Mikor kapcsolódik hozzánk a Szentlélek?

Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. De testvéreink a Szentlélek gyűjtő elnevezéssel megjelölt nem földi, tisztult, magasabb szellemek összessége is. Ezekről beszél Dr. Trikál József, római katolikus főpap is „Az okkultizmus bölcseleti szempontból” című, pápai jóváhagyással megjelent könyvében, ahol a 35. oldalon azt írja: „Földi és nem földi szellemek szólnak a médiumhoz az ő transzállapotában.” A 146. oldalon pedig elismeri, hogy: „Nemcsak holtak, de angyalok és szentek, és igen komoly szellemek szólnak a médiumból.” A Szentlélek tehát nem egy erő, hanem a tisztult magasabb szellemtestvéreinknek az összessége. Ezen megszentelt tömeg maga a valódi, igazi Isteni előrelátás, az Istennek szolgaszemélyzete, eszköze. Ezen magasabb testvéreink csak azokra szállhatnak le, akik eszik, isszák a Jézus szeretetét, képletesen testét, vérét. Tehát nem kell, hogy keresztények legyenek, csak szeretet legyen a lelkükben és hallgassanak a szeretet szavaira, a prófétai szavakra.

Csel. 10,44 szerint, a Szentlélek leszálla mindazokra, akik hallgatják vala a prófétai szavakat! Miután a prófétai szavak mindenkor a szeretetről szólnak, tehát felállíthatjuk azt a tételt is, hogy: A Szentlélek leszáll mindazokra, kik hallgatnak, illetve figyelnek a szeretetről szóló szavakra, gondolatokra, érzésekre azért, hogy azok szerint éljenek. Vagyis egy tisztult magasabb szellem azonnal odakapcsolódik állandó kíséretnek minden egyes emberhez, akinél azt látja, hogy az figyel a hozzá áramló szeretet gondolatokra, szeret érzésekre, szeretet beszédekre azért, hogy elinduljon a szeretet útján a rendeltetési helyére.

De nem indulunk el mindnyájan egy időben, ezért nem jön hozzánk a Szentlélek sem egy időben. Van, aki elindul még az éj sötétjében és nem fél, hogy eltéveszti az utat. Ez azon testvérünk, aki még nagyon fiatal, körülbelül 12-15 éves, aki még nem ébredt fel lelki öntudatra, vagyis nem tudja, hogy kicsoda, honnan jött, hová megy, és miért van. Ő az éj sötétjében van, de elindul a Szeretet útján azért, mert az előző életeiben szerzett tapasztalatok és a leszületése előtt vállalt feladata, mint sejtés, mint ösztön él benne. Ő erre a sejtésre, erre az ösztönre hallgatva, ösztönszerűleg szeret mindenkit, szorgalmas, dolgos, becsületes, iparkodó, törekvő, előzékeny, hálás, és szívesen és örömmel hallgatja a prófétai szókat, vagyis azokat a szeretetről szóló szavakat, amelyek elhangzanak körülötte és benne. Hogy hová jut el ezen az úton, nem tudja, de nem fél, hogy eltéveszti az utat. Ehhez azonnal az ő elindulása után hozzákapcsolódik a Szentlélek, és vezeti mindig nagyobb megismerésbe, és megajándékozza mindig tökéletesebb megérzéssel, megértéssel.

Van, aki azt mondja: Én megvárom a hajnalt, hogy el ne tévedjek, hogy lássam az utat. Ez azon testvérünk, ki az ő 12-15 éves korában azt mondja az ő ösztönének, sejtésének gondolatának: „Én nem hallgatok rád, nem kötöm le magam csak a szeretet beszédei és cselekedetei részére. Én élek, ahogy nekem jól esik, és hogy el ne tévedjek, megvárom azt az időt, amikor világos lesz előttem, hogy miért is él, és van az ember.” Csak ha ez az idő bekövetkezik nála, ami lehet már a húszas éveiben, de lehet később is, akkor örömmel hallgat a prófétai szókra, vagyis azokra a szeretetről szóló szavakra, amelyek elhangzanak körülötte és benne, és akkor azonnal hozzákapcsolódik a Szentlélek és vezeti a nagyobb és nagyobb megismeréshez, és megajándékozza a mindig tökéletesebb megérzéssel, megértéssel.

Van aztán testvérünk, aki azt mondja: „Én megvárom, amíg kisüt a Nap, hogy meleg legyen.” Ez azon testvérünk, aki nem indul el még akkor sem, amikor már megtudta, hogy miért él és van az ember, hanem azt mondja magában, gondolatban: „Én előbb megvárom, amíg körülöttem kisüt a szeretet napja, amíg engem vesz körül a szeretet melege.” Vagyis ő csak akkor akar adni szeretetet, amikor ő már kapott szeretetet. Csak ha már másoktól megérezte a Szeretet melegét, akkor örömmel hallgatja a prófétai szókat, vagyis azokat a szeretetről szóló szavakat, amelyek elhangzanak körülötte és benne, és akkor azonnal hozzákapcsolódik a Szentlélek, és vezeti a nagyobb és nagyobb megismeréshez, és megajándékozza a tökéletesebb és tökéletesebb megérzéssel, megértéssel. Ez különböző életkorban történik, húszas évek után.

