Szeánsz, szellemidézés – Filmek és a valóság

A szeánszról, szellemidézésről valószínűleg mindenkinek a filmekből, különösen a horror filmekből jól ismert tipikus jelenetek ugranak be. Filmekben gyakori jelenet, hogy a fiatalok mondjuk otthon összeülnek és pusztán a szórakozás, a kíváncsiság vagy éppen bátorságpróba képpen szeánszot tartanak többnyire egy Quija-tábla (ejtsd: vija) segítségével, aztán mindenféle bajba keverednek utána. A szellemek zaklatják őket vagy épp az életükre törnek és nem kis vesződség árán a film végére valahogy megszabadulnak tőlük. De lássuk a tényeket.

A legfontosabb dolog az, hogy szeánszot tartani pusztán szórakozásból, kíváncsiságból vagy bármilyen egyéb komolytalan, főképpen negatív vagy ártó szándékkal tartani valóban nem veszélytelen dolog főképp, ha mindezt egy valóban hozzáértő személy vezénylete nélkül teszik. Az esetek többségében azonban maga a szeánsz úgy sem fog sikerrel járni, mert a szellemek a komolytalan szándékot látva ügyet sem fognak vetni a dologra és nem fogják még a legkisebb jelét sem adni a jelenlétükről. Azonban a világegyetem egyik alapvető törvénye, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, és ebből már adódhatnak kellemetlenségek, veszélyek.

A szeánsz résztvevői és szándéka már önmagában meghatározza az egész szeánsz rezgését, és ezáltal a minőségét és végeredményét is. A komolytalan vagy negatív célú szeánszot és szándékot látva a tiszta magas rezgésű szellemek érdeklődését nem, de az alacsonyabb rezgésű szellemekét esetleg felkeltheti a dolog, sőt akár egészen alacsony rezgésű, fejletlen szellemekét is, akiket emberi szóval „gonosznak” mondanánk és démonnak, ördögnek vagy egyéb hangzatos nevekkel illetnénk. Ők már okozhatnak problémákat.

Ugyanis, ha a szeánszot tartók és a szándékaik nem tiszták és magas rezgésűek, akkor természetes, hogy ha jelentkezik is egy szellem az a hasonló a hasonlót vonzza alapon, szintén nem tiszta szándékkal fogja tenni. Az adott szellem esetleg ráijeszthet a szeánszot tartókra vagy épp szándékosan hamis információkat fog közölni velük. Ez még a szerencsésebb eset, de előfordulhat, hogy egy egészen alacsony rezgésű szellem vetődik arra, akinek már sokkal komolyabb ártó szándékai lehetnek. Például a szeánszot tartók közül kiválaszthat valakit, többnyire a leginkább labilis és befolyásolható személyt és vele maradhat a szeánsz után is. A célja többnyire az illető káros befolyásolása, életének tönkretétele, és persze az életenergiájának a folyamatos „csapolása”, amíg lehet. Bár meg lehet még az ilyen elvetemült szellemektől is szabadulni imával és tisztítással, de jobb a bajt megelőzni.

A lényeg tehát az, hogy soha senki ne próbálkozzon mindenfajta hozzáértés nélkül, pusztán szórakozásból vagy bármilyen egyéb negatív, főképpen ártó szándékkal szeánszot tartani, mert akkor szintén hasonló szándékú és alacsony rezgésű szellemeket vonzhat oda, akik bizony okozhatnak kellemetlenséget a résztvevők számára.

Szeánszot tartani csak és kizárólag hozzáértő személy jelenlétében, tiszta szándékkal lehet és szabad! Mit jelent a tiszta szándék? Az, aminek a célja a spirituális fejlődés, emelkedés, a személyes útmutatás, tanulás, segítségkérés, hogy hogyan tereljük saját magunk vagy mások életét boldogabb és jobb irányba, vagy épp a gyógyulás, ha például valami miatt lelki, érzelmi válságban vagyunk, stb. Ilyen és ehhez hasonló okból a tiszta szellemek szívesen segítenek.

Fontos még tudni, hogy nem csak a szeánszon résztvevők tisztasága és szándéka, de a médiumé is sokat számít. Sőt ez az, ami igazán számít! Mert hiába megy el valaki egy szeánszra tiszta szándékkal, hogy segítséget kérjen, ha az adott médium, akinek a szolgálatait igénybe veszi nem tiszta, magas rezgésű. Ha az adott médium tele van negatív, alacsony rezgésű gondolatokkal, érzésekkel, gyarló, önző, ártó szándékkal, és az életét sem épp tisztességes módon éli, akkor az adott médium is csak alacsony rezgésű szellemekkel tud kapcsolatba lépni (már ha egyáltalán valóban tud), akiktől valódi segítség nem várható. Bár ha egy médium tévútra téved, akkor jó eséllyel a képességeit is elveszíti.

