Jézus példaadása

Arra a kérdésre, hogy miért jött Jézus, az az egyedüli helyes válasz, hogy példát adjon mindenkinek arról a szeretetről, amelynek birtokában mi már itt a Földön a mennyek országában élhetünk, mert a mennyek országa nem egy hely, hanem egy lelkiállapot, azért mondta Jézus, hogy a mennyek országa ti bennetek vagyon. Tehát, aki már itt a Földön nem él a mennyek országában, illetve akinek a lelkében már itt a Földön nincsen meg a mennyek országa, a teljes lelki nyugalom, a boldogság, az a szellemvilágban sem fog a mennyek országában élni. Ezt bizonyítják, azok a szenvedő szellemek, akik a spiritiszta szeánszokon tömegesen jelentkeznek, és jajgatnak, keseregnek, kétségbeesnek és zúgolódnak, sőt öngyilkosok akarnak lenni még ott is. Ők bizonyítják azt, hogy a szellemvilágban való élet csak a megszakítás nélküli folytatása a földi életnek. Amilyen lelki állapotban voltunk a test halála előtt, olyan lelki állapotban leszünk a test halála után.

Ezért kellett Jézusnak a Földre jönni, hogy példát adjon nekünk itt a Földön, hogy mi már itt a Földön teremtsük meg mi bennünk a mennyek országát. Amíg ez nem sikerül itt, addig újból le kell születnünk a Földre. Ez is a reinkarnáció szükségessége.

A mennyek országát az emberekben az a lelki eledel teremti meg, amelyet Mózes és Jézus hozott nekünk. Mózes hozta az ő öt könyvét, és a két legnagyobb parancsolatot, azaz szeresd Istenedet és szeresd Felebarátodat. Ez az öt kenyér és a két hal. Jézus pedig hozta a Miatyánk hét kérelmét és a hegyi beszédben felsorolt néhány boldogságot. Ez a hét kenyér és a néhány hal.

A gyermekkorát élő emberiség azonban ezeket a kenyereket és ezeket a halakat bevenni nem tudta, vagyis a hozott törvényeket és parancsolatokat alkalmazni nem tudta. Úgy járt velük, mint a gyermek a kezébe nyomott egész kenyérrel, egész hallal. Krisztus azért jött, hogy a háromévi, mindennapos példaadásával ezeket felaprózza, és megmutassa, hogy miként kell a törvényekkel és a parancsolatokkal élni. De a gyermekies emberek még a felaprózott lelki eledelt, illetve szeretetet sem tudták, és most sem tudják még megemészteni, csak morzsálják, és sokkal többet hullatnak le morzsák alakjában, mint amennyit megemésztenek. Ezt jelképezi a 12 kosár és a 7 kosár morzsa. A 12 kosár volt a 12 apostol és a 7 kosár volt a 7 keresztény gyülekezet, illetve korszak.

Jézusnak a példaadása tulajdonképpen nem egyéb, mint a kenyereknek és a halaknak, a lelki eledelnek, a szeretetnek a felaprózása, illetve megfordítva, a szeretetet Jézus az Ő példaadásával aprózta fel, és aprózza mindig örökké, mert nagyon kevesen vannak a Földön, akik ezt maguk is meg tudják tenni.

A kenyereket és a halakat, a lelki eledelt, a szeretetet Jézus először háromfelé törte, vagyis megmutatta a szeretetnek háromféle irányát. Először megmutatta, hogy előbb nekünk kell szeretni, hogy szerethessenek minket. Másodszor, hogy a szeretet munkáját itt a Földön a test haláláig kell folytatni. Harmadszor, hogy viszont szeretetet nem szabad várni.

Mi ugyanis Jézus eljöveteléig, sőt sajnos azután is, csak azokat akartuk és akarjuk szeretni, akik előbb minket szerettek és szeretnek, vagyis azt kívántuk és kívánjuk, hogy előbb mások szeressenek bennünket. Mikor Jézus Urunk otthagyta az Ő fényhazáját, ahol Vele együtt egyformán lettünk megteremtve, mint elsődök, és lejött hozzánk, mi teljesen megfeledkeztünk Róla. Amikor Ő előbb szeretett bennünket, hogy mi szeressük Őt (János I. 4,19), akkor evvel a példaadásával megszegte a szeretet kerek kenyerét, feltörte a szeretet egész halát. Evvel az első megszegéssel, feldarabolással, illetve példaadással azt mondja nekünk:

Testvérem, cselekedj te is ekképpen, miképpen cselekedtem veled. Amiképpen én lejöttem hozzád az én magasságomból a te mélységedbe, a te sűrű anyagodba, hogy ott is bebizonyítsam az én szeretetemet, akképp te is jőj le a te magasságodból, a te megismerésedből abba a mélységbe, tudatlanságba, amelyben a te testvéred van. Amiképpen én nem vártam arra, hogy ti megismerésben szegények kezdjetek el engem szeretni, akképpen testvérem te se várd azt, hogy a megismerésben szegényebb kezdjen el téged szeretni. Amiképpen én eltakartam az én fényességemet előttetek, hogy az titeket ne bántson, akképpen testvérem te is takard el a te fölényedet, megismerésedet, hogy az ne bántsa a testvéredet, hogy az el tudja fogadni a te szeretetedet.

