Miért jött Jézus?
Miért jött Jézus? Ezt különösen most karácsonykor kell tudnunk, amikor az Ő eljövetelének a napját ünnepeljük. Ezt megírva találjuk a Bibliában, de csak a spiritizmus magyarázza meg világosan. Jézus Urunk kétszer jelentette ki, hogy miért jött hozzánk. Először 5000 évvel ezelőtt Ézsaiás próféta által (Ézsaiás 61,1-2), és másodszor 1900 évvel ezelőtt Názáretben, emberhez hasonló testben személyesen egy szombati napon a zsinagógában. (Lukács 4,16-19) A kettő közti különbségből látjuk, hogy Jézus Urunk alkalmazkodott a mi megértésünkhöz. Mikor Ézsaiás médium által szólt, mint testnélküli szellem, akkor még beszélt a bosszúálló Istenről, de Názáretben már nem. Amiként Jézus alkalmazkodott az emberek értelméhez, akként kell alkalmazkodniuk az Ő mindenkori szolgáinak is. Mert ha ezt nem teszik, elmaradnak tőlük a haladni akaró emberek, és máshol keresik azt az igazságot, amely kielégíti a lelküket és az értelmüket is.
Ha egybevetjük Jézus előbbi és későbbi szavait, akkor azokból megtudjuk azt, hogy Jézus legelőször azért jött hozzánk, hogy a szenvedőknek örömöt mondjon. Tehát nem azért, hogy eltörölje a szenvedést, mint az ok és okozat törvényét, hanem hogy betöltse azt örömmel, szeretettel. Hogy Jézus vigasztaló szavait megérthessük annyira, hogy azok tényleg örömöt okozzanak nekünk, és eloszlassák teljesen a mi aggodalmaskodásunkat, ahhoz előbb szükséges, hogy mi tudjuk azt, hogy mit mond nekünk, a Szentléleknek és az Igazság lelkének elnevezett szellemcsoport, amely most hozzánk jön a spiritizmusban, az Ő nevében.
A Vigasztaló Szentléleknek nevezett szellemtestvéreink azt mondják nekünk: Mi bukott szellemek vagyunk emberi testbe zárva, és azért vagyunk itt a Földön, hogy itt a szenvedések által megtisztuljunk a gőgtől, és a gőggel járó összes hibáinktól. Mi a Földre jövetelünk előtt, a leszületésünk előtt magunk kértük a szenvedést, és az Isteni kegyelem a mi kérésünkre adta meg azt nekünk, mint eszközt a megtisztuláshoz, a visszatéréshez, hogy visszatérjünk oda, hol voltunk egykoron, mint tisztán megteremtett szellemek. De ezt a fogadalmunkat a jó Atya kitörölte a mi emlékezetünkből azért, hogy ez ne befolyásolja a mi szabad akaratunkat az anyagban. És mi tudatlanságunkban zúgolódunk most a szenvedéseinkben ahelyett, hogy örülnénk azoknak, mint kegyelmi eszközöknek.
A spiritizmusban azt is mondják nekünk, hogy ha mi nem zúgolódunk itt a szenvedésekben, akkor tiszta fehér ragyogó szellemi ruhában, vagyis lélekben megyünk vissza a szellemvilágba. Azok pedig, kik a szenvedésektől visszarettenve földi kincseket és földi boldogságot kértek, és a vagyont úgy élvezték, mintha az, az övék lett volna, azok szürkén, kopottan mennek vissza a szellemvilágba, és nem emelkednek feljebb az Atyához. Ezért nekik újból vissza kell majd jönni a Földre szenvedni mindaddig, amíg oda nem fejlődnek, hogy örömöt találnak a szenvedéseikben, és megköszönik azokat a mi Urunk, Jézusunknak.
Csak aki ezeket az igazságokat a spiritizmusból megtudja, vagy több szenvedéssel teljes földi élet után a lelkében átérzi, csak arra vannak oly hatással Jézus vigasztaló szavai, hogy tudja a szenvedéseket örömmel elviselni és megköszönni. Az például nem irigyli a vígan, gondtalanul élő gazdagokat, hanem ellenkezőleg, még sajnálja is őket. Amikor az egész világ aggodalmaskodik, panaszkodik, zúgolódik, forrong, és ki akar törni, akkor a spiritiszta örül és boldog, hogy az Úr Jézus szenvedni engedi, mert tudja, hogy az neki jó, mert az által lesz oly tiszta fehér, mint a hó.
