Vallások, virágcserepek

Egy spiritiszta ülésen, a Miatyánkon és a szenvedő szellemekért való imákon kívül semmiféle más imának helye nincs. A szellemi tanításokban pedig ne legyen a dogmatikának a legfinomabb árnyalata sem, mert mindazon dolgok, amelyek valamely vallásnak a sajátosságai, azok a spiritizmusra a legveszedelmesebbek dacára annak, hogy látszólag egészen ártatlanok. Miért? Mert mindaz, ami valamely vallásnak a sajátossága, az az embereket szétválasztja és meghiúsítja a spiritizmus legfőbb célját, az emberek egyesítését az egy akolban, a szeretetben, az egy Pásztor felé, a Krisztus felé!

Az apostolok, evangélisták, egyházi nagyságok és az úgynevezett szentek nevének a használata pedig azért nem engedhető meg a tanító szellemek részéről, mert az ilyen névhasználat a gőgnek a bizonysága, és növeli az emberek gőgjét is. Mi emberek ugyanis oly gyarlók vagyunk, hogy sokat adunk a rangra, a címre, a magas megszólításra. Mi büszkék és gőgösek vagyunk a mi társadalmi állásunkra, és megfeledkezünk arról, hogy mi mindnyájan csak jelentéktelen porszemek, szegény, bűnös Lázárok vagyunk. A szellemvilágban nincs név, ezért ha valamely szellem valami hangzatos nevet használ, az még egy igen-igen alacsony, Földhöz kötött, bűnös, gyarló és gőgös szellem, aki a spiritizmusban egyesült embereket, katolikusokat, reformátusokat, evangélikusokat, zsidókat stb., ismét szét akarja választani. De nemcsak a spiritizmusban, hanem a mindennapi életben is veszedelmes az, ha kilátszanak a vallások. Nézzük a következő példát:

Ha az embereket virágoknak, a vallásfelekezeteket virágcserepeknek és a kertészt Istennek tekintjük, akkor a következő igazságokra jövünk rá: A kertész az ő virágait különböző virágcserepekbe ülteti, hogy ott kifejlődjenek. A különböző virágcserepek a földön egymással összekeveredve szorosan egymás mellett vannak elhelyezve. Ha az egymás mellé helyezett virágcserepekben levő virágok annyira kifejlődnek, hogy egy virágpompában egybeolvadnak, akkor eltakarják a virágcserepeket, és mi csak egy gyönyörű, színes harmóniát látunk.

Ahol nagyon kilátszanak a virágcserepek, ott a virágok még gyengék, kicsinyek, és megfordítva, ahol még kicsinyek, és gyengék a virágok, ott nagyon kilátszanak a virágcserepek. Vagyis ahol nagyon kilátszanak a vallásfelekezetek, ott az emberek még gyarlók, kicsinyesek és megfordítva, ahol még gyarlók és kicsinyesek az emberek ott nagyon észrevehetők a vallásfelekezetek. A virágcserepek, a vallásfelekezetek tehát szükségesek, mert azokban fejleszti ki a kertész a virágokat, az embereket.

De, a kertész nem a cserepekben, a vallásfelekezetekben gyönyörködik, hanem a virágokban, az emberekben akkor, ha azok egy gyönyörű harmóniában egybeolvadnak, és eltakarják a cserepeket, a vallásfelekezeteket, a kereteket, dogmákat. Ami a cserepeket, vallásfelekezeteket illeti, mindegyik alkalmas arra, hogy az ember, a virág benne kifejlődjék, de amint nincs egy egyedül kifejlesztő, tiszta cserép, akképp nincs egy egyedül üdvözítő, tiszta vallásfelekezet. Egy egyedül üdvözítő, tiszta cserép, felekezet LEHETETLENSÉG!

Amint a virágok nem mehetnek át egyik cserépből a másikba, úgy az embereknek sem szabad változtatniuk az ő vallásaikat. Csak a KERTÉSZ, az ISTEN az, AKI a kifejlett virágokat, embereket kiveszi a cserepekből, a keretekből, és kiülteti a szabadba, a nagy, a korlátok, keretek nélküli szeretetbe, de nem az önzéssel teli istentelenségbe és a Krisztus tagadásba, mert Isten és Krisztus a szeretet. A spiritizmusnak tehát azért kell szigorúan ügyelnie arra, hogy ott ne látszódjék ki a cserepekből, a vallásokból semmi, még egy parányi se, mert a spiritizmus csak a nagy szeretetet hirdeti, az egy Istent és az Ő legnagyobb Fiát, akit mi Krisztusnak nevezünk! Csak a tudatlanság és gyarlóság vádolja a spiritizmust avval, hogy az Krisztus ellen van. Krisztus Urunk pedig maga mondja, hogy: „Aki nincs ellenünk, mellettünk van.” (Márk 9,40; Lukács 9,50) Már pedig a spiritizmus nagyon is Krisztus mellett van, mert Ő nélküle nincs spiritizmus!