Szeánsz esetében tehát az egyik legfontosabb kulcspont a megfelelő médium kiválasztása, ami nem egyszerű, hiszen nem sok akad belőlük amúgy sem, tiszta pedig még kevesebb. Mitől lesz tiszta magas rezgésű egy médium vagy bármely ember. Attól, ha csak a szeretet vezérli, ha telve van szeretetteljes gondolatokkal, érzésekkel. Ha az életét is ennek megfelelően igyekszik szeretetben, tisztességben élni a munkájától kezdve az emberi kapcsolatain át minden téren a hétköznapi kicsiny dolgoktól egészen a nagyokig. Ha nincsenek benne gyarló, önző, ártó gondolatok, érzések, szándékok, ill. küzd ezek ellen. Ha nincs benne gőg, viszont alázat annál több! Ismersz ilyen embert? Hát igen, kevés van belőlük és nehéz találni, főképp hogy a báránybőrbe bújt farkas meg rengeteg.

Hogy kiből lehet médium. Bárkiből, de ez többnyire a leszületés előtt vállat feladat és szolgálat és nem kiváltság! Az a médium, aki többnek tartja magát ettől bárkinél is, már is elbukott. A médiumi képességek nemtől, kortól, fajtól, főképpen az iskolai végzettségtől és vallástól teljesen függetlenek. Sőt! A legtöbb médium az egyszerű emberek közül kerül ki. Hogy miért? Mert általában minél többre viszi valaki a világi dolgokban, annál kevesebb benne az alázat (tisztelet a kivételnek), annál nagyobb benne a gőg, annál többnek tartja magát másoknál, ami pedig alacsony rezgést von maga után és egész egyszerűen maga alatt vágja a fát spirituális szempontból.

Nos, ha van megfelelő médium, akkor lehet szó szeánszról. Lássuk hogyan is zajlik egy valódi (nem filmes) szeánsz. De még mielőtt ebbe belemegyek egy fontos kis kitérő. A szeánsz szón, kívül szokták még a szellemidézés kifejezést is használni, de személy szerint én a szeánsz szót jobban kedvelem. A szellemidézés szó a személyes véleményem szerint egyrészt túlmisztifikálja az egészet, másrészt félrevezető. Ha valaki szellemekkel akar beszélni, akkor nem kell őket a filmekből jól ismert látványos előkészületek és egyéb fölösleges körítések és hókuszpókuszok közepette megidézni.

A valóság sokkal egyszerűbb. Őket nem megidézni kell, csak egyszerűen szólítani. Sőt, valójában a szellemek már azelőtt tudják, hogy te vagy bárki szeánszot fog tartani, hogy nekiállnának a dolognak. A szellemek már a puszta szándékot is képesek érzékelni, sőt még akár azelőtt is, hogy az a te fejedből kipattanna, abban tudatosulna. Először ugyanis minden energia formájában jön létre a szellemi síkon, legyen szó gondolatról, történésről vagy bármi egyébről, és csak aztán jön létre a fizikai síkon is, például itt a Földön. Ezért aztán egész egyszerűen látják előre az életed bizony történéseit, és pontosan tudják előre, hogy te mondjuk két hét múlva szeánszra fogsz menni, és majd hívjátok őt. Tehát amikor valaki szeánszra megy, hogy például beszélgessen egy elhunyt szerette szellemével, akkor ő már valószínűleg ott lesz és várni fogja az eseményt, végig nézi, ahogy bemész a helyiségbe, ahogy leülsz, végignézi a készülődést, stb. Nem kell őt megidézni, ő már ott lesz.

Ha még sincs ott, akkor az csak azért van, mert éppen valahol máshol valamilyen szellemi feladatot lát el. De még ilyen esetben sem kell semmiféle látványos ceremónia, hókuszpókusz, mert a szellemek már a puszta gondolatot is hallják, amikor rájuk gondolunk, még akkor is, ha épp a mindenség egy távoli csücskében tartózkodnak. Egyszerűen csak hívni, szólítani kell őket néhányszor, és ha tud és akar, akkor jönni fog.

A szellem bár egy pillanat alatt képes bárhol ott lenni, ahol csak akar, de 1-2 perctől akár 10 percbe is beletelhet, míg megérkezik és képes szólni a médiumon keresztül. A helyváltoztatás csak egy pillanat, de idő, míg a szellem az éppen végzett feladatát befejezi, másrészt az is idő, míg itt a médium kellően nyugodt és ellazult állapotba kerül, hogy képes legyen a szellem fogadására és az üzenetek vételére.

Az üzenetek közvetítése csak a médium típusától és képességeitől függ. Gyakorlatilag két fő médium típus van. Az egyik a szellem befogadására képes, a másik meg hallani tudja őket. A médiumok egy része emellett képes lehet még látni is őket. Egyik sem jobb, rosszabb vagy különb a másiknál, csak más a képességük.

