Az Isten mintaképére teremtett ember abszurdum

A spiritizmusból tudjuk azt, hogy mi már a Föld megteremtése előtt, mint tiszta szellemek lettünk megteremtve a mi Atyánk mintaképére és hasonlatosságára. Tudjuk azt, hogy gőgünkben lebuktunk a legmagasabb, legtisztább fényhazából egészen le, ide a Földre, a nehéz anyagba. Tudjuk azt, hogy nekünk fokozatosan tisztulva, vissza kell térnünk oda, ahol egykoron egyformák voltunk a mi Urunk, Jézusunkkal. A spiritizmus kiinduló pontja a SZELLEMTETREMTÉS a Föld létezése előtt, a vallások kiindulópontja pedig az EMBERRÉLEVÉS a Földön, vagyis a vég! És ha a kiindulás nem jó, akkor az egész elmélet helytelen, ezért a helytelen elmélethez ragaszkodó testvéreink kedvéért, a spiritizmus igazságait nekünk ki kell hoznunk a Bibliából is, a logikus gondolkozás segítségével is.

Tehát ha a mi Atyánk a legtisztább, legtökéletesebb, öröktől fogva létező szellem, akkor világos, hogy ezen szellem gyermekei csak szellemek lehetnek, földi test nélkül. Az ember csak akkor volna az Atyánk mintaképére és hasonlatosságára teremtve, ha NEKI is volna földi teste. Az Isten mintaképére és hasonlatosságára teremtett ember, tehát lehetetlenség, abszurdum! Maga a Biblia is tele van az Isten mintaképére teremtett szellemekkel, angyalokkal, akik sohasem voltak és nem is lesznek emberek. Hogy az Atyánknál megmaradt szellemek, angyalok már a Föld teremtése előtt is voltak, azt megmondja köztük a legnagyobb, a mi Urunk, Jézusunk. (János 17,5-24)

Hogy mi is a világ létele előtt megteremtett, tiszta szellemek voltunk, arról is beszél a Biblia, amikor a panaszkodó Jóbnak, azt mondja az Atya: „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél, napjaidnak száma nagy!” (Jób 38,4.21) Jób alatt azonban nem egy embert, hanem egy sokaságot kell értenünk. Jób azon emberek típusa, akik látszólag ok nélkül szenvednek, és emiatt panaszkodnak, ezek most is hasonló választ kapnak a spiritizmusban. A Biblia többi alakjai alatt is egy sokaságot kell értenünk. Így például Noé azokat jelképezi, akik bárkát építenek a lelküknek a kegyelmi időben; Káinok azok, akik különféle módón megfosztják az embereket az élettől, a megélhetéstől; Ábel azoknak a típusa, akik a lelküket hozzák áldozatul az égő oltárra, mely kedves az Atyának; Ádám és Éva pedig az a típus, amely a megkísértő első szavára, azonnal áthágja az Atya tilalmát, ezek vagyunk mi, majdnem mindnyájan. Világos most már, ha egy ember, egy ember csoport a Föld teremtése előtt tiszta szellem volt, akkor azok voltunk valamennyien, mert az Atya nem személyválogató! (Rom. 2,11; Csel. 10,34; Mózes V. 10,17; Kronika. II. 11,7)

Ha pedig mi emberek, mint szellemek, angyalok megszülettünk még a Föld teremtése előtt, földi test nélkül, most pedig abban vagyunk, ellenben nincsenek abban azon testvéreink, akiket mi angyaloknak mondunk, akkor világos, hogy a mi bölcsőnk, a mi paradicsomunk nem a Földön volt és nem a Földön hágtuk át az Atya tilalmát. Mi tehát bukott szellemek vagyunk, és az itt megszületett gyermeki testekbe a bukott szellemek jönnek. Csak a vallásaink csökönyös, bűnös tudatlansága foghatja rá a mi Atyánkra, a végtelen tisztaságra, szeretetre, igazságra, hogy az bűnnel terhelt lelkeket bocsát ki magából azért, mert egyszer ketten vétkeztek.

Ha tehát úgy az Atyánál maradt szellemek, illetve angyalok, valamint az emberekké lett szellemek, illetve angyalok az Atyának egy időben, egyformán teremtett gyermekei, akkor nem igaz a vallásainknak az a tanítása, hogy az Atya kétféle gyermekeket teremt! Nem igaz, hogy a végtelen jóság az angyalok, a tiszta szellemek megteremtése után csak azért teremtette volna ezt a Földet, hogy itt kettőnek a bukása miatt, amely bukást már Ő előre látta, azóta folyton bűnnel megterhelt gyermekeket hozzon létre.

