Miként kívánta Jézus Urunk az Ő munkájának a folytatását?

Jézus felszabadította tanítványait a törvény és a prófétai utasítások kötelező ereje alól, amikor kijelentette azt, hogy a törvény és a próféták csak Keresztelő Jánosig szóltak (Máté 11,13) Keresztelő János egy határkő volt. Addig a zsidók oly életet éltek, mint az elemi iskolás gyermekek, minden teendőiket részletesen előírta a törvény és a prófétai szó. Keresztelő János után ellenben csak a szeretet volt hivatva arra, hogy irányítsa nemcsak a cselekedeteiket, de a szavaikat, sőt a gondolataikat is.

Keresztelő Jánosig nem kellett erőszakoskodni a mennyek országáért, a lelki nyugalomért, csak egyszerűen be kellett tartani a törvényt. De ez nem maradhatott örökké így, mint ahogy a gyermek sem maradhat örökké az elemi iskolában. Amint a gyermeknek egyszer el kell hagyni az elemi iskolát, és magasabb osztályba kell lépnie, akként kellett az emberiségnek is az életnek egy új szakaszába lépni, amelyben már nem elégséges csak a törvények és a prófétai szavak betartása, hanem amelyben már a szeretet kierőszakolására van szükség, és csak, akik kierőszakolják azt magukból, azoké a mennyeknek országa, a teljes lelki nyugalom. (Máté 11,12) Az életnek ezt az új szakaszát Jézus nyitotta meg előttünk, de nem törölte el az elemi iskolát, a törvényt és a profétákat, mert az elemi iskolára a fejletlenebb lelkeknek akkor is szükségük van, ha felállítják valahol a polgárit, vagy a gimnáziumot. Azért mondta, hogy: „Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” (Máté 5,17) Mivel akarta betölteni Jézus az elemi iskolát, a törvényt és a prófétákat? Szeretettel! Jézus működésében is benne van tehát ismét a háromság: 1. A törvénybe és a prófétai szavakba belevitte a szeretetet. 2. Egy új iskolát, a szeretet iskoláját nyitotta meg. 3. Példát adott a szeretet elsajátítására. Aki ezt a hármas irányt követi az nem lát ellenséget senkiben, például egy más vallásban stb.

De sajnos mégis úgy van, hogy az egyik vallás gyűlöli a másikat, és fordítva. Miért? Mert senki nem akarja megérteni, hogy az Ő munkájának a folytatásához csak szeretetet kívánt és nem vallást, és nem külsőségeket, kereteket, dogmákat. Amint a gimnázium nem szorítható be az elemi iskola kereteibe, akként a spiritizmus sem szorítható be a vallás kereteibe, mert a vallásokban a szeretet csak kevesekre terjed ki, és a spiritizmus ezekből a keretekből már kinőtt, mert tanítja az általános szeretetet és a szellemvilágot. Jézus azért küldi a tanítványait a városok, a falvak magánházaiba (Máté 10,11-12; Márk 6,10-11; Lukács 9,45 és 10,6-8), mert csak az egyes magánházakban, külön-külön, az egymástól teljesen függetlenül működő kisebb gyülekezetekben látja biztosítottnak a teljes vélemény és gondolatszabadságot.

Amikor Jézus a tanítványait csak az arra méltó magánházakba utasítja, akkor azt mondta nekik: „Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó, és ott maradjatok, amíg tovább mehettek.” (Máté 10,11), azaz amíg tanítvánnyá nem tettek valakit. Ez a tudakozás, kérdezősködés azért volt jó, mert ezen kérdezősködés által felkeltették az emberek figyelmét. A kérdezősködés tehát megfelelt a hirdetésnek, még ha arra éppen szükség nem is volt, mert hiszen a tanítványok, mint jó médiumok úgyis ráakadtak magúktól is az arra méltó házra, illetve a kísérő szellemeik úgyis odavezették őket. Ezért a többi evangélista nem is beszél arról, hogy nekik kérdezősködniük kellett volna.

