Hamis sáfár példázata - Figyelmeztetés az egyházaknak és a spiritisztáknak
Tudásra és szeretetre éppúgy szüksége van az embernek, mint világosságra és eledelre. E kettő nélkül az élet nem élet. Ezért gondoskodik az Isten állandóan arról, hogy minden teremtett gyermeke annyi tudást és szeretetet kapjon az ő sáfárai által, amennyit csak magába befogadni képes az ő lelki fejlettsége szerint. Az Istennek tehát sáfárai vannak, kik sáfárkodnak a tudással, illetve a világossággal és a szeretettel, illetve a lelki eledellel.
Jézus Urunk egy tanulságos példázatot mond a sáfárokról a sáfároknak ekképpen (Lukács 16,1-8): „Monda pedig az Ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról, mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvenet. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett.”
Hogy mi mindnyájan Isten sáfárai vagyunk, azt tudjuk. De Jézus Urunk kijelentése szerint a gazdag embernek, vagyis Istennek csak egy sáfárja vala akkor a Földön. Világos, hogy az az egy sáfár nem lehetett egy ember. Az Isten olajával, világosságával és búzájával, eledelével sáfárkodó egy, az Izrael háza volt, mert ő volt akkor a Földön az egyedüli egyistenhívő, és hivatva volt arra, hogy a Mózes és a proféták által az Istentől kapott olajat, világító megismerést és a kapott búzát, szeretet eledelét adja minden népeknek.
De mit tettek az akkori farizeusok, mint az Izrael házának képviselői? Szándékosan tudatlanságban tartották a népet, hogy uralkodhassanak rajta. A világosság olajából csak 50 százalékot adtak a népnek, a búzából, a lelki eledelből pedig csak 80 százalékot, mert a szeretetet csak szóban adták és nem példában. A hamis sáfár példázata akkor tehát a farizeusoknak szólt. Ők megértették Jézust, csak ma nem értik meg, mert ma is vannak hamis sáfárok, akik a bibliai igazságokat szándékosan elfátyolozzák.
A hamis sáfár vádlója mindenkor Jézus, illetve az, aki Jézus evangéliumát a maga tisztaságában hirdeti, aki pedig számadástételre vonja, az a lelkiismeret. A felelősségre vonó lelkiismeret megsúgta az akkori farizeusoknak, az akkori hamis sáfároknak, hogy megfosztatnak a sáfárságtól, hogy elvétetik tőlük az uralom, a hatalom.
Mondának pedig ők magukban: „Mit míveljünk, mivelhogy az Isten elveszi tőlünk a nép feletti uralkodást, a sáfárságot, és a lelki olajnak és lelki búzának a kiosztását másra fogja bízni. Mit míveljünk most, mert kapálni nem tudunk, koldulni pedig szégyenünk.” Kapálni anyagias értelemben annyit tesz, mint a földből valamit kihozni, szellemi értelemben pedig annyit jelent, mint kihozni a nagy mindenségben és az írásban elrejtett igazságokat.
A farizeusok az igazság, a megismerés, a szeretet kikapálására azért voltak képtelenek, mert a szellemi kapájuk, a szellemi képességük eltompult. Eltompította a sok gyarló emberi rendelkezés, a hagyomány, a tradíció. Kérni, kérhették volna azt Jézustól és az Ő tanítványaitól, de szégyennek tartották azt, hogy egy teológiát végzett farizeus felvilágosítást, igazságot, tudást, és szeretetet kérjen egy egyszerű halásztól, vámszedőtől, laikus mesterembertől.
Azért monda magában a sáfár: „Tudom, mit kell tennem, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.” Vagyis tudjuk, mit kell tennünk, hogy mikor megszűnik a befolyásunk, a hatalmunk a nép fölött, hogy akkor befogadjanak bennünket, illetve befogadják Izrael vallását akkor is az ő házaikba, vagyis az ő lelkeikbe. Megmondjuk a hívőknek, hogy olajból csak 50, búzából csak 80 százalékkal tartoznak az Istennek, mert tőlünk csak ennyit kaptak.
Jézus Urunk tehát a hamis sáfár példázatában figyelmezteti nemcsak a farizeusokat, de figyelmezteti a mindenkori hamis sáfárokat is, hogy mit tegyenek akkor, ha érzik, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól. Ő az őszinte beismerést ajánlja nekik, hogy a hívők megtartsák az ő lelkeikben az ő vallásukat. Hogy Jézus szavai a hamis sáfárra vonatkozólag nem vesztették el érvényüket a zsidóság szétszóratása után, a farizeusok hatalmának, uralmának a letűnése után, azt megmondja maga Jézus Urunk is, amikor azt mondja: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Máté 24,35) Mert farizeusok mindig voltak, vannak és lesznek, kik nem hallgatnak a lelkiismeretük szavára, hanem elfátyolozzák az írás igazságait.
