, mondák: Ki vagy te gyermeki lélek, és honnan jövendsz, mert nincs veled senki? Mondá a gyermek: Enyéimtől jövök. Hogy nem láttok velem senkit, az szomorúság nékem és ANNAK, AKI küldött engem, mert velem egy végtelen nagy sokaság van. Szót hoztam nektek, vigaszt és bizonyságot. Kit ti vártok, elközelít feletek. Sokan vagytok, kik vágyjátok, várjátok, de kevesen lesztek, kik megismeritek első látástokra. Ám ne féljetek, örvendjetek, ha szemeitekkel nem is fogjátok meglátni, de meglátjátok érzéseitekkel, megérzitek, hogy íme, Ő eljött. És mikor eljön az Ő ideje, Ő bizonyságot tészen köztetek, hogy megérezhessétek, megláthassátok ŐT abban a formában, amiképp vágytátok!
Ők csodálák, hogy a gyermeki léleknek ily szói valának, és ők újból kérdezék: Mondd, te kicsiny, gyermeki lélek, hol vagyon a te hazád és városod, amelyből elindultál? Ő mondá: A város, melyből elindultam, messze, messze vagyon ide. Oda sok út vezet. Vannak végtelen hosszú utak, és van oly rövid út is, amelyen ama város csak alig egy pár lépés. És ők csodálák, miképp lehet az, mikor az ő városukhoz csak messze vala egy másik város. Kérdék őt: Kicsiny gyermek, mi vagyon a te városodnak neve? Ő mondá: Az a város a BÉKESSÉG és közel van, és annak az ATYJA Örömmel hív, és vár oda minden vándort.
Ők nézvén, nem értették meg szóit, a gyermeki lélek pedig mondá: Bizonnyal emlékezzetek mit mondottam néktek. Közel van az az idő, amikor eljön és csodálatosakat cselekszik nálatok. De, amiképp nem hittetek nekem, a gyermeki léleknek, amit mondottam néktek, akképp nem fogjátok megérteni az ő csodálatos tetteit és az Ő szóit, amelyeket szól a békességről. Béke veletek! És a gyermeki lélek eltüne. Nem látták maguk körül. Vala nagy csodálkozás, miképpen lehet, hogy ők nem látták, honnan jött, hová ment, mikoron világos fény vevé őket körül, és messze vala a napnak nyugta!
MAGYARÁZAT: A példa szerinti város alatt az ember lelkét, a mi lelkünket értjük, a vándorok alatt a mi gondolatainkat, és a kicsiny gyermeki lélek alatt a kisded szeretetnek egy gondolatát, érzését értjük, amely a szeretet utáni vágyakozásunkban először hatolt be a lelkünkbe. A példa azt mondja nekünk, hogy minden kereső, kutató ember lelke egykoron egy város volt, amelyben nagy volt a keresés, kutatás mindaddig, amíg be nem hatolt egyszer csak a kisded szeretetnek egy gondolata, érzése. Kereső, kutató emberek napjainkban már sokan vannak, számukat egyre jobban szaporítja a növekvő nyomorúság, amely az Ő ostorával egy akolba, a szeretetbe tereli őket, minket.
Szükséges a nyomorúság és kell, hogy olyan legyen, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz soha! (Máté 24,21) Mi ezen napoknak kezdetést éljük. A nyomor elől menekülni akarván az emberek, keresnek valakit, aki segíteni tudna. De mivel ilyen embert nem találnak, sőt emberektől segítséget nem is remélhetnek már, tehát kutatásukban a magasabb világ felé fordulnak. Ezért van ma parafizika, okkultizmus, spiritizmus stb. Mindezekben a tudományokban az emberek, a szellemi világgal foglalkoznak. A SZELLEM pedig nem egy elvont fogalom, hanem a VALÓSÁG!
