Mi a valóság és mi az illúzió?

Nekünk világosan kell látnunk, hogy mi a valóság, és mi az illúzió. Mi azért vagyunk boldogtalanok, mert hajszoljuk az illúziót, a csalóka képeket. Eddig csak a látható, tapintható dolgok képezték a valóságot, de a spiritizmus kimutatta, hogy ez mind csak illúzió, mert minden anyag nem egyéb, mint rezgő fényhalmazállapotok tömörülése. Erre kezd már rájönni a tudomány is. Valóság az, ami láthatatlan. Szolgáljanak erre bizonyságul a következők:

Az agyvelő látható, de a gondolat nem. Az izom látható, de az ereje nem. A szív látható, de a benne levő szeretet, vagy gyűlölet nem. Az elektromotor látható, de a benne levő elektromos áram nem. A mi testünk, a legtökéletesebb motor látható, de a benne levő életerő nem. Valóság tehát, és nem illúzió, hogy vannak láthatatlan erők. Az agyvelő ugye azért van, hogy általa megnyilvánuljon a gondolat. Az agyvelő tehát a gondolat eszköze. Éppen így eszköze a szív a szeretetnek vagy a gyűlöletnek, az elektromotor az elektromos áramnak, az emberi test pedig eszköze a benne levő életnek, amelyet mi szellemnek, vagy léleknek mondunk.

Már most, ha beismerjük, hogy nem a mozgató erők vannak az eszközök kedvéért, vagyis nem a gondolat van az agyvelő kedvéért, nem az erő van az izom kedvéért, nem a szeretet és gyűlölet van a szív kedvéért, akkor rájövünk, hogy nem a szellem, lélek van a test kedvéért, hanem épp fordítva. Ama bibliai kezdetben a test, mint eszköz teremtetett a szellem, lélek kedvéért!

Az előbbiekből látjuk, hogy minden látható dolog csak eszköze a láthatatlan erőknek. De látjuk azt is, hogy a láthatatlan erők egy le nem tagadható rendszer szerint, örökre megállapított természeti törvények szerint működnek emberemlékezet óta az ásvány, növény, állatvilágban és az embernél. Már most, ahol rend van, ott kell rendezőnek lenni, ahol törvény van, ott kell törvényhozónak lenni. Ez a valóság! Ellenben illúzió az, hogy rend legyen rendező nélkül, törvény legyen törvényhozó nélkül. Ezt a láthatatlan rendezőt, törvényhozót a tudomány természetnek, mi meg Istennek mondjuk. De a név mellékes, a fő az, hogy az a VALAKI valóság, és nem illúzió!

Valóság tehát a SZELLEM és valóság az ISTEN! De illúzió az, hogy a teremtett szellem, és az Isten egy és ugyanaz volna. Hiszen ahány lélek, annyiféle szellem. Az Isten pedig örökké egy és ugyanaz, Ő nem változtatja úgy az Ő nézeteit, mint a teremtett szellem, és élete van önmagában, amint minden teremtett szellemnek is élete van önmagában. (János 5,26) De amiként az Atya örökkévaló, úgy a teremtett szellem is örökkévaló, mert hisz Belőle való. Ez valóság! Hogy örökre megsemmisülhetne, az illúzió.

De menjünk ismét egy lépessel tovább. Hogy valamely anyag kizárólag az enyém lehetne, az illúzió. A valóság az, hogy semmi sem kizárólag az enyém, még a testem sem. Minden anyagi tulajdonjog Illúzió, mert az anyagban csak a használati jog a valóság! Minden anyag egyszer elvétetik tőlünk, és elveszi pedig AZ, AKI használatra kiadta. Az én tulajdonom csak az lehet, ami örökre az enyém marad, vagyis ami a lelkem tulajdonsága, tulajdona marad, amit nem ás ki az emlékezetemből a tolvaj idő, és nem lopja el a lelkemből a tolvaj halál.

Isten senkinek sem teremtett külön semmit, mert mindent, amit teremtett, mindenkinek teremtette. Ez valóság! Ha én valami anyagra ráteszem a kezemet és azt képzelem, azt mondom, hogy ez az enyém, az illúzió. Ha egy birtokot a nevemre iratok és azt képzelem, hogy az az enyém, az illúzió. De ha azt képzelem, hogy az egész mindenség az enyém, és mindenkié, az valóság, mert Isten az egész mindenséget az Ő gyermekeinek teremtette. Nekünk csak szüntelenül éreznünk kell azt, hogy az Ő gyermekei vagyunk, akkor minden a miénk lesz, akkor mindent szeretni fogunk, és nem lesz bennünk irigység. Kizárólag az enyém, csak az a szellemi megismerés és igazság lehet, amelyet a saját igyekezetem árán megszereztem, és megszereznem kell!

Ha most már tudjuk azt, hogy az anyag nem valóság, akkor mi az anyagban való élet? Egy álom! Ébrenlét pedig a szabad szellem élete. Ez a kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint az éjszakai rövid álom, a nappali ébrenléthez. Itt is, ott is egyformán látunk, hallunk, tapintunk, de amint becsap bennünket a néhány órai éjszakai álom, akként becsap bennünket a néhány évtizedig tartó nappali álom is. Mi sokszor csalódással ébredünk fel az éjszakai álmunkból, meri azok a kincsek, amelyeket álmunkban a kezünkben szorongattunk, már nincsenek meg.

A földi élet nagy álmából egykoron szintén így fogunk felébredni, és szintén csodálkozni fogunk, hogy mennyire becsapott az anyagi világ. Egykoron a nagy felébredésnél, látni fogjuk és tapasztalni fogjuk, hogy a tömör anyag csak illúzió, mert a szellemkezünk keresztül fog menni még az acélon is, még a legtömörebb anyagon is. Az olyan lesz előttünk, mint a levegő. A mi éjszakai álmaink figyelmeztetnek bennünket már most a valóságra és az illúzióra. Minél jobban ragaszkodunk most az anyaghoz, annál nagyobb lesz a mi csalódásunk. Mindaz, amit mi ebben a földi életben látunk, hallunk, tapintunk, érzékelünk, csak illúzió.

A szellemvilág ellenben valóság. A láthatatlan szellemvilágnak, és a láthatatlan szellemnek az eszköze pedig a médiumnak elnevezett ember, aki a szellemek által küldött jeleket, képeket, hangokat a képesek felfogni és azt közvetítetni. A legtökéletesebb gép az emberi test, de míg egy fémből szerkesztett gép elektromágneses hullámokat küld és fogad, addig az embernél, a médiumoknál a közvetítő erő a rezgő gondolat, illetve a gondolat rezgése. Hogy a spiritizmusban a küldő szellemet, egyéniséget nem látjuk, az nem jelent semmit, hiszen a távbeszélésnél sem látjuk a küldő embert, egyéniséget. Egy működő, tevékeny szellemvilág tehát van, és amíg ezt el nem ismerjük, addig boldogtalanok vagyunk. Ez valóság!

Budapest, 1932. 12. 8.