Szellempélda – Száraz kútból vízmerítés

Ez alkalomra a következő példázatot mondták szellemtestvéreink: Vala, hogy nagy forróság jövend, és eltikkada minden, bár nem vala még a gyümölcs és termények érésének ideje. Vala nagy sírás és könyörgés az Atyához, hogy miképpen lehetséges, hogy megfelejtkezett az Ő szeretett gyermekeiről, és küldi rájuk a nyomorúságok napjait. És nem láták, nem érzék, miképp vala kivezető út az éhségeknek napjaiból, amik jövendtek.

Vala, hogy jövend egy kicsiny gyermeki lélek az övéivel messzi útról. Vala, hogy őket is elővevé az éhség és szomjúság. Miként elérék a várost, sietének a kúthoz, hogy onnan vizet merítvén, csillapítsák szomjúságukat. De láták, hogy a kút üres vala. Víz nem vala benne. Bemenvén egy hajlékba mondák a hajlék urának: Béke néked testvérem! Könyörülj meg rajtunk, adj egy pohárnyi vizet, mert elepedünk a szomjúságtól. Mondá a hajlék ura: Bizonyára adnék, de nékem sincs, láthattátok, hogy a nap heve felszárított mindent. De elindulának egyesek egy hosszú útra, hogy hozzanak azon hazából, ahol minden van.

Megszólala a gyermeki lélek és mondá: Bizony elhagyott titetek a ti hitetek, mert ha hitetek volna, nem volna veletek éhség és szomjúság. Mondá erre a háznak ura: Te gyermek, miképp mondhatod reám és testvéreimre, hogy elhagyott bennünket a mi hitünk, mikor nincs nap, hogy ne teljesítenénk a véneknek és a tudósoknak parancsolatait. De mit is beszélek én veled, ki még nem érted sem a mi Atyánknak, sem az Ő véneinek, tudósainak a parancsait.

Mondá a gyermeki lélek: Ahonnan én jöttem, ott új parancsolatok vannak, ott nem a vének és a tudósok adják a parancsolatokat, hanem adja AZ, AKI szól hozzánk, AKI velünk van mindenkor. Ti nem ismeritek ŐT a ti hitetekben, mert ha ismernétek ŐT, hitetek bizony el nem hagyott volna. Akinek hite vagyon, aki az ő hitét el nem hagyta, annak mindene vagyon. Ők csodálák a gyermeki lelket és kérdék: Mondd, honnan jöttél, honnan van a te szóidban az erősség, és hol vagyon a bizonyságod?

Mondá a gyermeki lélek: Ahonnan én jöttem, sokan vagyunk, és akik onnan jöttünk, sokfelé mentünk olyan testvérekhez, kik hozzátok hasonlók. Mondá a ház ura: Én látni akarom, én érezni akarom a te szóidnak a bizonyságát! Ha te, mint kicsiny gyermeki lélek a te hitednek teljességében vagy, úgy tégy bizonyságot, hogy ím, víz legyen az én kiszáradt kutamban. Ő mondá: Ím, mondom neked, kicsiny gyermek vagyok, és AKI engem elküldött, erősséget is adott velem, hogy bizonyságot adjak néktek. Menj, merítsd meg a te edényedet, mert bizony mondom néked, friss vízzel vagyon teli a te kutad. A ház ura csodálá és mondá: Nem lehet az te gyermek, mert még ott sincs víz, ahol mélyebbek a kutak, ahol biztosabban lehetne. Mondá újból a gyermeki lélek: Menj, mert néked megadatott a bizonyság, merítsd meg a te edényedet! A ház ura akképpen cselekedett, és nagy vala a csodálkozása, hogy miként lehetett az, hogy íme, friss víz vala a kútban. Csodálá, hogy mily meg nem értett igazság vala a gyermeki lélek szóiban.

MAGYARÁZAT: A leadott kicsiny példa azt akarja velünk megértetni, hogy a karácsony csodához, bizonysághoz van kötve. Karácsonya volt annak az embernek, akivel az a csoda történt, hogy vizet tudott meríteni az ő kiszáradt kútjából, amikor már eljött hozzá a gyermek Jézus és beszélt vele és elhitte az Ő szavait. Nekünk is csak úgy lehet karácsonyunk, ha beszélünk a gyermek Jézussal, és elhisszük az Ő szavait, és vizet merítünk a kiszáradt kutunkból.

Hogy ezt megérthessük, tudnunk kell az egyes szavak értelmét. A víz, ami után Jézus szomjazott és szomjúhozik most is, az nem más, mint a szeretet cselekedetei. Amiként akkor tért be Jézus ahhoz a lélekhez, úgy tér be most is az egyes lelkekhez és kér tőlük egy pohárnyit, parányit a szeretet cselekedeteiből. A kút, ahonnan ki lehet hozni a szeretet cselekedeteit, az a mindenkori tanítás, amely ismerteti velünk a szeretet cselekedeteit és az ATYA parancsolatait. Ilyen kút Mózes és a próféták, második az evangélium, és harmadik a spiritizmus. Több nem lészen! A város pedig a vallásos emberek közössége. Ez a három kút kiszáradhat akkor, ha mi nem hiszünk az Ószövetség, az evangélium, és a szellemi tanításokban, ha mi nem hisszük, hogy az azokban foglalt parancsolatok az Atyától jönnek és nem azokat tartjuk be, hanem a véneknek, és a tudósoknak a parancsolatait, a vallásokban foglalt gyarló emberi rendelkezéseket, külsőségeket, vagyis csak templomba járunk, imádkozunk, énekelünk, prédikációt, misét hallgatunk, gyónunk, úrvacsorázunk, böjtölünk stb.

