Jézus barátsága és a mi barátságunk
Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. A mi Urunk, Jézusunk nemcsak azt mondja, hogy mi az Ő testvérei vagyunk, hanem azt is, hogy: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” (János 15,14) Az Ő szeretete tehát barátság, és az Ő barátsága szeretetet.
Az a nagytestvérünk és közös barátunk, akire a barátság jelszavával oly sokan hivatkoznak nem a jómód után, nem a gondtalan megélhetés után vágyakozott. Ő készakarva istállóban, jászolban öltözött testbe, a szegényeket, kitaszítottakat, betegeket gyógyította, vigasztalta, és egy asztalnál evett, ivott az élet nyomorultjaival. Ő még nagyobb szegénységben élt, mint a mai dolgozó, szegény munkások, neki nem volt még a fejét sem hová lehajtania. Ő meghalt azért az igazságért, amit tanított és cselekedett. Ez az igazság pedig nem volt más, mint a BARÁTSÁG, a SZERETET. Mert, ha a barátságban nincs szeretet, akkor az nem barátság, és megfordítva, ha a szeretetben nincs barátság, akkor az nem szeretet! Mi tehát az igazság? A szereteten felépült barátság, illetve a barátságon felépült szeretet, mert a barátság lényege a SZERETET és a szeretet lényege a BARÁTSÁG!
Miután az igazság csak az, ami a saját lényével nem ellenkezik, ami önmagának nem mond ellent, tehát igazság csak az a BARÁTSÁG, amely a saját lényének, a SZERETETNEK nem mond ellent, és megfordítva, az igazság csak az a SZERETET, amely a saját lényének, a BARÁTSÁGNAK nem mond ellent. Mert ha én azt mondom, hogy szeretek valakit, de nem tudok vele barátságos lenni, akkor az nem szeretet, és megfordítva, ha én barátságos vagyok valakivel, de nem szeretem, akkor az nem barátság. Okvetlen kell tehát, hogy a barátságomban ne legyen más, csak szeretet mindenki iránt, és hogy az én szeretetemben ne legyen más, csak barátság mindenkivel szemben.
Már most vizsgáljuk meg azt a BARÁTSÁGOT, amit a názáreti nagytestvérünk és barátunk hirdetett és cselekedett, és nézzük meg azt a barátságot, amit mi cselekszünk. Ezen megvizsgálásra azért van szükség, hogy megállapítsuk, kinek a szeretete, illetve barátsága az igazság, mert csak annak lesz győzelme, az teremti meg a boldogságot, a lelki békességet. Mert hiszen, nem a testünk boldogtalan, nem a testünk van felzaklatva, hanem a lélek! Tehát, ha van boldogtalan és felzaklatott lélek, akkor nem a testnek, hanem a léleknek kell a barátság, az a barátság, amelynek a lényege a szeretet! Ezt kell nekünk keresnünk és akkor a többiek, a testi szükségletek mind megadatnak nekünk. Ezt mondta Ő, a mi nagytestvérünk, a mi barátunk, már pedig, amit Ő mondott, az igazság, mert ha nem volna igazság, akkor Ő hazugságért halt volna meg, az pedig lehetetlen!
Lássuk most ennek a mi nagytestvérünknek, barátunknak a barátságát, amely kivívja azonnal az annyira óhajtott lelki békességet, boldogságot, és annak utána megadatnak nekünk mindazok, amikre szükségünk van.
Ő maga a gyarló, bűnös embert is szerette és szereti, csak a bűnös viselkedésüket ítélte el, és ítéli el most is! Hiszen ha nem szerette volna a bűnösöket, akkor nem adta volna életét ő érettük, mi érettünk, valamennyiünkért. Azért mondta Ő, hogy: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek.” (János 17,24)
Ő szerette még a gyilkosait, a farizeus papokat, főpapokat is, azért imádkozott érettük még a kereszten is, hogy: „Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek.” (Lukács 23,34) Ő szerette a házasságtörő asszonyt is, azért mondta neki: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8,11) Ő szerette azt is, aki arcul ütötte, ezért csak annyit mondott neki olyan nyugalommal, mintha semmisem történt volna: „Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz engem.” (János 18,23) Ki tenné ezt közülünk? Ő szerette a gazdagokat is, és csak szánakozással kijelentette: „A gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Máté 19,24-25) Ő megtartani jött mindeneket, és nem elveszíteni. Azok, akik pusztítani szeretnének és nem megtartani, sikerük nem lesz soha!
Ő a munkásokat, gazdagokat, papokat, a bűnös embereket tehát mindenkit barátjának tekint, akikért az életét adta. Azért mondta azt, hogy: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” (János 15,13) A názáreti nagytestvérünk barátsága és szeretete tehát egyforma mindenki iránt. Ő mindenkiért adta az Ő életét! Ha a mi barátságunk is ilyen lesz, akkor megtaláljuk a lelkük nyugalmát, és akkor az élethez szükséges anyagiak mind megadatnak. Ebben hinniük kell, mert ezt Ő mondta, és Ő az igazság! Mi csak a kézzelfogható anyagban hiszünk, csak a látható anyagi világban keressük a boldogságot. Fordítsuk meg tehát a sorrendet, vagyis ne keressük mindenekelőtt az anyagi szükségleteket, és csak azután a lélek nyugalmát, hanem mindenekelőtt a lélek nyugalmát keressük, és azután a többiek, az anyagiak mind megadatnak nekünk. Ezt Jézus mondta! Higgyetek Benne!
Budapest, 1935. 3. 21.