Amit a spiritizmusban mond nekünk a Vigasztaló Szentlélek, ugyanazt mondja nekünk Jézus Urunk is az Ő tanításaiban. Ha mi azokba alázatos lélekkel belemélyedünk, megértjük azokat. Ő azért nem beszélt akkor ilyen világosan, mert akkor ezeket a világos szavakat el nem hordozhattuk volna. Hiszen a vallásos emberek még most is megbotránkoznak azon, ha a spiritizmusban bizonyságot kapnak a folytatólagos szellemi életről. A világos bizonyságokat ma még nem hordozhatják el sem a tudomány, sem a vallások. Ezért Jézus Urunknak, akkor muszáj volt még burkoltan beszélni, muszáj volt titkolnia az Ő valódi kilétét, és eljövetelének igazi módját.
A spiritizmus világosságánál megértjük most már, hogy miért mondja boldogoknak Jézus azokat, akik sírnak, akik háborúságot szenvednek. Azért, mert az nekik jó! Megértjük, hogy miért mondja Jézus, hogy ne álljatok ellene a gonosznak, mert akkor a fogadalmunk ellen, az isteni kegyelem ellen cselekszünk. Megértjük, hogy az embernek jobb arca jelenti a mi jobbik részünket, vagyis azt a kicsi szeretetet, ami bennünk van, és a bal arc jelenti a bennünk levő gőgöt. Ha tehát valaki, akkor támad ellenem, amikor én a jobbik arcomat, a kicsi szeretetemet mutattam neki, akkor nekem nem szabad egy ellentámadással megvédeni a sértett gőgömet, hiúságomat, érzékenységemet, hanem hagyni kell, hogy hadd fájjon az a bal arcomnak, a gőgömnek, a hiúságomnak is.
A spiritizmus fényénél értjük meg azt, hogy miért mondja Jézus, hogy: „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak.” (Lukács 6,28), mert ezek a mi jótevőink. A spiritizmus által értjük meg, hogy miért mondja Jézus: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.” (Máté 6,25) Azért mert, ha a legnagyobb erőmegfeszítés mellett sem sikerül megszerezni a rendes megélhetést, akkor az, nekünk mind hasznunkra van, és ha ennek örvendeni tudunk, akkor már nem aggodalmaskodunk.
Mikor Jézus Urunk a szenvedőknek a szenvedését örömre változtatja át, akkor avval egyúttal beköti a sebzett, a megtört szíveket, és meggyógyítja a töredelmes szíveket, és felemeli a lesújtottakat. Jézus Urunk azonban ezen kívül azért is jött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen. Ha tudjuk azt, hogy mi emberek, mi bukott szellemek, mind foglyok vagyunk itt a Földön, emberi testben, akkor megértjük Őt, a mi Urunkat, hogy valahányszor Ő nekünk egy más országról, egy mennyországról beszélt, hogy akkor mindig a szabadulást hirdette nekünk. Amikor pedig a vakok szemeinek a megnyitásáról beszélt, akkor az alatt már a spiritizmust értette, mert tényleg itt nyílnak meg a vakoknak a szemei a bizonyságok láttára. A megszabadulás és a meglátás ideje pedig jelenti az Úr kegyelmes esztendejének eljövetelét az egyes lelkekbe akkor, amikor ezen lelkek felszabadulnak a fájdalmaktól, az aggodalmaskodás alól.
Végül Jézus Urunk azért is jött, hogy a beteljesedés idejének a megjelentésével megvigasztalja a gyászolókat, vagyis azokat, akik a beteljesedés idején gyászolnak azok után, akik innen elragadtatnak. Jézus Urunk tehát azért jött a karácsonynak nevezett, és a december 24-ére áttett időben, hogy tanításával és példaadásával kihozzon bennünket erről a Földről, és addig is, amíg itt vagyunk, örömre változtassa át a mi szenvedésünket. Azért Ő a mi Megváltónk, a mi állandó erőforrásunk. Ő nélküle, az Ő példaadása nélkül, ma a spiritizmus is teljesen hatástalan lenne.
A karácsony szimbolikus ünnepe három napra felfüggeszti és megállítja a világ gonoszságát még a legnagyobb pusztulásban is, hiszen láttuk azt a világháborúban. Karácsony ünnepén kiürül a menny és megtelik a Föld angyalokkal. A Földet és az emberiséget a bejelentett végpusztulástól azonban nem menti meg az egy-két-három napig tartó karácsony. Hogy a Föld lakosai megmeneküljenek a rohamosan közeledő katasztrófától, ahhoz szükséges volna az, hogy a karácsonyi ünnepek teljes 365 napig tartsanak. Sajnos mi emberek ezt betartani nem tudjuk, ezért bekövetkezik az, ami megíratott.
Budapest, 1931. 12. 24.