Mikor mi ezeket a külsőségeket betartjuk, akkor azt mondjuk, hogy van hitünk. De a spiritizmusban a tanító szellemtestvéreink által azt mondja nekünk a gyermek Jézus: Bizony elhagyott titeket a ti hitetek, mert ha hitetek volna, nem volna veletek éhség, szomjúság a szeretet cselekedetei után, nem tikkadt volna el minden lélek a szeretetlenség súlya alatt, és nem volna veletek sírás, hogy miért küldi az Atya rátok a nyomorúságok napjait. Ha hitetek volna, bizony ki tudnátok meríteni a szeretet cselekedeteit mind a három kútból az edényetekkel, vagyis a lelketekkel, és megvolna a kivezető út.

Természetes, hogy a vallásos külsőségekhez ragaszkodó ember nem hiszi el, hogy az Ő hite nem hit, amikor a spiritizmusban ezt mondja neki a gyermek Jézus, és azt mondja ennek a szemrehányó hangnak, hogy: Én nem hallgatok rád, mert te nem ismered sem a mi Atyánknak, sem az Ő véneinek és tudósainak a parancsolatait. De a gyermeki lélek újból szól: Ahonnan én jöttem, ott nem a vének és tudósok adják a parancsolatokat, hanem adja AZ, AKI szól hozzánk, AKI velünk van mindenkor, AKI nem követel semmiféle külsőséget, csak azt az egyet, hogy SZERESSÉTEK EGYMÁST. Bizony, ti nem ismeritek ŐT, a ti vallásos hitetekben, mert ha ismernétek, hitetek bizony el nem hagyott volna, és nem száradtak volna el a szeretet gyümölcsei idő előtt, azaz még mielőtt az egyes lélek elérkezett volna a bizonyságadás idejéhez, mielőtt elkezdené életfeladatát. Ez tehát azt jelenti, hogy már gyermekkorunkban, fiatalkorunkban száradnak el bennünk a szeretet gyümölcsei, mert a gyermekeinket hitetlenségben neveljük.

Így beszélt a gyermek Jézus akkoron 19 századdal ezelőtt és így beszél Ő ma is a spiritizmusban tanító szellemtestvéreink áltál. Ő tehát ismét köztünk van hallható szavaival másodszor is, és mi ismét karácsonyi időket élünk. Ami megtörtént akkor avval a példában említett lélekkel, annak meg kell történnie minden egyes emberrel. Vagyis, amint az az ember tudott erőt meríteni az ő kútjából a szeretet cselekedeteihez azután, amikor már beszélt Jézussal, akként mi is ki fogjuk tudni meríteni, ki fogjuk tudni hozni az élet vizét, AZ ERŐT A SZERETHEZ a mi kununkból, a nekünk adott tanításból azután, amikor már beszéltünk Jézussal, és elhittük az Ő szavait. Erő a szeretethez csak ott van, ahol hit van ŐBENNE!

A gyermek Jézussal, a szeretetre intő kicsiny lelki hanggal beszélhet minden vallású ember, ha akar, mert AZ mindenkivel vele van. Ez a beszéd akként történik, illetve akkor történik, ha mi ettől a hangtól indíttatva felfohászkodunk: „Atyám, könyörgöm HOZZÁD, adj nekem erőt a szeretet cselekedeteihez, adj nekem erőt, azaz az ÉLET VIZÉT, hogy szeretni tudjak mindenkit egyformán. Még azt is, aki nekem eddig ellenszenves volt, aki ellenemre volt, akitől sohasem kaptam viszont szeretetet. Atyám, én szeretni akarom ezt a testvéremet is, mindenkit egyformán. Adj erőt, vizet az én erőtlenségembe!”

Ha a mai naptól kezdve, mindennap így fohászkodunk fel, akkor van hitünk, és hitünkben beszéltünk ŐVELE, Jézussal a szeretetre intő kicsiny hanggal. Ezen beszéd, illetve ezen fohász után, már tudunk meríteni erőt, vizet a szeretethez a vallás száraz tanításából, kútjából. A kicsiny lelki hanggal tehát erő van. Azért mondja Ő, hogy AKI engem küldött, AZ erősséget is adott nékem, hogy bizonyságot adjak néktek. A bizonyság a felbuggyanó erő, a víz. Az élet vize.

Ha a mai naptól kezdve, mindennap így fohászkodunk fel, akkor lesz karácsonyunk már ma, mert eljön hozzánk a gyermek Jézus, és velünk lesz mindennap, és amikor mi csodálkozni fogunk azon, hogy ma már meg tudjuk tenni azt, amire tegnap még képtelenek voltunk, akkor eszméljünk fel arra a boldogító tudatra, hogy velünk van a gyermek Jézus. Hogy miért a gyermek Jézus? Azért, mert amikor Jézus, a SZERETET először jön hozzánk, akkor nem jöhet az Ő teljes nagyságában, hanem csak, mint kicsiny gyermek jöhet el hozzám a SZERETET, hogy aztán növekedjen bennünk naggyá azon arányban, amint fogynak a mi gyarlóságaink. (János 3,30) Másképp karácsonyunk nem lehet itt sohasem!

Budapest, 1933. 12. 21.