Mi Jézus eljöveteiéig, sőt sajnos azután is abbahagytuk a szeretet gyakorlását avval a testvérünkkel szemben, kinél az eredményt nem látjuk, aki nem fogadja el a felkínált szeretetünket. Mi az első eredménytelenség, az első visszautasítás után azt mondjuk, hogy „Elvégeztetett!”, vagyis mi azonnali eredményt, elfogadást várunk. Mikor Jézus Urunk dacára a folytonos eredménytelenségeknek, dacára a folytonos visszautasításnak, üldözésnek, és dacára a keresztre feszítésnek, csak a lelkének a kilehelése alkalmával, a keresztfán mondta ki azt, hogy: „ELVÉGEZTETETT”. Akkor evvel a példaadásával megszegte a szeretet kerek kenyerét, feltörte a szeretet egész halát. Evvel a második megszegéssel, feldarabolással, illetve példaadással azt mondja nekünk:

Testvérem, cselekedj te is akképpen, miképpen én cselekedtem veled. Amiképpen engem nem kedvetlenített el az, amikor láttam, hogy ti elfordultok tőlem, hogy nem fogadjátok el a tanításaimat, hogy üldöztök, hogy a kereszthalállal lehetetlenné akartok tenni, ekképpen cselekedj te is. Vagyis, ne hagyd abba a szeretetnek az adását annál a testvérednél, aki elfordul tőled, aki nem fogadja el a tanácsodat, figyelmeztetésedet, aki üldöz és lehetetlenné akar tenni téged. Amiképp az én célom nem az volt, hogy szaporítsam az én irántam való szeretetet hanem, hogy szaporítsam az Atya iránt való szeretetet, akképpen a te célod is az legyen. Amiképpen én az utolsó földi leheletemig folytattam a szeretet adását, akképpen te is csak az utolsó földi leheletnél mond ki a Földön azt, hogy: „ELVÉGEZTETETT!”

Mi Jézus eljöveteléig, sőt sajnos azután is a szeretetünknek minden egyes megnyilvánulása után, azonnal várjuk a viszont szeretetet, a tanításunk, figyelmeztetésünk leadása után, azonnal várjuk az eredményt, a jutalmat. Mikor Jézus Urunk nem várt viszont szeretetet, hanem tűrte a szidalmakat a szelídségéért, a hálátlanságot a jóságáért, az istenkáromlást a csodatetteiért, akkor evvel a példaadásával megszegte a szeretet kerek kenyerét, feltörte a szeretet egész halát. Evvel a harmadik megszegéssel, feldarabolással, illetve példaadással azt mondja nekünk:

Testverem, cselekedj te is ekképpen, miképpen én is cselekedtem veled. Amiképpen én sem vártam az eredményt, a jutalmat itt az anyagban, akképpen te se várd, hanem várd az eredményt, a jutalmat a lelked nyugalmában, a lelkedben kialakuló mennyországban. Mikor én a keresztre feszítésem előtt azt mondtam: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.” (Máté 26,39), akkor én azt nem magamért mondtam, hanem te éretted, mert én tudtam, hogy nekem e poharat ki kell ürítenem, te ellenben nem tudod, hogy mit kell átszenvedned. Neked tehát minden kellemetlen helyzetben ezt kell mondanod!

Amikor Jézus Urunk megmutatta a szeretetnek eme három nagy irányát, akkor evvel először háromfelé törte szét a szeretet egész kenyerét, a szeretet egész halát, azután pedig minden ilyen darabot, minden ilyen irányt tovább tört az Ő mindennapos életével, hol 50, hol 100 felé, hogy a szeretetének a folytonos áramlása után a lelkek ujjá szülessenek. Azért mondta: „Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.” (Lukács 9,14) „Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.” (Márk 6,40)

Amikor azt mondja Nikodémusnak: „A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.” (János 3,8), evvel azt mondja, hogy: Testvérem, te csak áraszd magadból mindenfelé, folyton a szeretet rezgéseit, szelét, mert az áramlik, fú, ahová akar. Annak az áramlását, zúgását a lelked hallja, érzi, de te nem tudod, hogy honnan jő hozzád a szeretet, és hová megy tőled, hogy előidézze a lélek ujjá születését. Így van mindenki, aki lélektől született, mert minden lélek a szeretet szelétől születik ujjá, ha az tőle, vagy hozzá jön.

Budapest, 1933. 3. 2.