Isten kegyelme: Világos és sötét ruha
Arra a kérdése, hogy miért van az ember a Földön, vannak, akiknek az a válasza, hogy azért, hogy minél kényelmesebb foglalkozást válasszon magának, minél hamarább meggazdagodjon és utódokról gondoskodjék. Aztán vannak, akik a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztését tekinti célnak és rendeltetésének.
Meg van írva (János I. 4,8.16): „Isten a Szeretet!” Istennek és a Szeretetnek a mibenléte tehát egy, ezért mindkettőnek a lényege felfoghatatlan. Ha azonban a működésüket figyelemmel kísérjük a spiritizmusban, abból nagy hasznunk lehet. Miképp működik az Isten, mint Szeretet nálunk, embereknél, anyagba zárt, bukott szellemgyermekeinél? Miképp egyeztethető össze a szeretettel az, hogy Ő ránk adta ezt a nehéz anyagot, ezt a nehéz bőrruhát, amelyben csak szenvedünk, holott a könnyű, fluidikus szellemruhában sokkal könnyebb a mozgás, könnyebb az élet.Vegyünk egy hasonlatot. Mikor van nekünk szükségünk több, nehezebb, sötétebb ruhára? Akkor, ha a Földünkkel az Ő útján távolodunk a melegség forrásától, a NaptóI. Minél nagyobb, körülöttünk a hideg, annál több, nehezebb, sötétebb szövetruhára van szükségünk, különösen a téli hidegben. Tesszük ezt dacára annak, hogy abban nehezebb a mozgás, mint a könnyű, vékony, fehér, nyári ruhában.
Amiképp mi védekezünk a hideg ellen, akképp gondoskodik az Isten is mirólunk, amikor eltávolodunk a melegségnek, a szeretetnek a forrásától, Őtőle. Vagyis az Istennek, a végtelen Szeretetnek a törvényei, a Tőle egyre távolodó szellemgyermekének szellemruháját egyre nehezebb és sötétebb fluidokkal telítik meg. Minél jobban távolodik a tiszta, fehérruhás szellemgyermek az Atyjától, a Szeretettől, a melegség forrásától, annál nehezebb, sötétebb fluidokkal telik meg az ő tiszta, fehér szellemruhája.
Hogy miért lesz mindig sötétebb és sötétebb a szeretettől, a melegség forrásától távolodó szellemnek a fluidikus ruhája, lelke, és miért nem maradhat az meg fehérnek, átlátszónak, annak a magyarázata is meg van nálunk. Nálunk is úgy van, hogy a téli hidegben mi is sötétszínű szövetruhákat veszünk fel, nyáron ellenben világos színűeket hordunk, mert a fehér szín visszasugározza a napsugarak melegét, a sötét szín ellenben elnyeli, és magában tartja a meleget. Tehát a szeretet fehérsége tovább adja a szeretetet, a meleget, ellenben a fagyos szeretetlenség sötétsége elnyeli, és nem adja tovább!
Mi emberek, amikor a spiritiszta szeánszokon, mint látó médiumok látjuk az űrben bolyongó szellemtestvéreinknek sötét fluidoktól telített szellemruháját, mikor halljuk a panaszt, hogy sötétben vannak, és nem látják a világosságot a sötét fluidjaik, ruhájuk miatt, akkor sajnálkozunk felettük, de még jobban fájlaljuk a mi sokkal nehezebb anyagi testünket. Amíg nem jutunk megismeréshez, büntetésnek tekintjük a sötét, fluidikus ruhát, és épp úgy büntetésnek, sőt még sokkal nagyobb Istencsapásának tekintjük a mi anyagi porhüvelyünket.
De lássuk csak! Ha az űrben bolyongó és hideg, szeretetlen érzésekkel, bűnös cselekedetekkel, vágyakkal, gondolatokkal telt szellemnek fluidikus ruhája tisztán átlátszóan maradna, akkor mi történne? Legelőször is meglátszana rajta, illetve benne az ő sok-sok bűnös gondolata, sok-sok bűnös cselekedete, aminek következtében a szeretet törvényéből eredő szégyenérzet annyira bántaná, hogy lehetetlen lenne a létezése, amiképpen lehetetlen lenne az emberi társadalomban egy oly embernek a létezése, akinek nyilvánvalóvá, láthatóvá válnának az ő összes bűnei.
Nem büntetés, de valóságos jótétemény tehát a szellemvilágban a sötét fluidokkal telített szellemtest és a mi világunkban a nehéz anyagi burok! Továbbá, ha az űrben bolyongó bűnös szellemnek a fluidikus ruhája tisztán, átlátszóan maradna, akkor az a hozzá hasonlóktól kiáradó fagyos szeretetlenséget és a gyűlölet dermesztő hidegét nem bírná el, hiszen így is mindig panaszkodnak a bűnös szellemek, hogy fáznak. És mitől fáznak?