De ne csodálkozzunk a vallásfelekezetek ellenséges állásfoglalásán, mert a spiritiszták maguk is kiközösítik egymást egy kis nézeteltérésért. Minden ember gyarló! Csak az emberi gyarlóság képes arra, hogy a lehetetlenségek egy egész sorozatát igazságoknak, válaszfalaknak fogadja el, és nem jön rá arra, hogy ami az embert az embertől elválasztja, az nem lehet igazság! Igazságoknak elnevezett elválasztó lehetetlenségek a következők:

Az első, hogy a megszületett gyermek lelke közvetlen az Isten teremtő kezéből jön bele a csecsemő testébe. Ez nem igaz! Mert ami az Istenből, az abszolút tisztaságból közvetlen kijön, az csak jó és tiszta lehet, az csak később romolhat el. Hogy a megszületett gyermekek teli vannak méreggel, indulattal, és más gyarlóságokkal, azt mi egy második lehetetlenséggel indokoljuk, és pedig avval, hogy csak Ádám és Éva, az első két ember került ki tisztán, közvetlen az Isten teremtő kezéből. Ez újból nem igaz! Mert Isten nem csinál ilyen durva személyválogatást, hogy pont csak két embernek a testét formálta volna saját kezűleg, és aztán lehelt volna beléjük két tiszta lelket, ellenben nekünk, többieknek, millióknak hagyja, hogy férfi és nő akaratából formálódjék ki a mi testünk, amelyekbe Ő azután csupa bűnös lelkeket lehel bele, közvetlen saját magéból, az abszolút tisztaságból. Ez lehetetlen és nem igaz!

Mi ezt a lehetetlenséget egy harmadik lehetetlenséggel magyarázzuk ki, hogy Ádám és Éva bűnbeesése miatt, bocsát ki most magából az abszolút tisztaság csupa bűnös lelkeket minden testbe. De ez újból nem igaz, mert Ezékiel próféta által azt mondja az Isten: „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni, a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét;” (Ezékiel 18,20) Más bűne miatt az abszolút igazság nem enged senkit se bűnhődni! Mi ezt a lehetetlenséget egy negyedik lehetetlenséggel, a predesztinációval, az eleve elrendeléssel támasztjuk alá, és azt mondjuk: Isten egyes embereket és angyalokat elkárhozásra teremtett, és egyeseket üdvözlésre. Ez pedig újból nem igaz! Mert csak egy predesztináció, egy eleve elrendelés van, és pedig az, hogy mindenkinek, még Lucifernek, a sátánnak is üdvözülni kell, mert ők is az Isten szeretett gyermekei. Ebben van örök szeretet, de az örök elkárhozásban a szeretet véget ér, és így véges volna az Isten szeretete. Ez pedig nem igaz! (Ezékiel 18,21-32)

Az embereket elválasztó lehetetlenségek közé tartozik még az ötödik lehetetlenség, vagyis a Fiú Isten, a Szentlélek Isten. Mert mi az Isten? Isten egy kezdet és vég nélküli Teremtő, a teremtménye a Fiú. A Szentlélek szintén nem az Isten, de még erő sem, mert ha a Szentlélek csak egy erő volna, akkor nem tudna beszelni, már pedig a Biblia sok helyen mondja, hogy beszélt többek közt Jézus Urunk megkeresztelkedése alkalmával is. Ha pedig a Szentlélek beszél, sőt a Biblia tanúsága szerint nemcsak hallható, de látható is általunk, akkor az már személyiség. Az Isten pedig egy láthatatlan személyiség! Az Istent soha senki nem látta, még maga a Fiú sem. Az is csak kijelentette Őt. (János 1,18)

Az elválasztó lehetetlenségek közé tartozik még sok más is. Már csak egyet sorolunk fel, és pedig a kenyérnek, az ostyának és a bornak az adagolása a bűnök bocsánatára. Ez a betűhöz való ragaszkodásból keletkezett, és szintén sok embert választ szét, sok embert ölt meg, tehát nem lehet igazság! Egyesítő igazság csak szellemi értelemben, amiként Jézus Urunk értette, vagyis: Amiképp Ő egyforma adagokban osztotta a körülötte levőknek a kenyeret és a bort, akképp mi is egyforma adagokban osszuk a szeretetet azoknak, akik körül vesznek bennünket. Ezt cselekedjük az Ő emlékezetére! Ez adatik nekünk a bűneink bocsánatára, mert ez a legnehezebb, de a legnagyobb!

Így kell nekünk értelmeznünk a Bibliát, amely senkinek sem a kizárólagos tulajdona, hanem az egész emberiség kincse, és ha a Biblia az egész emberiségé, akkor abból csak olyat szabad kimagyarázni, ami az egész emberiséget egyesíti. Minden magyarázat, ami válaszfalakat emel és szétválaszt az téves!

Budapest, 1932. 10. 20.