A nyomorúság napjai
Azt mondja a mi Urunk, Jézusunk az utolsó időkről (Máté 24,21): „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha.” Nagyon sok jelt sorolt fel Jézus Urunk, amikről meg fogjuk ismerni az utolsó idő közeledését. Ha meg tudtuk volna érteni a már bekövetkezett, és egyre nagyobb mértékben ismétlődő jeleket, akkor ma már tudnánk azt, hogy rohamosan közelednek hozzánk az utolsó idők. De a megértéshez hit kell. Mi azért nem értjük meg az idők jeleit és magyarázzuk ki őket a természettudománnyal és politikával, mert nem hiszünk a Biblia szavainak. Mi a földindulásokra, háborúkra, üldözésekre, hamis prófétákra azt mondjuk, hogy azok mindig voltak és lesznek.
De Jézus Urunk végül egy oly jelenséget mond, amilyen nem volt még a világ kezdete óta itt e Földön, és nem is lesz többé soha. Ez a jelenség a nagy nyomorúság, amely napjainkban kezdődik. Hogy még csak kezdődik, azt onnan tudjuk, mert még nem érzi minden ember. Napjaink nyomorúsága tehát nem fog enyhülni, hanem fokozódni fog addig, amíg csak meg nem érzi a milliomos is. Így van ez megírva. Akik még nem érzik a nyomorúságot, azokhoz hiába szólunk, de akik már érzik, és telve vannak aggodalommal és keserűséggel, azok hallgassanak a következő igazságokra, és nyugalmat találnak az ő lelkeiknek.
Az aggodalmaskodás a tudatlanságnak és a hitetlenségnek az eredménye. A tudatlanság és hitetlenség megszüntetése céljából árasztja el az Isten az egész világot most a spiritizmussal, a spiritizmus igazságaival. A tisztult szellemek által hozott megismerés és tanítás van hivatva arra, hogy megszüntesse azok aggodalmaskodását, akik már érzik a nyomorúságot. A tisztult szellemek sokasága által, vagyis a küldött Vigasztaló Szentlélek által újból szól hozzánk a mi Urunk Jézusunk: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11,28) Az Ő szent küldötte ma így szól hozzánk:
Testvérem, ha te a nyomorúságodban aggodalmaskodsz, akkor te nem hiszel a gondviselő mennyei Atyában, és nem hiszel Jézus szavaiban, mert ha hinnél, akkor nem háborogna a te lelked a te nyomorúságodban, hanem hitedben azt mondanád: „Uram, Jézusom, Te, aki egy háborgó tengert letudtál csendesíteni, könyörgöm Hozzád, csendesítsd le az én parányi lelkem háborgását is. Engedj hinnem, hogy Te nem alszol, aminthogy akkor sem aludtál.”
Testvérem, tudom, hogy te leginkább át szeretnéd aludni a nyomorúságod napjait, de sokszor csak egy üdítő álmot szeretnél. De testvérem, annyit már tudhatnál, hogy az Isten nem azért engedi az embert a Földre, hogy itt átaludja a rosszat, mert akkor az életből semmi haszna nem volna. Ha pedig üdítő álmot akarsz, akkor azt nagyon könnyen megkapod, ha lefekvésed előtt hittel és alázatos megnyugvással azt mondod: „Atyám, ha akarod, távozhasd el tőlem ezt a keserű pohárt, mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd! Atyám, örömmel fogadon mindazt, ami jön!”
Testvérem, ha te azt mondod, hogy lehetetlenség beletörődnöd a nyomorúságos helyzetbe, akkor gőgös lázadó vagy! Lázadozol az Isten akarata ellen! Az Isten éppen azért bocsájtja rád a nyomorúságot, mert avval akarja letörni a gőgödet, és avval akarja kinevelni a hitedet. A nyomorúság akkor éri el nálad a célját, ha te már képes vagy azt mondani: „Atyám, köszönöm Neked, hogy nyomorúságot hoztál rám! Én örömmel akarom azt elviselni, mert az hasznomra lesz!”
Testvéren, ne törődj te avval, hogy mi lesz veled ezután, mi vár még reád, bízd ezt a mi Atyánkra és a mi Urunk, Jézusunkra. Hidd el azt, hogy Ő van, aki eteti az ég madarait, ha azok folyton keresnek, és Ő öltözteti a mezők liliomait, ha azok folyton szívják a föld nedvét és a napsugár fényét. A madár, a liliom nem kérdezi, hogy mi lesz vele, mi vár reá, csak folyton munkálkodik. Igaz, hogy ők nem tudnak beszélni, de légy te is ekképpen, nyomorúságodban ne beszélj, mert akkor csak zúgolódsz, hanem cselekedj némán, amíg erőd engedi. Ha pedig erőd elfogy, és közeleg hozzád az éhhalál, és az utcán való elpusztulás, hát baj az édes testvérem? Az a léleknek, a szellemnek nem baj, csak előny, már pedig te szellem vagy és a te mennyei tested a lélek. Ha Ő engedi azt, hogy a te földi tested nyomorultul elpusztuljon, akkor te arra rászolgáltál, akkor te azt megérdemelted, akkor az neked javadra van, mert ha nem így volna, akkor Ő nem volna a Szeretet, akkor Ő nem adta volna érted az Ő szent Fiát, szintén az erőszakos testi halálra.