Van olyan médium, akinek a rezgései és képességei olyanok, hogy képes befogadni részben a meghívott szellemet és így az képes rajta keresztül közvetlenül szólni. Ilyenkor a médium saját szelleme átmenetileg a háttérbe húzódik, visszahúzódik a médium testben, és így a meghívott szellem részben elfoglalja, kölcsönveszi azt. A meghívott szellem a médium testét használva közvetlenül tud szólni, sőt akár még apróbb mozdulatokat is tud tenni. Bár a meghívott szellem a médium hangján szól hisz az ő testét és hangszálait használja, de a beszédstílusából és a használt szavaiból egyértelműen felismerhető lesz számunkra a még a földi életből ismert ember. Viszont érezhető lesz rajta a bölcsesség, a tudás és a stílusa sokkal kedvesebb, finomabb, lágyabb, elfogadóbb, alázatosabb és türelmesebb lesz, hisz odaát már tiszta szellemi tudata van, a földi szennyeződésektől és negatív energiáktól mentesen. Érdekesség, hogy a szellemek szeretnek sokszor rímekben beszélni. A médiumot ez a fajta szeánsz általában eléggé lefárasztja, és kell utána neki egy kis idő, hogy ismét felfrissüljön. Mint neked korareggel az ébredés után. Fontos, hogy a médium nem emlékszik arra, hogy a szellem miket mondott rajta keresztül, hisz a médium szelleme és tudata ilyenkor a háttérben van gyakorlatilag „alvó” állapotban. Itt tehát legalább két emberre van szükség, a médiumra és egy másikra, aki a médiumon keresztül leadott üzenetet rögzíti.

Van egy másik fajta médium is, aki nem képes arra, hogy a meghívott szellemet befogadja, viszont ő képes éber állapotában hallani a szellem által neki küldött üzeneteket, és így tudja azokat szóban vagy írásban közvetíteni mások számára. Itt tehát a meghívott szellem a médiumhoz szól, a médium pedig tovább adja azokat a szavakat, amiket hall. A médium ebben az esetben természetesen tisztában van a kapott üzenetekkel, így ebben az esetben az előzővel ellentétben nem szükséges, hogy más is jelen legyen a médiumon kívül. A médium itt nem vagy csak kissé fárad el, hiszen a teste nincs igénybe véve. A médiumnak csak kellően el kell tudnia lazulnia és lecsendesítenie az elméjét, hogy képes legyen meghallani a szellemet.

Mindkét fajta médium típusnál fontos, ahogy azt már korábban említettem, hogy a médium tiszta és magas rezgésű legyen, és tiszta célból tartson szeánszot, mert akkor nem kell tartania attól, hogy egy alacsony rezgésű szellem próbálkozik nála, hiszen ha magas a rezgése, akkor az alacsony rezgésű szellem úgy sem tud hozzá kapcsolódni. A szeánsz megkezdése előtt azonban sosem árt imában védelmet kérni Istentől, Jézustól vagy épp az Angyaloktól.

Ahogy korábban említettem a médiumok többnyire a leszületésük előtt vállalják ezt a fajta feladatot, szolgálatot, hogy a szellemi üzenetek közvetítésével másoknak segítséget, elsősorban lelki, érzelmi segítséget és megnyugvást nyújtsanak. De bizonyos fokig bárkiből lehet médium. Ehhez az kell, hogy emeljük a rezgéseinket és ezáltal folyamatosan tisztítsuk magunkat. A rezgéseinket pedig úgy tudjuk emelni, ha szeretetben és alázatban élünk, ha küzdünk a bennünk lévő gőg, valamint a gyarló és negatív gondolatok, érzések, szándékok ellen, és igyekszünk tisztességben, békében, szeretetben élni az életünk minden területén, a jelentéktelen dolgoktól kezdve a nagyokig. Minél inkább emelkedik valakinek a rezgése, annál inkább válik alkalmassá a szellemi üzenetek fogadására, meghallására. Persze sokat is kell gyakorolni a dolgot. Igen, akár te magad is képessé válhatsz erre!

A szellemekhez bárki bármikor beszélhet. Ehhez nem kell semmi sem. Csak szólítsd őket és beszélj hozzájuk. Ők hallani és hallgatni fogják! Ezzel kapcsolatosan olvasd el az Az ima ereje. Így csináld, hogy jól csináld!, és a Kommunikáció az elhunyt szeretteink szellemével című írást. Ha viszont te is szeretnéd hallani őket, az már kemény és hosszú távú munka lesz számodra. Emeld a rezgésed és gyakorolj! Ezzel kapcsolatosan a Kommunikáció a szellemekkel és az Álomfejtés - Szellemi üzenetek című írások lesznek a segítségedre.

Az igazi spiritizmus a tiszta hitnek, a megelégedettségnek és a boldogító tudásnak a forrása.