Nagypéntek

Amíg nem ismertük a spiritizmust, addig abból ált a nagypéntekünk, hogy részben, vagy egészben böjtöltünk, és gondoltunk Jézus Urunk megfeszítésére és halálára. Ennyiből állt a mi nagypéntekünk, mert 19 évszázad óta a mi egyházaink sem kívántak többet tőlünk, csak annyit, hogy feltámasszuk magunkban a keresztre feszített Jézus emlékét. Nagypéntek, húsvét ünnepe, és valamennyi ünnep csak az Ő emlékezetének a feltámasztására szolgált.

Tagadhatatlan, hogy a keresztény egyházak magasztos és örökbecsű munkát végeztek, amikor évszázadokon át az igehirdetéssel és az évenként ismétlődő ünnepekkel állandóan feltámasztották bennünk Jézus emlékét. Giovanni Papin azonban Krisztus története című könyvében azt írja, hogy: Krisztus mindig jelenvaló legyen, az ember életében. Időnként, mindenáron föl kell ŐT támasztani, akképpen, hogy új szavakkal, és időszerű vonatkozásokkal jelenítjük meg az Ő örökkévaló igazságait. (8. oldal)

Tehát nem az emlékét kell feltámasztani, hanem ŐT magát, és nem az évszázados, régi szavakkal és vonatkozásokkal, hanem új megvilágításban. Jézus Urunk is azt mondja Máté 13,52-ben, hogy aki a mennyeknek országa felől kitaníttatott, annak újat is ki kell hozni az ő lelki éléstárából. Az egyház is kitaníttatott a mennyek országa felől, tehát neki is nemcsak ót, ősrégit, hanem időnként újat is kell adni. Miután ez évszázadok óta nem történt meg, ezért kellett jönni, és jött is a spiritizmus, hogy újat hozzon, miként a mi Urunk, Jézusunk az Ő hegyi beszédében.

Miként Jézus az Ő hegyi beszédében egykoron, akként szólnak ma hozzánk is a szellemtestvéreink a spiritizmusban. Ők is azt mondják nagypénteken:

1. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy nagypénteken fel kell támasztani magatokban a mi Urunk, Jézusunk emlékezetét. Mi pedig azt mondjuk néktek, hogy ŐT MAGÁT támasszátok fel magatokban, illetve az Ő mérhetetlen alázatát, áldozatkészségét, mert másképp a nagypéntekből hasznotok nincs!”

Az Ő alázatát, áldozatkészségét ismerteti Pál apostol, amikor azt írja: „A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Filip. 2,6-8) Többet tett lejövetelével, mint az a király, aki ruhát és sorsot cserél egy koldussal, és többet, mint tenne az az ember, aki például hangyává változna, és hagyná magát agyoncsípni a többi hangyától egy hangyabolyban, értelmes tanításai miatt!

2. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hegy Jézus nagypénteken hordozta az Ő keresztjét. Mi pedig azt mondjuk nektek, a kereszthordozás nem fahordozás. Ő mindennap hordozta az Ő keresztjét, amióta ebbe a parányi emberi testbe belekényszerítette magát. Ez olyan érzést okozhatott NEKI, mint amily érzése lehetne a Napnak, ha például belekényszerítené magát egy faggyúgyertyába, hogy megmutassa a többi faggyúgyertyának, miként világítsanak, amellett azonban ügyelnie kellene még arra is, hogy ne olvadjon le róla a magára vett faggyú és ne ártson a többieknek. Ekképp vagytok ti is, mert ti érzitek az anyag súlyát, és ha elestek alatta, kelljetek fel, miként Ő mutatta néktek ezen a napon. Bizony Ő nem azért esett el, mintha NEKI nehéz lett volna.”

3. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy: NEKI az ember Fiának szükséges volt szenvednie, megfeszíttetnie, és harmadik napon feltámadnia. Mi pedig azt mondjuk nektek, hogy minden emberfiának szüksége van mindezekre.”

Máté 16,21; 17,22; 20,18-19; 26,2; Márk 8,31; 9,31; 10,33-34; Lukács 9,22; 17,25; 18,31-33-ban megírtakat a kereszténység évszázadok óta olvassa, és mindig csak Jézusra vonatkoztatja. A spiritizmusnak kellett jönni, hogy új vonatkozást adjon e kijelentéseknek vagyis, hogy minden emberfiának szüksége van arra, hogy átadassák a bűnös emberek kezébe, hogy szenvedjen, hogy minden embernek szüksége van a megfeszítésre és a harmadnapon való feltámadásra. Mert a spiritizmus szerint minden emberfia egy bukott szellem, és gyarlóságainak a megfeszítése végett születik le erre a Földre, hogy azután meglegyen az ő szellemi feltámadása. Minden emberfia pedig akkor adatik át a bűnös emberek kezébe, a földi kincseket, a pénzt imádó pogány nemzetség kezébe, amikor leszületik a Földre. Ezen célból minden embernek társaságban kell élni és nem visszavonulva, az Ő magányába.

4. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy az ember Fiának, a vénektől, az írástudóktól, és a főpapoktól kell sokat szenvednie, megvettetnie. Mi pedig azt mondjuk nektek, hogy mindenkinek, aki az ember Fiához méltón csak a szeretetben akar élni, és nem a külsőségekben, annak sokat kell szenvednie és megvettetnie azoktól.”

5. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy a megfeszítés a testnek a keresztre való odaszögezéséből állt. Mi pedig azt mondjuk nektek, hogy a megfeszítés abból áll, ha elnyomjátok az indulatot, ellenszenvet akkor, ha megvetnek, gyaláznak titeket, ha arcul ütnek, arcul köpnek titeket, ha elveszik a megélhetést, a becsületet tőletek az emberek, és ha ti ezek után imádkoztok értük.”

6. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy az a három nap, amikor az ember Fia feltámad, huszonnégy órás napokat jelent. Mi pedig azt mondjuk nektek, hogy a három nap, háromféle állapotot, időt, kort jelent. És pedig az első nap a megfeszítés állapota, ideje, kora. A második nap a pihenés, az erőgyűjtés állapota, ideje, kora. És a harmadik nap az az állapot, idő és kor, amelyben már gyarlóságok nélkül, azokból feltámadva, cselekszik, él az ember Fia.”

Ha Jézus csak három 24 órás napra gondolt volna, és csak magára, akkor azt mondta volna egyszerűen, hogy: Harmadnapra feltámad az ember Fia, vagyis ÉN. De Ő azt mondta: Szükség az ember Fiának feltámadni! (Lukács 9,22-24) Vagyis szükséges mindenkinek feltámadni.

7. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy az ember Fiához jött Péter, és azt mondta Neki: Uram, mentsen Isten, hogy az megtörténjék veled. Mi pedig azt mondjuk néktek, hogy minden ember Fiához, mindnyájatokhoz jönnek ilyen Péterek, hogy eltérítsenek ama nagypéntektől, amely felé közeledtek.”

A Károli Biblia szerint Jézus azt mondta Péternek: „Távozz tőlem sátán!” Pedig Ő ezt nem mondta, nem mondja, és nem fogja mondani sohasem, senkinek, hogy távozzék Tőle. Hanem igaza van Bangha Bélának, amikor Jézusról írt könyvében azt írja, hogy Jézus azt mondta: „Menj hátra ellenkező!” Vagyis ne te mutasd nekem, én előttem járva az utat, hanem menj utánam, és én mutatom neked az utat. Így hangzik a tót Biblia szövege is. Jézus tehát azért engedte meg, hogy ez az eset a Bibliában feljegyeztessék, hogy mi se hagyjuk eltéríteni magunkat a mi nagypéntekünktől. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy: „Uram, barátom, testvérem, fiam, vagy édesem, ne viselkedj, ne beszélj, ne taníts ekképpen, ne hívd ki a nagyok és hatalmasok haragját magad ellen, hanem fogadd el az ajánlatukat, köss szövetséget velük és a világgal, mert ha ezt nem teszed, akkor tönkretesznek, amitől Isten mentsen téged.”, akkor mi is ilyen beszédre azt mondjunk: „Menj utánam ellenkező!”

8. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, hogy a keresztre feszítés úgy anyagilag, mint szellemileg elviselhetetlen, irtózatos fájdalommal jár. Mi pedig azt mondjuk nektek, hogy bizonnyal nincs fájdalom ott, ahol annak oka és célja nincs. Mert semmi sincs ok és cél nélkül. Az a végtelen SZERETET különösen a fájdalmat nem engedi érezni az Ő gyermekeinek ok és cél nélkül.”

A fájdalom megérzésének az oka a félelem, és célja, hogy figyelmeztessen bennünket a veszélyre, hogy vigyázzunk, mert a testünkre még szükség van. Ha tehát, mi nem félünk a testi haláltól, akkor a fájdalom érzésének nincs oka. Ha pedig a földi rendeltetésünk a beállott veszélyben már lejárt, akkor a fájdalom érzésének nincs célja sem, vagyis nincs célja, hogy a fájdalom érzése figyelmeztessen bennünket, hogy vigyázzunk a testünkre akkor, amikor az már nem szükséges. A fájdalom érzését mindenkor a lélek adja át a testnek. Ha a lélek örül a szenvedésnek, akkor a testnek csak örömöt adhat. Azért haltak meg fájdalom nélkül a vértanuk. Ezért ne tekintsünk irtózattal a keresztre, ne riadjunk vissza a látszólagos testi fájdalomtól!

Budapest, 1934. 4. 5.