Testvéren, tudd meg, hogy egykoron, megszületésed előtt, te magad kérted a mostani nyomorúságodat, és a testednek a nyomorúságban való elpusztulását, hogy a nyomorúságod kínjaiban megtisztulj a gőgtől és a hitetlenségtől, mert Őhozzá másképp nem közeledhetsz! Hogy neked erről tudomásod nincs, az nem ok arra, hogy te kételkedj ebben az egyedül vigasztaló, szent igazságban. Hiszen egyedül csak ez az igazság egyeztethető össze az Ő végtelen szeretetével és irgalmával és a szabad akaratoddal. Csak ez az igazság tesz boldoggá a legnagyobb nyomorúságban, és megment a kétségbeesésben való elmerüléstől, az öngyilkosságtól. Csak ennek az igazságnak a birtokában tudod kimondani azt, hogy: „Atyám, köszönöm, hogy szenvedni hagysz, hogy pusztulni hagyod az én testemet, legyen meg a Te akaratod a nyomorúság és a veszedelem napjaiban is.”
Testvéren, ha te azt mondod, hogy minden összeesküdött ellened a világban, hogy ver a sors keze, hogy bánt a körülötted nyüzsgő emberek szívtelensége, akkor te benned még nagy a gőg és a hitetlenség. Ellened nem esküdött össze más, csak a te gőgöd és hitetlenséged! Szeresd a körülötted nyüzsgő, szívtelen embereket, és mondd: „Atyám, bocsáss meg nekik, ha pusztulni hagynak, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ők nem rosszak, csak tudatlanok, és tudatlanságukban eszközök ahhoz, hogy én most boldogan és örömmel mondhassam azt: Elvégeztetett!”
Testvérem, ha te nyomorúságodban azt kérded magadtól, hogy: „Meddig tart ez még? Hát én már sohasem lehetek boldog? Hát nekem már mindig a csak zokognom kell?”, akkor te nem gondolsz arra, hogy ha Ő akarná, akkor számodra ez a földi élet, csak állandó boldogság volna, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy ezt megtehesse. Ha pedig nem teszi meg, ha csak göröngyös úton hagy menni, akkor bizonyos lehetsz abban, hogy az Ő végtelen bölcsessége, szeretete és igazsága az, mely nem ad neked sima utat, mert a sima utón tovább csúsznál a hitetlenségbe, a gőgbe, a szeretetlenségbe, és távolodnál Tőle!
Testvérem, ha te azt mondod, hogy te az életet egészen másképem képzelted el, ha te azt mondod, hogy te csak szenvedni jöttél a világra, akkor újból csak a tudatlanságodat árulod el. Te nem tudod azt, hogy a földi élet csak megpróbáltatás, csak vezeklés, hogy ez a Föld csak a bűnösök részére teremtetett, hogy a tiszta és a megtisztult lelkek más hazákban élnek, ott ahol nincs más csak szeretet. Hogy a bűnösnek az élete nem lehet boldogság, hogy a vezeklés és megpróbáltatás nem lehet kellemes az természetes, de szükséges a megtisztuláshoz. A megtisztulásra pedig azért van szükség, mert az Atya egyszer igen nagy dolgokkal akarja megbízni minden gyermekét!
Testvérem, mikor a földi nyomorúságodnak a napjai végtelenül lassan múlnak, akkor ez azt jelenti, hogy a lelkedben nincsen harmónia, összhang. Mert ha a lelkedben összhang volna, ha a te akaratod összhangban volna az Ő akaratával, akkor még a nyomorúságodnak a napjai is gyorsan szaladnának. Akkor előtted egyáltalán nem volna idő, mert ahol harmónia van, ahol összhang van az Ő akaratával, ott nincs idő, ott az évezredek csak múló pillanatok!
Testvérem, ha azt akarod, hogy a nyomorúságodnak napjai ne nehezedjenek rád ólomsúllyal és csigalassúsággal, akkor valahányszor elmondod naponként a Miatyánkban azt, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, akkor tedd hozzá még azt is:
„Atyám, ha azt akarod, hogy én mindennap, reggeltől estig szaladjak és fussak csak a megélhetésem után, mint a kis madár, és mindig csak annyit találjak, amennyi aznapra elég, legyen meg a Te akaratod! Ha pedig azt akarod, hogy ne találjak semmit hanem, mint a kis veréb télen, bekopogjak a testvéreimhez, hogy a megalázkodás kiölje bennem a gőgöt, legyen meg a Te akaratod! Ha pedig azt akarod, hogy ők se adjanak, és testem elpusztuljon, legyen meg a Te akaratod! Áldott legyen a Te akaratod, áldottak legyenek a nyomorúságom napjai, Ámen!”
Budapest, 1931. 11. 5.