A SZELLEM felfedezésénél azonban a város vándorai, a lelkünk gondolatai még nem állhatnak meg, mert mi kutatunk valami ISMERETLEN után, ami naggyá lesz bennünk, és megteremti a lelki békességünket. Mert hiszen, mi izguló, félő, aggodalmaskodó emberek végeredményben csak azt akarjuk, hogy megszabaduljunk az izgalomtól, a félelemtől, aggodalmaskodástól és lelki békességünk legyen. Már most, tapasztalatból tudjuk, hogy ha a lelki békesség ismeretlen megteremtője után kutatunk, akkor okvetlen beleütközünk és rátalálunk Jézusra! Mert az egész felfedezett szellemvilág csak RÓLA beszél, ŐT tanítja.
Mikor már én a szellemektől sokat hallottam Jézusról, a szeretetről, mint a békesség megteremtőjéről, akkor történik meg az, hogy a lelkembe jön az a gondolat, hogy nekem szeretni kellene mindent, mindenkit, mert hiszen mindnyájan testvérek vagyunk. Ez a lelkembe, az én városomba érkezett gondolat a példabeli kicsiny gyermek. De ez még oly gyenge, hogy a maga lábán járni, magától cselekedni még nem tud, és én nem látom mellette az övéit, és pedig a szülőket jelentő hitet és alázatot, és a kíséretét jelentő sok jóakaratú gondolatot. A hitet és alázatot azért nem látom meg a szeretet első gondolata mellett, mert akkor még nincs meg az Atyában és a Jézusban való hitem, és az Atya előtti alázatos engedelmességem. A szeretet nagy kíséretét pedig azért nem látom, mert még nem érzem azt a sok jóérzést, amit csak a szeretet tud kiváltani.
Azért mondja a szeretet kisded gondolata, hogy az szomorúság neki és ANNAK, AKI küldte, de bíztatja kereső, vágyakozó gondolataimat, hogy: Akit vártok, a békességet adó szeretetet, az elközelít felétek. Szavaim bizonyságok lesznek, mikor ez bekövetkezik, és akkor, ha én a szeretet nagyra növök bennetek, ti bizonyságot tesztek róla. Mi a szeretet bizonysága, illetve mi a bizonysága annak, hogy bennem van a Krisztusi szeretet? A bizonyság a BÉKESSÉG! Mert a szeretet a békességtől el nem választható, a kettő egymás nélkül nem lehet. A békesség városa lehet tőlünk egy-két lépés, és lehet nagyon messze, a szerint, hogy akarjuk-e egymást szeretni vagy nem?
Miért adatott e kis példa? Azért, hogy mi felfigyeljünk arra a lelki folyamatra, amely végig megy bennünk, azokra a gondolatokra, sejtésekre, érzésekre, amelyek keletkeznek bennünk, amikor először eljön a lelkünkbe a szeretetnek egy kisded gondolata, mert vágytuk, kerestük a békességet. Mindenki, aki a békességet keresi, elcsodálkozik azon, ha helyette először a szeretet kisded gondolata jön a lelkébe és mondja, hogy a szeretet nem függ a fénytől, pompától, csodatevéstől. De, amint az ember nem ismeri fel magában a szeretetnek első kisded gondolatát, akképpen nem akarja felismerni, elismerni, magáévá tenni azt a gondolatot, hogy a nagy szeretet, az önfeláldozás!
Ha most újból elővesszük Lukács 2,8-16 verseit, akkor rájövünk a példával való nagy hasonlatosságra. A jászolban levő kisded Jézus a bennünk megszületett kisded szeretet, gondolat. Ez be van pólyázva anyagba, anyagiasságba még! Mellette vannak az állatok, az ösztöneink, vágyaink. Az éjszakában megjelenő és eltűnő angyalok a bizonytalanságban keletkező és eltávozó jóérzések, amelyek fénylenek a mindenségben, és eltűnnek azért, hogy menjünk Betlehembe, az imádságba, fohászba, és ott keressük, és ott találjuk meg a kisded szeretetet, az ő szüleivel, a hittel és alázattal, melyek jelképei József és Mária.
Budapest, 1935. 1. 17.