Jézus bennünk való megszületése

Amíg Jézus bennünk meg nem születik, addig nekünk a karácsonyból semmi hasznunk nincsen, még ha ezerszer ünnepeljük is azt. Hiszen látjuk ezt, mert a kereszténység már 1932-szer ünnepelte a karácsonyt, de még mindig, jobban és jobban halad a pusztulás felé az egész világ, mert egyesek kivételével, Jézus még nem született meg a lelkekben, bármennyire is mondják Neki: „Uram, Uram!”

De hát tulajdonképpen kicsoda ez a Jézusnak nevezett Valaki, hogy nélküle elpusztul minden, hogy Neki valláskülönbség nélkül meg kell születnie minden lélekben még annál is, aki sohasem hallott Felőle? Ő valami mérhetetlen, felfoghatatlan nagyság lehet? Hogy milyen nagyság ez a Valaki, Aki neveztetik a Földön Jézusnak, arról olvashatunk az Apostolok cselekedetei 4,12-ben: „És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Ezt a kijelentést felülmúlják Pál apostol szavai: „Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.” (Filip. 2,9-10)

Ez a Jézusnak nevezett Valaki oly mérhetetlen nagy, hogy Ő betölti nemcsak a Földet, hanem az egész látható és láthatatlan mindenséget, betölti azt a sok milliárd csillagot, amit látunk, és nem látunk, és mindezeken a csillagokon élő, milliónyi lelkek mindegyikének föltétlenül szüksége van arra, hogy megszülessen bennük Ő! Az emberek, és különösen a más vallásúak erre azt mondhatják, hogy ez csak a keresztények nagyzási hóbortja, hogy a keresztények ennyire dicsekednek az ő Jézusukkal, azért, hogy mindenki kereszténnyé legyen. De, hogy ez nem így van, azt bizonyítja a spiritizmus.

A spiritizmusban az egész világon megnyilatkozó tiszta, magas, tanító szellemek mind ugyanezt mondják. Már pedig úgy van, hogy ezek a tiszta, magas, tanító szellemek bejárják az összes, látható és láthatatlan milliárdnyi csillagot, és mindenütt tanítják és hirdetik az igazságot, tehát mindenhol ugyanazt kell nekik szólniuk, és szólják is, mert az igazság csak egy. Ők tehát mindenhol csak ennek a felfoghatatlan nagyságnak, ennek a nagy Valakinek a nevét hirdetik, akit a Földön Jézusnak neveznek. Neki minden más csillagzaton más a neve, de a lényege mindenütt egy, és pedig a SZERETET!

Ha most már tudjuk, hogy a név mellékes, csak a lényeg a fontos, akkor megértjük ennek a nagy Valakinek a szavait, amikor Ő egykoron azt mondta a Földön élt lelkeknek, az Ő tanítványainak, hogy: „Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.” (János 16,7), vagyis a SZERETETET, ALÁZATOT, HITET hirdető szellemek seregét. Ez történik ma a spiritizmusban. Mert mi történt volna, ha ez a 1900 évvel ezelőtti látható személy el nem ment volna a Földről? Akkor a gyarló emberek csak az Ő személyéhez ragaszkodtak volna, és elfelejtkeztek volna a lényegről, a Szeretetről, Alázatról, Hitről. Hiszen láthatjuk, hogy még így is az történik, hogy az emberek az ő gyarlóságaikban csak az Ő személyéből csinálnak kultuszt, királlyá teszik meg Őt, és eltérnek a lényegtől, a Szeretettől, Alázattól, Hittől.

Jézusnak a lélekben való megszületése jelenti tehát a lényegnek, a Szeretetnek, Alázatnak, Hitnek a megszületését. Ez pedig független minden vallástól, hiszen minden vallás csak ezt hirdeti és tanítja. Tehát bármely vallású lélekben, emberben megszülethet Ő, a lényeg, és meg is kell születnie. Ez a földi élet célja. De, amiként Jézus, mint kisded jött el a Földre, akként születik meg minden egyes lélekben is. Jézus az Ő megszületésénél nem lehet még bennünk az Ő teljes nagyságában, mert ugrás nincs a mindenségben, csak lassú fejlődés. Azért íratott meg Lukács 1,80-ban: „A kis gyermek pedig növekedik és erősödik vala lélekben.” Ezek a szavak csak mi érettünk jegyeztettek fel, mert hiszen természetes az, hogy ennek a kozmikus, megérthetetlen Nagyságnak nem volt szüksége arra, hogy a Földünkön lelkileg növekedjék és erősödjék. Tehát ha Ő egy ember lelkében megszületik, akkor természetes, hogy csak, mint kisded születik meg, és aztán növekedik, az ember pedig alábbszáll.