A tanítványok kiküldésénél sokatmondó az a körülmény, hogy kettőnként küldi őket a magánházakba. (Márk 6,7; Lukács 10,1) A kettőnként való kiküldést csak most értjük meg a spiritizmusban, ugyanis a tanítványok mind médiumok voltak, akik át tudták venni a szellemek sugalmazását. Ők tehát mindig a magasabb szellemek sugalmazására beszéltek és cselekedtek. Amikor pedig a szellem a médium által beszél és cselekszik, akkor a médium szellemét gyakran kiszorítja, és ezen idő alatt a médiumra vigyázni kell különösen akkor, ha az a szellemi közlekedésben ismeretlen emberek között van. Ezért kellett, hogy mindig ketten legyenek, hogy az egyik vigyázzon a másikra. A spiritiszta körökben is a médium mellett mindig kell, hogy ott legyen a körvezető, aki vigyázz a médiumra és a leadott szellemi szókra.

Ha tovább követjük azokat az utasításokat, amelyeket Jézus a kiküldött tanítványoknak adott, és megfigyeljük a mai spiritiszta köröket, azokat, amelyeket nem a tudásukban elbizakodott emberek, hanem a kört tanító szellemek vezetik, akkor az ilyen körökben rájövünk a teljes hasonlatosságra, arra, hogy az első tanítványok is, a mai spiritiszta körök módjára működtek az egyes magánházakban.

Jézus további utasítása ugyanis úgy szól: „Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét.” (Márk 6,10) Ez történik ma a spiritizmusban is, mert a spiritiszta körök szellemi vezetői is azt mondják, hogy amely házban elkezdtétek a munkát, abban maradjatok, és ne járjatok házról-házra. Ugyanezt mondja Jézus: „Ne Járjatok házról házra.” (Lukács 10,7)

Hogy pedig az első keresztény gyülekezetek tulajdonképpen spiritiszta körök voltak, és hogy ezekben az első spiritiszta körökben Jézus tanítványai egyszer, mint emberek egyszer, mint szellemek beszéltek, arra a legjobb bizonyság Jézus Urunknak a következő két kijelentése: „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Máté 10,27) „Annak okáért, amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani, és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.” (Lukács 12,3)

Vagyis, amit Jézus Urunk először mond, az annyit jelent, hogy: Amit én mondok nektek a tiszta, tanító szellemek által, a szellemi tanítványaim által, a médiumok közvetítésével, amit az én szellemi tanítványaimtól fülbe súgva hallotok, azt ti, mint emberek a háztetőkről hirdessétek!

Amit pedig másodszor mond Jézus Urunk, az annyit jelent, hogy: Amit ti, mint szellemek, emberi test nélkül a médiumok közvetítésével a sötétben mondtatok, és amit ti, mint szellemek az emberi testben levő tanítványaimnak fülbe súgtatok a rejtekházakban a médiumok közvetítésével, azt a házak tetején fogják hirdetni azok a tanítványaim, akik akkor emberi testben fognak élni, akik akkor emberek lesznek.

Mikor Jézus Urunk azt mondja a tanítványainak, hogy egyszer, mint emberek fogják tovább adni a szellemi szavakat, egyszer pedig, mint szellemek fognak beszélni az embereknek, akkor egész világosan megjelöli azt a módot, hogy milyen módon kívánja Ő folytatni az Ő munkáját a Földön, évszázadokon, évezredeken át. Vagyis a spiritizmusban, a rejtekházaknak elnevezett magánházakban, az esti órákban, világítás mellett, amikor már az emberek elvégezték a napi munkájukat, hogy senki az elfoglaltsága, napi teendői miatt a gyülekezetben való megjelenésben akadályozva ne legyen.

Rejtekházaknak pedig azért mondja a magánházakat, mert tudta és előrelátta, hogy a magánházakban működő tanítványainak évezredeken át kell rejtőzniük. Először azok elől, akik ELLENE vannak, és később azok elöl, akik nincsenek ugyan ELLENE, akik hirdetik nyilvánosan a nagy házakban az Ő igéit, de megrettennek a bizonyságtól, a szellemtől. A bizonyságra, a szellem létezésének a kimutatására eddig sohasem volt nagyobb szükség, mint éppen napjainkban, ezért terjed napjainkban a spiritizmus oly rohamosan, hogy ott leöntessenek az emberek az Atyában, Fiúban való hittel a tanító szellemek által.

Budapest, 1933. 3. 23.