Vannak végül testvéreink, akik este indulnak el. Bár tudják, hogy sötétben nehezebb az út, de hisznek és bíznak azokban, akik vezetik őket, hogy ők megtalálják, és a sötétben sem veszítik el az utat, amely mutattatik nekik. Ezek azon testvéreink, akik nem indulnak el még akkor sem a szeretet útján, amikor már ők szeretetet kaptak, mert ők felépítettek maguknak egy világnézetet, vagy a mások által felépített világnézetben laknak addig, amíg az élet ezt meg nem cáfolja, amíg nem látnak benne világosan semmit, amíg az el nem sötétedik. Ez leginkább öregebb korban történik meg, de mikor ez a lelki est bekövetkezik, akkor örömmel hallgatnak a prófétai szókra, vagyis azokra a szeretetről szóló szavakra, amelyek elhangzanak körülöttük és bennük, és akkor azonnal hozzájuk kapcsolódik a Szentlélek és vezeti őket a mindig nagyobb megismeréshez, világossághoz, és a mindig tökéletesebb megértessél és megérzéssel ajándékozza meg őket.

A szeretet útján ilyenkor elindulni nehéz, de ők hisznek és bíznak azokban, kik vezetik őket, vagyis az érzéseikben, hogy ők megtalálják, és a sötétben sem veszítik el azt az utat, amely mutattatik nekik a Szentléleknek elnevezett szellemek által.

A Szentlélek tehát négy, különböző életkorban kapcsolódik hozzánk, hogy soha többé el ne hagyjon, kivéve, ha elkövetjük a Szentlélek elleni bűnt, vagyis szándékosan ellenszegülünk a szeretetnek!

A Szentlélek kegyelmében tehát egyformán részesülünk mindnyájan és azonnal hozzánk kapcsolódik egy tiszta, magasabb szellemtestvér, amint hallgatunk a prófétai szókra, és rálépünk a szeretet útjára.

A Szentlélek kegyelme egyformán rendelkezésére állt Pál apostolnak, Assisi Ferencnek és Júdásnak. Pál és Ferenc azért fogadták el hirtelen 24-25 éves korukban, mert előző életeikben már elfogadták a Szentlelket, már egy tiszta, magas szellem vezetése alatt éltek, és legutolsó földi életükben csak misszióval, küldetéssel jöttek. Júdás pedig anyagiassága miatt még az előző életében sem fogadta el a Szentlelket, azért nem fogadta el azután sem. Jézus Urunk ezt előrelátta, azért választotta őt eszköznek, maga mellé, hogy beteljesedjen az írás.

Mint mondottuk, akihez a Szentléleknek elnevezett tiszta szellem kapcsolódik, annak ajándékot is ad, és pedig a szellemi sugallatoknak tisztább, értelmesebb átvételét, amit régen prófétálásnak neveztek, ma pedig médiumitásnak mondjuk. A prófétálás, illetve médiumitás legtöbbnyire lassan fejlődik ki, de jöhet hirtelen is, mint ama legelső pünkösdkor, mintegy sebesen zúgó szélnek a zendülése. Pünkösdkor tehát a tizenketten csak a Szentlélek ajándékát kapták, de a Szentlélek már velük volt, amint Jézus elhívta őket.

A Szentlélek által való megajándékozásnak az ünnepe azért kapta a görög eredetű pünkösd elnevezést, mert ezen esemény húsvéttól számítva az ötvenedik napon történt, és az egyházi ünnepek sorában az ötödik. Görögül pedig 50 az pentas, és 5 az pente. Amint a pünkösd az összes egyházi ünnepek betetőzése, akképp a lelki fejlődés betetőzését is a Szentlélek ajándéka képezi. Ezért azonos az egyházi ünnepek sorrendje a lélek fejlődésének a sorrendjével. Vagyis először kell, hogy a léleknek karácsonya legyen, amikor megszületik benne a kisded szeretet, azután van boldogabb új élete, új éve. Amikor a kisded szeretet megnövekszik annyira, hogy áldozatra képes, akkor megfeszíttetnek, meghalnak a gyarlóságok, és feltámad a lélek az örök életre, és felmegy a mennyekbe, illetve a béke, az öröm, a nyugság állapotába, amelyben megkapja a Szentlélek ajándékát.

A Szentlélek maga, vagyis a tiszta, magas szellem már karácsonykor, vagyis Jézusnak, a Szeretetnek, bennünk való megszületésével egy időben kapcsolódik hozzánk. Sőt volt egy eset, a Keresztelő Jánosnál, amikor ő még, mint magzat megtelt Szentlélekkel! (Lukács 1,15)

A Szentlélek tehát se nem erő, se nem Isten, hanem egy magas szellemi egyéniség, amely felvehet bármily alakot, például galamb alakot is, és szólhat is. (Lukács 3,22; Csel. 13,2) De akire a Szentlélek száll az nemcsak prófétál, de más emberre is lesz. (Sámuel I. 10,6) Csak az által a médium által szólhat, és szól a Szentlélek, aki az ő magán életében más emberré lett, vagyis szeretetben, alázatban él. Pünkösd ünnepe tehát a Szentlélek örvendetes ajándékára figyelmeztet minket!

Budapest, 1934. 5. 17.