Tündérország

Jézus Urunk azt mondja nekünk: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” (Máté 18,3) Hogy a mennyeknek országa az örömnek, a békének és a szeretetnek a teljessége, azt tudjuk. Ez az állandó, boldog lelki állapot jellemzi a gyermekeket. A gyermekek azért élnek ebben a mennyei állapotban, mert hisznek minden jóban, a jónak végleges diadalában, előttük a jó annyira természetes, hogy a rossz csak ideiglenes lehet. Előttük nincs csoda.

A kisgyermek előtt elég csak egyszer beszélni Jézusról és az angyalokról, az azonnal hisz a kételynek gondolata nélkül addig, amíg a fontoskodó és kicsinyhitű nagyok ezen hitét le nem rontják, amíg az ő hitében meg nem botránkoztatják. Pedig ezen megbotránkoztatásnak igen súlyos következményei vannak. (Máté 18,6; Lukács 17,2; Márk 9,42) A kisgyermek lelke oly fogékony a csodálatos jelenségek iránt, hogy minél csodálatosabbat mondunk neki, annál nagyobb érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatja, és elhiszi, magáévá teszi.

Ezért van az, hogy a gyermek legjobban a tündérmesékért rajong, ezeket elhallgatná egész nap és boldogan alszik el mellettük. Amikor pedig a tündérmesék álomba ringatják, akkor álmában életre kelnek előtte a mesebeli alakok, tündérek, manók, törpék, nimfák. Ezekkel benépesednek a hegyek, völgyek, tengerek és a levegő. Minden virágból, fából, növényből kedves kis lények kandikálnak ki feléje. Mind beszélni tudnak, beszélnek a virágok és az állatok. De úgy a tündérmesékben, valamint a tündérálmokban a kedves és bájos, megigéző alakokon, lényeken kívül még rettenetes, rémes, ijesztő alakok, lények is vannak. A jóság mellett mindenütt van gonoszság is, az igazság mellett hamisság, az örömöt kíséri a szenvedés, a békét megelőzi, vagy követi a harc, a napsugár és a zivatar vegyesen felváltják egymást, van nevetés, de van sírás is.

Ez az örökös kétféleség mindenütt jelen van, a mesékben, tündérországban, szellemországban, és nálunk, a tévesen úgynevezett valóságban is, avval a különbséggel, hogy ott minden gonoszság meg lesz torolva, minden rossz elveszi méltó büntetését, végleges diadalt arat az igazság, és életre kelnek, feltámadnak azok a kedves és bájos lények, amelyeket megöltek a gonosz boszorkányok, a többfejű sárkányok. Mert a halálnak ott van ellenszere, vannak varázsitalok, varázsfüvek, varázsigék és van még az életvize is. Ott mindennek jó vége van. Azért szeretik a tündérmeséket, és tündérországot a gyermekek, mert nekik finomabb az igazságérzetük.

A kisgyermek előtt lehetetlenség az, hogy a vasorrú bába örökre el tudná altatni a bájos királykisasszonyt, a gonosz mostoha örökre meg tudná ölni az aranyhajú árvalányt, vagy a hétfejű sárkány örökre fogva tudná tartani áldozatát. Miután a gyermek ebben a gondolatvilágban él, boldog, vagyis övé a mennyeknek országa. Pedig mi is ebben a boldog állapotban élhetnénk, ha hinnénk a Bibliában elrejtett igazságokban, mert a tündérmesék igazságai benne vannak, rejtve vannak a Bibliában. A mesék beszélnek tündérországról, a Biblia beszél szellemországrol. A tündérország be van népesítve tündérekkel, a szellemország szellemekkel, ahogy mi mondjuk, angyalokkal. Csak az a baj, hogy mi nem hiszünk ezekben, mert a csillagászok kimutatták, hogy a végtelen űrben csak csillagok, tüzes gömbök vannak, a biológia szerint pedig nincsenek és nem is lehetnek angyalok.

Ekként gondolkoztunk mi 1847-ig. Belebújtunk az általunk szépen felépített tudományos és vallásos világnézetünkbe, miként a csiga az ő házába. Betapasztottuk a nyílást képzelődéssel, hallucinációval, szuggesztióval, áltudattal, és az ördöggel, és aludni akartuk a csipkerózsika álmát a mi csigaházunkban. Csakhogy elszámította magát a tudomány is, a vallás is, mert 1847-ben az történt, hogy amint a csigaházat kikezdik és kopognak rajta a madarak, akképpen a szépen kiépített tudományos és vallásos világnézetet kikezdték és kopognak rajta a szellemek. És már egy jókora rést is ütöttek rajta, amelyen beözönlik a világosság. Vége a két évezredes homálynak, miszticizmusnak, az úgynevezett szent titkoknak, a kárpit kettéhasadt, mert újból szólt a mi jóságos mennyei Atyánk, hogy: „Legyen világosság!” És lett világosság! Hiába kapkodnak ijedten fűhöz-fához a hivatalosak. A spiritizmusnak elnevezett szellemi mozgalomban jött a világosság. A spiritizmus világossága szintén egy tündérországot ismertet meg velünk, amely azonban nincs túl az Óperencián, vagy Hetedhét országon is túl, hanem köztünk van, illetve mi vagyunk abban. Mert tulajdonképpen mi is tündérek, illetve szellemek volnánk! Csakhogy amolyan elátkozott, vaksággal és süketséggel megvert, szófogadatlan, bukott tündérek, illetve szellemek. Körülöttünk pedig állandóan élnek az emberi test nélküli, láthatatlan tündérek, illetve szellemek annyira, hogy mi sohasem vagyunk egyedül.