Attól a sok szeretetlen, bűnös gondolattól, szenvedélytől, vágytól és indulattól, ami a körülöttük levő sötét lelkekből feléjük áramlik. Hiszen ettől lesz fagyos és hideg a médium teste is. Sőt még azt az embert is, aki nem médium, kirázza a hideg, mikor néha-néha megérzi a feléje áramló gonoszságot és gyűlöletet. Már most, ha mi emberek megérezzük a fagyasztó érzéseket, mennyivel jobban és állandóan érzi ezt a szellem fluidikus teste, és mennyivel jobban fázik tőle. Amint a bűnös szellemnek nélkülözhetetlen és szükséges az ő sötét, sűrű, fluidikus teste, akképp nélkülözhetetlen és szükséges az embernek az ő anyagias burka, amely minden rossz gondolatot, érzést, indulatot, gyűlöletet és ellenszenvet eltakar. Így emberi testbe öltözve, mi bukott szellemek, nem érezzük a másokból, például egy családban a családtagokból felénk áramló ellenszenvet, gyűlöletet, rosszakaratot, irigységet stb.
A házastárs, a szülő, a gyermek, a testvér nem érzi a feléje áradó ellenszenvet, amely a másik családtagból, házastársból, szülőből, gyermekből, testvérből feléje árad, mert a szép szó, az udvarias beszéd, a kikényszerített jó modor eltakarja azt. A látható, fizikai test nélkül a bűnös, bukott szellemek, kik különböző fejlettségi fokozaton állnak, nem élhetnének itt a Földön egymással összekeverve, egymástól tanulva, egymást segítve egy emberi társadalomban, közösségben, hanem bolyongnának az űrben, fejlettségi fokozatok szerint egymástól szigorúan elválasztva, hasonlók a hasonlókkal, ahol nem volna haladásuk, javulásuk, és így nem volna jóvátétel, kiegyenlítés.
Az Isten végtelen kegyelme és szeretete adta és adja tehát a bűnös szellemnek az emberi testet javulás és haladás céljából akkor, ha ez a bűnös szellem javulni és haladni akar, és ezen célból a testbe öltöztetést kívánta és kívánja. Ha ezt a tényállást és igazságot tudjuk, akkor belátjuk, hogy az embernek okvetlen több földi életre van szüksége, mert hiszen oly kevesen távoznak el ezen Földről annyira megjavulva, hogy mi a szívükön, az legyen a nyelvükön is. Vagyis a bűnös szellem addig reinkarnálódik a Földre emberi testbe, amíg csak úgy nem távozik el ezen Földről, hogy nincs többé semmi eltakarni valója, és nem áramlanak ki belőle többé fagyasztó érzések.
Így kíséri az Isten megmentő szeretete a bukott szellemgyermekeit a bukásba is a végtelenségen át a végtelenségig. Ezért végtelen és tökéletes az Ő szeretete. De hát miért engedi Isten a bukást? Először is, mert az a szabad akaratból kifolyólag ki nem kerülhető. Másodszor, mert a végtelen szeretet azt akarja, hogy a teremtményei örüljenek annak a tökéletességnek, amelyet a szabad akaratukból, a saját munkájuk, fáradozásuk és bukásuk által maguk vívták ki maguknak.
Az Isteni szeretet azt akarja, hogy a teremtményei a nehezen szerzett tökéletességet, soha többé el ne veszítsék, hogy az ellentétben soha többé örömöt ne találjanak, hogy a saját nagyságukat, hatalmukat soha túl ne becsüljék, hogy a fejlődésben soha meg ne álljanak, hogy az isteni abszolút erővel, akarattal, soha szembe ne helyezkedjenek.
A felsorolt nagy dolgokra a szellem, az ember saját szabad akaratából csak akkor képes, ha a sok bukás, a sok szenvedés kiölte belőle az ellenkezőjét. Ezért van szükség a bukásra és a bukás gyötrelmeire ott, ahol a szabad akarat ellentétbe jön az Atya akaratával. A bukással és a bukás gyötrelmeivel az isteni szeretet tehát nem büntet, hanem magához emeli eltávolodott, lesüllyedt gyermekét, hogy még a Luciferből is újból a világosság fia legyen, amint volt egykoron.
A bukás gyötrelmeiből tehát a végtelen szeretet melege árad felénk és azt akarja, hogy ennek behatása alatt mi igyekezzünk levetni ezt a nehéz, sötét ruhát. Hogy ez mihamarább bekövetkezzék, azért jött le hozzánk a Szeretet Nagy Szelleme, a mi Urunk, Jézusunk, hogy mi lássuk a megváltó példát, és érezzük és befogadjuk a szeretet legnagyobb mértékét a mi képességünk és fejlettségi fokozatunk szerint, hogy lelkünkből kiolvadjon a szeretetlenség, a gyűlölet, és a mi megtisztult, szeretettől telített, szeretettől sugárzó lelkűnkről azután visszapattanjon, illetve abban megsemmisüljön a bűnös lelkek fagyos atmoszférája.
Ekképpen tanít ki bennünket a spiritizmus arról, hogy Istenben nincs más csak szeretet, hogy még a legrosszabb dolog is, ami velünk egy földi életben történik, hogy még az is csak az Isten szeretete, amelyért áldott legyen az Ő szent neve. Aki erre a megismerésre rájön a vállas keretéin belül, annak nincsen szüksége a spiritizmusra, a spiritizmus tanításaira.
Budapest, 1931. 4. 28.