Azért mondja Jézus Urunk a hamis sáfár példázatát tovább úgy, hogy a hamis sáfár érintkezésbe lépett az Úr adósaival, az emberekkel, és azt mondta nekik: Ugye, ti mindnyájan adósai vagytok az én Uramnak, az Istennek. Tartoztok Néki, mert kaptatok Tőle én általam olajat, vagyis lelki világosságot és búzát, vagyis lelki eledelt. Mennyivel taroztok most már az olajból, vagyis a lelki világosságból, a megismerésből és mennyivel tartoztok a búzából, vagyis a lelki eledelből, szeretetből? Mondjátok!
És az adósok, vagyis az emberek egész helyesen azt felelték, hogy mindenből 100 %-kal tartoznak az Úrnak, vagyis az Istennek. A 100 bátus olaj és a 100 kórus búza jelképezi ezt a köteles 100 %-ot. A hamis sáfár erre az igaz vallomásra azt mondta annak, aki olajat, világosságot kapott, hogy: Barátom, vedd a te írásodat, elismerésedet és ülj le, vagyis nyugodj meg, és hamar írj 50-et, vagyis ismerd el még ma, hogy tőlem az olajból, a világosságból csak 50 %-ot kaptál, tehát csak ennyivel tartozol az Urnák is. Hasonlóképpen mondta a hamis sáfár annak is, aki búzát, vagyis lelki eledelt, szeretetet kapott tőle, hogy: Vedd a te írásodat, elismerésedet és ismerd el már most, hogy tőlem csak 80 %-ot kaptál a szeretetből.
Jézus Urunk tehát azt tanácsolja ebben a példázatban a mindenkori hamis sáfároknak, hogy úgy viselkedjenek még idejekorán, mint viselkedett ez a hamis sáfár. Vagyis ismerjék be az emberek előtt, hogy az olajból, a világosságból csak 50 %-ot, a búzából, az eledelből csak 80 %-ot adtak az embereknek, és akkor meg fogja dicsérni őket az Úr, hogy eszesen cselekedtek, és az emberek megtartják az ő vallásaikat az ő lelkeikben még akkor is, ha megfosztanak a sáfárságtól, ha már más lesz a sáfár.
Jézus Urunk azért mondta azt, hogy a sáfárok mindenkor az olajból csak 50 %-ot, a búzából pedig csak 80 %-ot fognak adni az ő embereiknek, mert tudta azt előre, hogy amíg csak hatalmon lesznek, addig nem fogják elfogadni azt, amit az Igazság lelke, és a Szentléleknek nevezett, tisztult szellemek a proféták által, illetve a médiumok által adni fognak az embereknek, először csak szórványosan, aztán pedig nyilvánosan a spiritizmusban.
Hogy a sáfárok miért adnak az olajból 50 %-kal, a búzából pedig 20 %-kal kevesebbet, azt csak akkor tudhatjuk meg, ha megismerkedünk a spiritizmussal, és ott meglátjuk, hogy mennyit tesz ki az a 100 bátus olaj és a 100 kórus búza, amit a Szentléleknek és az Igazság lelkének nevezett tisztult szellemek adnak most.
A 100 bátus olajhoz tartozik az a megismerés, az a tudás, hogy az Isten kezdetben nem embert, hanem tiszta szellemeket teremtett, kik a legmagasabb paradicsomi napokból lebuktak a legalacsonyabb anyagias világokba, anyagias testbe, ahonnan sok-sok életen át ismét vissza kell térniük az elhagyott paradicsomi napokba, az Istenhez. A vallások evvel szemben csak annyit mondanak, hogy az ember Istentől jött erre a Földre, mint ember, és Istenhez megy vissza. Ez tehát csak 50 bátus olaj.
A 100 kórus búzához, vagyis a lelki eledelhez, a szeretethez tartozik az a szeretet, amely egyesíti a zsidót, katolikust, reformátust, az egy akolba, a szeretetbe. A vallások evvel szemben szüntelen prédikálják a szeretetet, de szüntelen szétválasztják az embereket, tehát ez csak 80 kórus búza. Ha a mai vallások beismerik ebbéli fogyatékosságukat, akkor megdicséri őket az Úr, hogy eszesen cselekedtek. Ezt akarja Jézus evvel a példázattal elérni!
Budapest, 1931. 6. 10.