Szellemtérítés - Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam

A spiritizmus élő példázata arról az igazságról, hogy: „Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” Körünkben 1934. január 18-án egy elhunyt istentagadó szocialista szelleme tért meg. Volt már nálunk előzőleg kétszer, és pedig január 4-én és 11-én. Isten nevéről hallani sem akart, Isten nevének említésére elment. Január 18-án a másik médiumunk által, egy szellemtestvérünk térítette meg, illetve hozzávezette az Istenhez, az Isten nevének említése nélkül azáltal, hogy Jézust, mint a legnagyobb testvérünket említette fel előtte, KI szintén a nyomorúságban szenvedőknek a barátja, testvére és az igazság harcosa volt.

Az istentagadó szocialista szellem az egyik médium által, a tanító szellem pedig a másik médium által beszélt. A január 18-án köztük elhangzott párbeszéd a következő volt:

Szocialista szelleme: Barátság!

Tanító szellem: Édes testvérem, szólj!

Szocialista szelleme: Szóltam már itt kétszer, de most sem szólhatok másról, mint az igazságos törvényekről és a jogokról, hát beszélhetek én másról?

Tanító szellem: Szeretett, kicsiny testverem, te használsz bizonyos szavakat, beszéltél már többször a szeretetről, testvériségről, egyenlőségről, szabadságról.

Szocialista szelleme: Evvel mindent, enélkül semmit!

Tanító szellem: És tudod is, hogy ez a három mit jelent? Mit jelent a szabadság, egyenlőség, testvériség? Szeretném, ha ezt a testvéreknek megmondanád, és szeretném, ha utána meghallgatnál engem is, hogy lásd, hogy mi különbség van aközött, amit te tartasz egyenlőségnek, testvériségnek, szabadságnak, és aközött, amit én tartok annak.

Szocialista szelleme: Hogyan uram, ön megváltoztatja nézetét, ön nem az igazságos törvény alapján áll?

Tanító szellem: De igen!

Szocialista szelleme: Akkor nincs semmi szükség arra, hogy fejtegessem újból, mert igazság csak egy lehet. Hiszen már elmondtam itt múlt héten és az azelőtti héten, de elmondhatom még egyszer. Az nem igazság, amit az az úr (a körvezető) itt magyarázott és velem el akart hitetni. Félrevezetni engem már nehéz.

Tanító szellem: Mit mondott kedves testvérem?

Szocialista szelleme: Azt mondta, hogy értsem meg, hogy meghaltam, hogy már nem élek, hogy már szellem vagyok. Ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy igenis jogot és kenyeret kell adni a népnek. Ő is akként beszélt, mint azok akik nagyon szépen prédikálják a szószékről, hogy aki szenved, az a mennyországba jut. Hogy a szegények csak dolgozzanak, mert akkor megáll minden, ha nem dolgoznak. Hogy az kell, hogy legyenek szegények és nagy urak, mert ha nagy urak nincsenek, akkor nem dolgoztat senki. És, hogy mi lesz akkor, ha a nagy urak nem dolgoztatnak, ha nem lesz munka? Így képzeli az az úr is az egyenlőséget, a testvériséget és a szabadságot.

Tanító szellem: Hát te hogy képzeled testvérem?

Szocialista szelleme: Úgy képzelem, hogy nekünk, kérges tenyerű, robotban sínylődő rabszolgáknak, kik rabszolga módon élünk, nekünk, ugyanolyan jogunk van az élethez, mint azoknak, akik kizsákmányolnak bennünket. Mert miképpen, honnan veszi magának egy tőkepénzes azt a jogot, hogy elherdál ezreket akkor, amikor mások rongyokban járnak? Tessék neki is megelégelni kevesebbel, és adja meg a munkásoknak azt a jogot, hogy ők is beleszólhassanak az ország kormányzásába, hogy meghallgatásra találjanak, és ne legyen elnyomás. Ez az egyetlen igazságos törvény. Így képzelem, és nem akarok újból erre visszatérni. Erről beszéltem már korábban is.

