Ki tagadja a szellemet, nem veszi komolyan a Bibliát
A spiritizmus nem egyéb, mint az Ó és Újtestamentumbeli idők tanításainak és csodáinak a folytatása, csakhogy akkor a szellemeket, ha látták őket, angyaloknak nevezték, ha pedig nem látták őket, csak hallották a beszédüket, akkor azt mondták, hogy: „És mondá az Úr!” Az akkori médiumokat prófétáknak és a médiumok beszédét prófétálásnak mondták. Az emberek, amióta a Földön megjelentek, folyton érintkeztek a szellemvilággal, és így természetes, hogy érintkeznek napjainkban is.
Az emberek és szellemek érintkezését természetesnek fogja találni mindenki, aki tudja, hogy az ember tulajdonképpen nem egyéb, mint egy bukott szellem anyagi testbe zárva, arra az időre, amíg a Földön van, amíg igazán nem vágyódik vissza az Atyához.
Miután az emberek testben élő szellemek, tehát testvéreik a test nélküli szellemeknek, az Atya egyformán szereti őket, és megadja a lehetőséget, hogy egymással érintkezzenek!
Ha ezt tudjuk, akkor természetesnek találjuk, hogy a jóságos Atya nem hagyhatja egészen magára itt a Földön emberi testben vezeklő gyermekeit és véghetetlen jóságában állandóan küldi hozzánk a mi testnélküli testvéreinket. Ezen ősidők óta tartó érintkezés tehát az Istentől van! Csak az emberek süllyedtek olyan mélyre a tudatlanságba, hogy tiltják a testvérek érintkezésit! Csak a mélyre süllyedt embernek kellett megparancsolni azt, hogy: „Szeresd Atyádat (Istenedet) és szeresd testvéredet (felebarátodat).” A tisztán maradt szellemek, gyermekek ilyen parancsot nem ismernek.
De az Isten nem ad az emberi tilalomra semmit, hanem egyre sűrűbben küldi le a Földre az Ő szellemgyermekeit, a mi szellemtestvéreinket, és egyre sűrűbben ruházza fel a bukott emberszellemeket a médiumitással, illetve a prófétálni tudással.
Aki ebben a hitben és meggyőződésben olvassa és tanulmányozza a Bibliát és egyúttal tanulmányozza a spiritizmus lényegét és jelenségeit, annak el kell és be kell ismerni, hogy a spiritizmus a Bibliával nemcsak, hogy ellentétben nincsen, hanem a legteljesebb összhangban van! Ezért az igazi spiritiszták hiszik is a Biblia csodáit és betartják tanításait, mert a spiritiszta szeánszokon újból ismétlődnek a bibliai csodák és tanítások.
A spiritizmusnak és a Bibliának összehasonlító tanulmányozása tehát a legértékesebb foglalkozás az emberre nézve, mert az ember törekvését az ő jövője, illetve az ő múltja felé, eredete felé és rendeltetése felé irányítja a gyakorlati mindennapi életben.
Természetes most már, hogy aki nem hisz a spiritizmus csodás jelenségeiben és nem követi a spiritizmus Isteni tanait, az nem hisz a bibliai csodákban és nem követi a Biblia Isteni tanait! Mert a kettő egy és ugyanaz! Aki nem fogadja el a szellemet a spiritizmusban, az nem fogadja el a Bibliában sem. Annak a szellem csak egy erő, a Szentlélek csak egy erő, az Isten csak egy erő!
A spiritizmusban megmutatja az Isten az Ő végtelen kegyelméből az embernek az ő többszöri életét, a kiegyenlítést, a jóvátételt, hogy az ember ne a maga kárán, hanem a mások kárán okuljon, hogy az élete mindig könnyebb legyen. A spiritizmusnak ez a jó oldala, a veszélyes oldala pedig az, hogy az ember összeköttetésbe jöhet a szellemvilágban élő testvéreivel, kik ellenségei!
Azonban ez a veszély így is, úgy is fennáll, akár hiszünk és foglalkozunk a spiritizmussal, akár nem, tehát ha ez így van, akkor határozottan jobb ezzel a veszéllyel megismerkedni, mert az által, hogy a spiritizmust semmibe sem vesszük, még nem hárítottuk el magunktól a veszélyt.
A spiritizmus is, a Biblia is amellett bizonyítanak, hogy az emberhez éppúgy jöhetnek a jó, mint a rossz szellemek. Mikor jönnek hozzánk a jók és mikor a rosszak? Ha Isten törvényei szerint élünk, akkor jönnek hozzánk azok, akik szintén Isten törvényei szerint élnek, ellenkező esetben pedig jönnek hozzánk azok, akik szintén Isten törvényeivel ellentétesen élnek.