Azért mondja Keresztelő János Jézusról és magáról: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (János 3,30) Krisztus növekedéséről beszél Pál apostol is Efez. 4,15 és János apostol 3,18-ban. Én tehát akkor mondhatom már, hogy megszületett bennem Jézus, ha megszületett bennem az az akarat, az az elhatározás, hogy én ezentúl csak szeretni akarok mindenkit, tehát azt is, aki eddig ellenszenves volt előttem, aki rosszat mondott reám, aki bánt, aki ki nem állhat. Ez azért is ajánlatos, mert hiszen, ha én szeretek valakit, akkor legelső sorban avval magamnak teszek jót, ez az én érdekem.

Másodszor én akkor mondhatom, hogy megszületett bennem Jézus, ha megszületett bennem az az akarat is, hogy én ezentúl csak örülni akarok minden szenvedésnek, és meg fogom köszönni, ha bántanak, ha rosszat mondanak reám, ha üldöznek, mert az nekem jó, mert arra rászolgáltam. Harmadszor, én már akkor mondhatom, hogy megszületett bennem Jézus, ha megszületett bennem még az az akarat is, hogy én föltétlenül hinni fogok Jézus szavainak: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.” (Máté 6,25) Vagyis, ezentúl nem akarok aggodalmaskodni, mert tudom, hogy az Atyának módja volna hozzá, hogy megszerezze nekem a legnagyobb jólétet is, és ha mégsem teszi, akkor az nekem jó, mert megérdemeltem.

Akinek a lelkében már megszületett az akarat a szeretet, alázat, hit iránt, az óvja azt a világ fejedelmétől, az elmúlástól. Jézus azért mondja elfogatása előtt: „Jön a világ fejedelme, és én bennem nincsen semmije!”(János 14,30), mert Őbenne az azonnali cselekvés iránti akarat nem múlt el. Azért mondja az árulónak: „Amit cselekszel, hamar cselekedjed.” (János 13,27) és a Getsemáne kertjébe való belépés előtt pedig azt mondja: „Keljetek fel, menjünk el innen!” (János 14,31) Vagyis, keljünk fel elhatározásunk helyéről, és menjünk el innen a cselekvés terére. Haladásunk legfőbb akadálya, hogy mi nem cselekszünk ekképp, hanem azt mondjuk a cselekvés helyett: „Majd! Ekkor!” Minden jó elhatározást, akaratot meg akarja ölni mindenkor a test féltése. Ez Heródes! Ez elől kell menekülni az akaratnak a lélek belsejébe, pusztájába, hogy ott növekedjék. (Lukács 1,80) Csak tanulságképpen, miérettünk íratott meg Jézusnak Heródes elől való menekülése, hiszen világos, hogy Neki menekülésre szüksége nem volt.

Milyen lélekben születik meg a kisded Jézus, a szeretet, alázat és hit iránti akarat? Csak az Istenhivő lélekben. Hiszen Izrael népénél is azért született meg Jézus, mert Izrael népe volt akkor az egyedüli nép a Földön, akinek egyistenhite volt.

Mikor születik meg Jézus az Istenhivő lélekben? Először akkor, ha a lélek már sokat szenvedett, és rájön arra, hogy nincs más kivezető út a nyomorúságából, mint a SZERETET, ALÁZAT és HIT, vagy másodszor akkor, ha a lélek megismerkedik a spiritizmussal.

Amíg az istenhivő lélek nem szenvedett, vagy meg nem ismerkedik a spiritizmussal, addig Jézus előtte, csak egy bölcs ember, csak a názáreti ácsnak a fia, addig azt mondja: „Mi szükségem van nekem a Fiúra, amikor én elismerem az Atyát?!” Tehát vagy sok szenvedés és többszöri földi élet, vagy a spiritizmusnak csak egy életben való megismerése és élése szükséges ahhoz, hogy egy istenhivő ember, különösen egy más vallású ember elkezdjen érdeklődni Jézus iránt, elkezdjen foglalkozni az Ő evangéliumával, az ő szavaival, elkezdje tanulmányozni az Újtestamentumot, és elhatározza magát arra, hogy kövesse a Mester szeretetét, alázatát, és hitét.

Jézusnak mi bennünk való megszületéséhez hozzásegítenek bennünket a vallásaink is, de csak sok szenvedés és több reinkarnáció után, míg ellenben a spiritizmusban a tanító szellemtestvéreink minden szenvedés nélkül, és csupán csak egy földi életben vezetnek el HOZZÁ! Aki tehát hitelt ad a szellemtestvéreink szavainak, az megkapja már most a legszebb karácsonyi ajándékot, mert a szellemek erőteljes beszédei nemcsak az akaratot, az elhatározást váltják ki benne, hanem azon igazi fohászt is: „Én Jézusom, én Uram, én Mindenem!”

Budapest, 1932. 12. 22.