Tanító szellem: Testvérem, te az igazságot állítod oda, mint kiinduló pontot, és mint célt. A törvény igazságát tűzöd ki, holott a kiinduló pont és a cél más. De testvérem, kérdezlek, ha én egy igazságot akarok megvilágítani, ha én egy igazságot akarok ismertetni, megvilágíthatok-e én egy igazságot akkor, amikor bármelyik irányban a gyűlölet vezet engem? Mert testvérem, a földi élet sok mindent mutat az emberiségnek, és amiként te, úgy nagyon sokan vannak, akik nem gondolkoznak azon, hogy miért van az, hogy nem tudják megvalósítani azt a gyönyörű eszmét, amely vezet az egyenlőséghez, a testvériséghez, a szabadsághoz. A megvalósításhoz mindig hiányzik valami. És ez a valami, ami hiányzik, az a SZERETET!

Szocialista szelleme: Nem a szeretet hiányzik, az van, de hiányzik az öntudat. Mert mindig vannak árulók, akiknek nincsen öntudatuk. Ők szép fiuknak akarnak látszani, és egy kis darab kenyérért, egy kicsivel nagyobb kenyérért elárulják az összességet.

Tanító szellem: Édes testvérem, ha valaki csak a kenyér miatt, a gyomra miatt harcol, akkor nem az igazságért harcol. Hát ti másért nem harcoltatok?

Szocialista szelleme: Sajnos vannak, akik csak a kenyérért és hiúságból harcolnak.

Tanító szellem: Testvérem, a hiúság az minden embernek a gyöngéje. Csak az egyik kevésbé tudja palástolni, a másik jobban. És az irigység az, amelyik az emberiséget boldogtalanná teszi. Ennek a kettőnek az előretörése van a mai művelt és tanult emberiségnél is. Ez a két gyarlóság pedig a nagy embertömeget sohasem fogja tudni ráirányítani arra az útra, amelynek végcéljánál nagy betűkkel fel van írva az, hogy: SZERETET! Mert egyenlőséget, testvériséget, szabadságot, nem lehet elérni úgy, ha nincs bennünk szeretet. De hát melyikünkben van szeretet? Csak egy testvérünkben volt valamikor. Azért kérdezem tőled is, hogy a testvéreidért való harcban mi vezetett téged, a szeretet vagy az önzés?

Szocialista szelleme: Engem a fájdalom vezetett, mert láttam és látom, és érzem mindenütt az elnyomatás nehéz bélyegét.

Tanító szellem: Mit nevezel te fájdalomnak?

Szocialista szelleme: Fájdalom az, amikor látom az éhező testvéreimnek végtelen sokaságát, és látom keveseknek a tobzódását.

Tanító szellem: És amikor láttad azokat az előtted igazságtalanságnak látszó dolgokat, akkor nem láttad azt sokszor, hogy az, aki dolgozott és szenvedett, hogy az derült arccal járt, és olyan megelégedettség sugárzott a szeméből, mint annak, akinek mindene van. Ellenben annak, akinek mindene volt, annak olyan arckifejezése volt, amely leírhatatlan, komor és meggyötört. Ha ezt láttad, akkor gondolkoztál-e azon, hogy miért lehet a gazdagságnál, a tékozlás közben lelki fájdalom, és miért lehet a nyomorban, a nélkülözésben egy rejtett mosoly, miért lehet a nyomorban is megelégedést látni? Gondolkoztál-e azon, hogy a külső megnyilvánulások dacára, miért vannak ezek a belső eltérések?