Ezek szerint mi állandóan ki vagyunk téve egy törvényes és egy törvénytelen befolyásnak. Aszerint, hogy a lelki világunkat jó vagy rossz érzések uralják, a szerint kapunk segítséget a lelki világból vagy a jó, vagy a rossz végrehajtásához. Mert szellemi törvény az, hogy hasonló vonzza a hasonlót.
Ha mindezeket tudjuk, tegyük fel most már a kérdést magunkban, hogy Jézus Urunkhoz, aki a törvény szerint élt, és attól soha el nem tért, jöhetett-e a törvénytelen szellem, a megkísértő? Lehetett-e Ő, ha csak egy pillanatra is a törvénytelen szellemek sugalmazása alatt?
Ha mindenütt a nagy mindenségben uralkodik az a törvény, hogy hasonló vonzza a hasonlót, akkor lehetett-e Jézus Urunk földi tartózkodásában, ha csak egy pillanat is, amikor Ő a rosszat vonzotta volna, a megkísértőt? Amikor tudjuk, hogy Ő a földi tartózkodásán kívüli időben, a kimondhatatlan és megérthetetlen kezdet óta mindig az Atya akaratában élt, akkor tudhatjuk azt is, hogy az összes megkísértő szellemek nagyon jól ismerték és ismerik annyira, hogy rettegnek Tőle, és elkerülik Őt még emberi testben is, hogy valahogy meg ne térítse őket. (Máté 13,15)
Jézushoz tehát még ebben a látható szellemi testében is, nem mert a megkísértő szellem közeledni, annál is inkább, mert hisz Jézus az alatt a negyven nap alatt, amikor senki sem látta, nem volt a Földön, a pusztán, hanem az Ő fényhazájában. Amikor egy tiszta szellem nem mutatkozik látható alakban az emberek előtt, akkor hol lehet az? Emberek, gondolkozzatok, és akkor, megtudjátok, hol volt Jézus valahányszor emberi szem nem látta!
Jézushoz a megkísértő szellem nem jöhetett egy pillanatra sem megkísértés céljából, mert hiszen akkor az Atyához is jöhetett volna, mert Ő és az Atya egyek! Ezt az eddig elrejtett igazságot felfedi előttünk a spiritizmus. Az evangélisták akkor azért gondolták, hogy Jézus meg lett kísértve, mert 40 napi távolléte után, avval kezdte tanítását, hogy miképp viselkedjünk a megkísértésben.
Aki azt mondja, hogy valamikor régen az Isten küldhette az Ő szellemgyermekeit a Földre, az emberekhez, de most már nem, az föltételezi azt, hogy az Isten is éppen úgy változtatja az Ő törvényeit, mint az emberek. Ha az Isten a régi időkben küldte az Ő szellemgyermekeit a bukott ember gyermekeihez, hogy őket felemelje, akkor küldi ma is, ez csak világos.
Hogy az elmúlt 19 század világtörténelme nem tesz említést a szellemközlekedésről úgy, mint azt a Biblia tette az onnan van, mert az elmúlt 19 század hivatalos vezető emberei nem hittek már a szellemközlekedésben. Szellemközlekedés azért volt, csak nem volt szabad róla nyíltan beszélni, mert, akinél előfordult és kinyilvánította, azt boszorkánynak minősítettek és megégették.
Miután azonban rohamosan közeledik az idők teljessége, hiszen már magunkon érezzük a megkezdett nyomorúságok napjait. (Máté 24,21), ezért az Isten olyan nyilvánosan és olyan tömegesen küldi most az Ő szellemgyermekeit hozzánk, hogy azokat még az anyaszentegyházak sem tudják letagadni, bármennyire szeretnék is. Tehetetlenségükben aztán azt mondják, mint az akkori farizeusok, hogy az ördög az és nem a Szentlélek!
Az Isten most a spiritizmusban a szellemek által akarja felébreszteni az emberiséget az anyag álmából. Ez az Ő legújabb kegyelmi ténye. Ne féljünk tehát a szellemi közlekedéstől, mert gonosz szellem csak akkor közeledhet felénk, ha van bennünk valami, ami őt vonzza, ha van bennünk gonosz hajlam. Éppen ezért nem közeledhetett Jézushoz a megkísértő, mert Benne nem volt gonosz hajlam.
A szellemi közlekedésből egy tiszta lelkű embernek nem lehet kára, csak haszna. Persze a kárt és hasznot szellemi értelemben kell érteni, mert a tiszta lelkű embernek az anyagi kár nem kár, és az anyagi haszon nem haszon. A tiszta lelkű embernek a spiritizmusból az a haszna van, hogy a spiritizmus megerősíti az ő hitét, kiszélesíti az ő szeretetét, és megnöveli az ő alázatát! Ha az ilyen ténykedés az ördög műve, akkor az egyház is az ördög művét végzi.
Budapest, 1930. 12. 1.