Egy király, herceg, gróf, báró, arisztokrata, nemes hiába őrizteti rezidenciáját, várát, palotáját, gárdistákkal, testőrökkel, lakájokkal, inasokkal, mégis olyan láthatatlan környezetben vannak, hogy ha látnák, megborzadnának tőle, és kiszaladnának a saját palotájukból. Hiába csillogó a terem, illatos, parfümös a lég, kesztyűs a kéz, ha a lélek foltos, homályos, vagy fekete. Bizony förtelmes szellemi társaságban vagyunk. A fényes termekben közönséges, aljas csavargók hevernek a pamlagokon, és járnak, kelnek karöltve a ház uraival és úrnőivel. Gézengúz népség ebédel velük, avagy fetreng ágyaikban. Legtitkosabb cselekedeteiket számtalan szemtanú nézi. Ha a bűnös emberiség ezt látná, bizony könyörögne az Istenhez, hogy szabadítsa meg őket e társaságtól, mert emberi személyzet erre képtelen. Csakhogy itt a könyörgés nem használ, csak a javulás! Ezzel szemben vannak szerény, szegényes szobácskák besugározva a tiszta, fehér szellemek ragyogásától, és az ott élők boldogak, lelkük teli van örömmel, békével és szeretettel.

A mi házaink a szellemek előtt átlátszóak, nincsenek falaik. A szellemek előtt minden földi, szilárd anyag porózus, súlytalan, ezért ők átmennek mindenen, még a mi testünkön is. És mi szintén átmegyünk az ő testükön anélkül, hogy tudnánk róla. Olyankor legfeljebb valami különös érzés, megborzongás szalad át rajtunk. Ha most már az itt leírtakat összehasonlítjuk a tündérmesékkel, meglátjuk a nagy hasonlatosságot a tündérmesék és a spiritizmus tanításai között.

A gyermekek tündérországa a spiritizmusban szellemország. A mesebeli alakok szellemalakok! Az angyalok, tündérek tisztult szellemek. A törpék, manók, nimfák, koboldok stb. elemi szellemek, amelyek emberekké lesznek. A hegyi, vízi, légi tündérek a vezető szellemei azoknak az elemi szellemeknek, akik a hegyekben, vizekben, és a levegőben élnek. A virágokból, növényekből és fákból kikandikáló, kedves, különleges alakú lények a virágokat, fákat, növényeket éltető és azokban öntudatra ébredő bukott szellemek. A tündérországban beszélő állatok, fák, növények és virágok, a szellemvilágban valóságok, mert a beszéd a kisugárzó színekkel történik. A rettenetes, rémes, ijesztő torz alakok a gonoszságnak és a rombolásnak a szellemei. A megfelelő alakfelvétel a szellem szabad akaratától függ. Amint a tündérországban van segítség a halál ellen, akként a szellemvilágban sincsen a halálnak hatalma. A gyermekmesékben látható a mi Urunk, Jézusunk azok által, akik érdemesek erre, a szellemvilágban is látják a reflexképét azok, kik szeretetben, hitben, alázatban vágyják.

Ha mi a szellemi szemeinkkel már itt látnánk azt, hogy a föld kincsei, aranya, gyémántja stb. csak ködkép és pára, bizony nem volnánk anyagiasak. Ha mi látnánk, hogy miképp szállnak ki a szellemek a haldokló emberi testből, milyen könnyedséggel és fájdalom nélkül, bizony nem félnénk semmitől, ami a test életét veszélyezteti, nem aggodalmaskodnánk soha a holnap, a jövő miatt. Nyugodtan fogyasztanánk el ma az utolsó darab kenyeret abban a biztos tudatban, hogy ha az Atya holnap is meg akar tartani bennünket itt, ebben a látható testben, akkor ad kenyeret holnap is, ha pedig nem adja meg, akkor az annak a jele, hogy már elhagyhatjuk a test bilincseit, és kirepülhetünk belőle, mint a lepke a gubóból. Mert a szellem, amíg testben van, hasonló a kúszó-mászó hernyóhoz, ha pedig elhagyja, kiszabadul belőle, akkor repül, mint a pillangó a napsugaras levegőben magasabbra és magasabbra. A spiritizmus, amint látjuk, a felnőtteknek a tündérországa. Kell tehát, hogy amilyen hittel hallgattuk gyermekkorunkban a tündérmeséket, olyan hittel hallgassuk, olvassuk most a spiritizmust is.

Budapest, 1934. 3. 8.