Szocialista szelleme: Igen. Kerestem ennek az okát, és meg is találtam. A nyomorban szenvedőket sikerült félrevezetni avval, hogy ne féljetek, csak szenvedjetek, majd a szenvedések után a mennyországban jó dolgotok lesz nektek. Higgyetek abban, aki ideállított benneteket, és azt mondta: Ne féljetek, én meggyőztem a világot, higgyetek és meggyőzitek ti is. És a balgák és tudatlanok ezt készpénznek veszik, és mosolyognak az ő tudatlanságukban, az ő nyomorukban, mert nem tudják megérteni, hogy az ilyen beszédek és szavak azoknak az eszközei, akik kizsákmányolták őket. De feltűnt nekem az is, hogy azok a gazdagok, akik az ő tobzódásuknak nem tudtak határt szabni, akik tobzódásukban kimerítettek mindent, akik nem találnak már olyat, amit el nem érhetnek, akiknek a vágy nem hagy nyugtot, hogy azoknak az arcán nem volt látható a boldogság. De hát ez érthető. Ez azért volt, mert náluk az az állapot következett be, mint az elrontott gyomornál, amikor valaki nagyon jól lakik, és aztán szenved.

Tanító szellem: Melyik a boldogabb?

Szocialista szelleme: Egyik sem. Mert az egyik a jólétben nem találja meg a nyugságot, amikor az lehetséges lenne, a másik pedig az ő tudatlanságában nem keresi az ő értékét, az ő igazságát, az ő jogát, amire minden egyes teremtett embernek joga van.

Tanító szellem: Te milyen boldogságot kerestél?

Szocialista szelleme: Én azt kerestem, illetve azt szerettem volna látni, és azt szeretném látni, hogy minden egyes munkás testvérem mikor leteszi az ő munkás szerszámát, örömtől ragyogó arccal menne az ő családjához, az övéihez, és nem ismerne sem gondot, sem fáradtságot. Én azért küzdöttem és küzdök, és hiszem, hogy ez be fog következni. Ennek be kell következni, ez az én hitem!

Tanító szellem: Kedves testvérem, amint a te szavaidból halljuk és érezzük, te hiszel. De ha ennek a boldog állapotnak a bekövetkezésében hiszel, akkor hinned kell azt is, hogy kell valaminek, vagy valakinek lenni, aki ezt meg tudja cselekedni!

Szocialista szelleme: Igen! Az összetartás fogja ezt megcselekedni, mert ez az az erő, amely le fogja gázolni azokat, akik az ő hiúságukból elárulják a tömeget. Egyszer vége lesz a harcnak.

Tanító szellem: Testvérem, te az életedben sohasem kerülted a nyílt harcot. Sohasem kerülted a földi életedben a harcot akkor, ha a célt el tudtad érni harc nélkül is békességben?

Szocialista szelleme: Akkor mi célja lett volna a harcnak?

Tanító szellem: Tehát testvérem, én most ajánlok neked egy módot, amellyel harc nélkül elérheted azt, amit egész életedben a harccal nem tudtál elérni. Azokat a testvéreket, akiket magad körül látsz most, és akiknek az érdekében síkra szállsz, azokat azonnal megláthatod békés testvériségben, egyenlőségben és nyugságban, ha a hiába fecsérelt idő helyett, csak azt az egy szót kimondod, hogy: „Uram!”, de azzal a hittel, amellyel egy életen át harcoltál. Próbáld meg és győződj meg saját magad, hogy ez be fog következni.

Szocialista szelleme: Lehet, hogy ez a szó önöknél csak egy fogalom, de nálam valóság. Én tudom mi az, egy urat megkérni, egy úrhoz felsóhajtani. Az annyit jelent, mint egy pohárral neki állni ennek a folyamnak, hogy kimerítsem. Messze nem mehetek, messzire nem önthetem ki még ebből a pohárból sem a vizet, s így kénytelen vagyok azt a partra önteni, ahonnan visszafolyik, és a folyóban sohasem lesz kisebb. Ilyen sikerrel járhatok csak én, ha egy urat megkérem. Ez az én meggyőződésem, mert valahányszor egy úrhoz mentem, mindig így volt.

Tanító szellem: Most nem kell egy úrhoz menned a megalázás érzésével, de mehetsz avval a hittel, amellyel a testvéreidért harcoltál. Csak egy fohászt kell önmagadból feltámasztani, csak egy vágy formájában azt mondani, hogy: „Uram!”

Szocialista szelleme: No, ez is már olyan, mint a másik. Ez is majd fogja akarni velem hitetni, hogy én meghaltam, hogy földi testem levetettem, hogy már nem élek.