Vallásaink tanítása szerint, a mi Atyánk tökéletlen, igazságtalan, mert kétféle gyermekeket teremt. Vallásaink tanítása szerint a mi Atyánk a tisztátlanság forrása, mert csak bűnnel megterhelt lelkeket bocsájt a megszületett gyermeki testekbe, tiszta lelkeket már nem is teremthet, mert hiszen ebben megakadályozta Őt örökre Ádám és Éva bűnbeesése. Vallásaink tanítása szerint a mi Atyánk tehetetlen azért is, mert nincsen hatalma a bűnök megbocsátására se, mert ezen jogát az Ő Fia már régen kiadta végleg az emberek kezébe. Amit meg nem bocsát az Ő szolgája, azt Ő sem bocsájthatja meg és viszont, amit az Ő szolgája megbocsát, azt Neki is meg kell bocsájtani. Vallásaink tanítása szerint, a mi Atyánknak még annyi józan esze sincsen, mint az embernek, mert Ő csak akkor békült ki az emberekkel, amikor azok megölték az egyszülött Fiát, és azt akarja, hogy az ember, akit Ő bűnnel terhelten teremtett meg, a halála után olyan tiszta angyal legyen, mint azon gyermekei, akiket Ő mindjárt eredetileg tiszta angyaloknak teremtett. Hát hol itt a józanész? Tökéletlent alkotni akkor, amikor én tökéleteset is teremthetek! Hiszen, ha az embernek módjában volna tiszta angyalokat teremteni, akkor csak olyanokat teremtene, és ha az embernek módjában van tökéleteset, tisztát alkotni előszörre is, akkor nem alkot tökéletlent, gyarlót.

Csodálkozhatunk-e ezután azon, ha a gondolkozó emberek tömegesen utasítják vissza a vallásoknak az istenkáromló tanításait és fordulnak a spiritizmusba. A vallásoknak ezen iszonyú és borzalmas tanítása onnan szármázik, hogy nem fogadják el a preegzisztenciát, a születés előtti életet, a Földünk keletkezése előtti életünket. Ezért nem tudják elfogadni a reinkarnációt sem, illetve az újraszületést testben, amelyről pedig Jézus is világosan beszél Nikodémusznak: „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3,5) A víz itt fluidot, testet jelent. Jézus továbbá azt mondja: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.” (János 3,6) Az ember pedig test és lélek, tehát testtel és lélekkel kell újraszületnie. Ezt tanították 325-ig a Niceai zsinatig. Ezért mondta Jézus Keresztelő Jánosra, hogy: „És, ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő vala.” (Máté 11,14) A Biblia tehát bizonyítja a reinkarnációt.

Hogy a Biblia mégis emberteremtésről ír, az csak azért van, mert az emberek a meg nem értés folytán a Biblia eredeti szövegét elferdítették és rosszul fordították. Mózes I. 1,26-ban az eredeti, helyes szöveg ekként hangzott: „És mondá Isten a körülötte levő, tisztán megmaradott szellemgyermekeinek: Teremtsünk emberi testet, formát, a mi képünkre és hasonlatosságunkra teremtett, de lebukott testvérek részére.” Mózes I. 2,7-ben levő eredeti, helyes szöveg pedig így szólt: „És formálta vala az Úr Isten az emberi testet, formát a földnek a porából, és lehellett vala az ő orrába az éltető, lebukott szellem gyermekét, így lőn a lebukott élő lélek emberré!” Ez helyes, de helytelen a mostani szöveg, hogy: „Így lőn az ember élő lélekké!”, hiszen ugyanerre az emberre a Biblia nem sokkal utána mindjárt azt mondja: „Mert por vagy te, s ismét porrá leszesz!” (Mózes I. 3,19) A Biblia tehát a mostani helytelen szöveggel ellentmond önmagának, mert az embert egyszer élő léleknek, és egyszer mindjárt utána pornak mondja!

Mikor pedig Jézus Urunk a Szadduceusoknak azt mondta, hogy az Isten angyalainál a mennyben nincs sem férfi, sem asszony (Máté 22,30), akkor ebből világosan látszik, hogy az Isten csak az emberi formákat teremtette asszonnyá és férfiúvá, mert a léleknek, a szellemnek nincsen neme, nemisége. Nemiségre csak az emberi formának van szüksége azért, hogy lehetővé tétessék a lebukott szellemeknek a testbe öltözése, és ne legyen többé szükség arra, hogy az Isten továbbra is formálja az emberi testeket, formákat itt a Földön vég nélkül, azok által a magas szellemek által, akik ezen célból voltak itt kezdetben, és akiket a Biblia Isten fiainak nevez. (Mózes I. 6,2)

Mikor pedig Jézus Urunk bennünket testvéreinek nevez, akkor evvel is megerősíti azt, hogy mi egykoron VELE egyformák voltunk. De a mi vallásaink nem ismerik sem az Atyát, sem a Krisztust, ezért kellett jönni a spiritizmusnak, mely tanítja a szellemteremtést, a szellembukást és a szellemek visszatérését az Atyához. Hogy mi bukott, testbe öltözött szellemek vagyunk, azt megmondja a Biblia is akkor, amikor azt mondja: „Nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem!” (Rom. 3,10; Zsoltár 14,3 és 53,4) és amikor Jézus Urunk azt mondja: „Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Máté 9,13; Márk 2,17; Lukács 5,32) Amikor pedig Jézus Urunk azt mondja: „Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.” (Máté 18,14), akkor lehetetlen az örök elkárhozás is! Ezt tanítják a spiritizmusban is a tanító szellemek!

Budapest, 1933. 10. 26.