Tanító szellem: Testvérem, te komoly ember voltál mindig, és amikor harcba indultál, mérlegelted azt, hogy érdemes-e azért azt megtenni. Én most kértelek egy fohászra, és kérlek újból. Ha tényleg hiszed azt, és megvan még a régi hited és vágyad, hogy segíthetsz a testvéreiden, akkor lesz annyi önfeláldozásod, hogy egy megfontolt, mérlegelt fohászt bocsátasz AHHOZ, nem mondok nevet, csak mondom, hogy AHHOZ, AKINEK módjában van segíteni rajtad és a testvéreiden, mert hiszen a testvéreidért harcoltál, és harcolsz most is, evvel a fohásszal is. A fohászt most pedig nem egy emberi nagysághoz, hanem egy testvérhez küldöd.

Szocialista szelleme: Nem tudom uram, kiről beszél ön? Arról, akit egyes emberek kisajátítottak maguknak, ön arról beszél, aki egyezer egy ostort használt a kufárok ellen? Ha élne, akkor HOZZÁ mennék!

Tanító szellem: Él! Ő él! Ő él!

Szocialista szelleme: Ha él, hol van?

Tanító szellem: Nálad, nálam, mindnyájunknál.

Szocialista szelleme: Velem? Nálam? Nem értem. Nem bírom megérteni. Akit az emberek fölfeszítettek, mert igazságos volt? Ő élne?

Tanító szellem: Igen! Ő él! Mondd szívből, hogy „Uram!” Mert Ő él és veled, nálad van!

Szocialista szelleme: Él? Velem van? Nem látom, nem érzem!

Tanító szellem: Meg fogod látni, csak az a hit szóljon belőled, mely hit a födi életedben is irányított.

Szocialista szelleme: (ekkor felemelt arccal, nagyon komolyan elmélyedve, felfohászkodik) Hol vagy TE csodás? … Hol vagy TE igazságos? … TE, KI magadat Mesternek mondottad, KI odamertél ütni. … Azt mondják te velem vagy! … Jöjj vagy halljam hol vagy, és én HOZZÁD megyek. … Segíts, mert én a TE segítségedben bízom. … TE nem inogsz meg. … Mit történik? (most meglátja az Urat!)

Tanító szellem: Mit látsz édes testvérem?

Szocialista szelleme: KI AZ? … KI vagy TE, abban a fényben, KI vagy? … TE megvakítod a szemeimet. … KI vagy TE? TE nem lehetsz az ácsnak a fia? … TE nem lehetsz az a harcos proletár! … Ő AZ! … Azt mondják itt sokan! … Ha TE vagy, légy az én Uram! … Jöjj! … Segíts tovább harcolnunk! … Nézd, mily sokan éheznek! … Nézd, mily sokan sírnak! … Elvették övéiket, hogy a háborúban odadobják az ellenség martalékául. … De hol vagyok? … Ő eltűnt és még sincs sötétség? … Nem! Világosság van! … Fény van!

Tanító szellem: Békesség és szeretet veled, édes testvérem!

Szocialista szelleme: (meglátja a másik médium által beszélő tanító szellemet ragyogó fényben) Ki az?

Tanító szellem: Ugye Ő él? Ugye veled van? Ugye szeret?

Szocialista szelleme: Uram, ki vagy te? … Hangod sima, cseng, átjár és megremegtet! … Honnan jön ez a hang? … Hogy nem olyan közülünk való az, aki szól, azt tudom, mert fényben és pompában van, és mégsem érzik rajta az a durva, elutasító hang, amelyet eddig éreztem. … Honnan jött ön? … Kicsoda ön uram?

Tanító szellem: Édes testvérem, onnan jön a fény, a világosság és a béke, ahol nincs más csak SZERETET.

Szocialista szelleme: Szeretet! Békesség! Mily jóleső szavak! Mily felemelő érzések! Miért nem érzem ezt mindig és miért nem érezzük mindnyájan? Miért nem harcolunk mindnyájan a szeretetben a szeretetért, hogy ez az érzés legyen nálunk éltünk utolsó napjáig? Szólj uram!

Tanító szellem: Nem lehet a földi életben egyenlőség, szabadság és testvériség, mert az emberek önző érdekeikből akarják megvalósítani ezeket. Nem lehet a Földön egyenlőség, szabadság és testvériség éppen a szeretet törvényének igazságossága folytán. Abban a hazában, ahol te vagy most, elvesznek az önző emberi érdekek. Itt csak egy nagy, fényes érdek van, amely megteremti azt a boldog világot, amelyben látni lehet, érezni lehet az életet. Ezt a hazát úgy hívják, hogy: A SZERETET HONA!

Szocialista szelleme: Hogyan? Hát akkor az egész küzdelem céltalan volt? A sok áldozat céltalanul lett hozva? És eredménytelenül kell végződnie az egész, gyönyörű, fenséges, szép eszmének? Ez lehetetlen! Ez lehetetlen!

Tanító szellem: Testvérem, minden olyan eszme, amelyből hiányzik a szeretet, az csak gyarló emberi eszme, és vége van.

Szocialista szelleme: Ez lesújt engem és sokunkat, akik eltöltöttünk hosszú-hosszú évtizedeket a harcban, nem féltünk semmitől, és mindennek kitettünk magunkat, hogy diadalra vigyük a harcot, és most újból csak azt hallom, hogy nem lesz belőle semmi, sutba fog dőlni minden. Hát hol az igazság, amely győzedelmeskedik?

Tanító szellem: Tekints magad körül, és meglátod az igazságot!

Szocialista szelleme: (maga körül néz) Magam körül csend van és nyugalom, semmi harci zajt nem hallok többé! … Hát mindnyájan kimerültünk volna? … Senkinek sem volna már egy biztató szava? … Senkinek sincs hite egy új eszmében? … Senkinek sincs már annyi ereje, hogy a szép eszme érdekében új erőket tudna mozgósítani? … Hogy új erővel tovább vigyék a küzdelmet? … Ez szomorú! … De vége kell, hogy legyen a küzdelemnek, mert csend van mindenfelé! … Hogyan, … hát, én nem is vagyok ott, ahol gondolom magam!? … De már értem. … Köszönöm, már értem! … Nincs vége a küzdelemnek, a harc tovább megy! … Én csak álmos voltam, … elaludtam, … most már értem, hogy miért nem hallottam a küzdelemnek zaját. … De hogyan, én nem vagyok ott, ahol voltam? … Itt idegen minden, ahol vagyok. … Ki tudna nekem erre feleletet adni? … Sötétség már nincsen. … Látok mindent, és érzek egy boldogító érzést, mely körülvesz, … de nem tudom, hol vagyok? … Elhagy mindenki? … Senki sem szól hozzám?

Tanító szellem: Sohasem fogsz egyedül maradni testvérem!

Szocialista szelleme: Hogyan, otthonomban sem lehetek többé egyedül?

Tanító szellem: Mindig odahaza vagy.

Szocialista szelleme: Nem úgy látom, hisz most sem vagyok otthon!

Tanító szellem: De otthon vagy testvérem!

Szocialista szelleme: Nem ismerek meg senkit sem körülöttem!

Tanító szellem: Nézz jobban magad körül, talán lesz ismerős arc!

Szocialista szelleme: (körülnéz) Van! Van! De ki az? … Hát te is itt vagy bátyám? … Te, ki meghaltál? … Te itt vagy?

Tanító szellem: Ő sem halott, ő él, mert testvérem, értsd meg, csak földi értelemben van halál. De nincs halál, csak élet van!

Szocialista szelleme: Akkor mi értelme van annak a küzdelmes földi életnek, ha küzdelem nélkül is olyan életet lehetne ott élni, hogy nem volna más, csak mosolygó arcok mindenfelé?

Tanító szellem: Nézz ismét körül, és észre fogod venni, látni és érezni fogod, hogy mi értelme van a küzdelemnek, és mi a különbség egy küzdelem nélküli üres, és a küzdelem teljes élet között!

Szocialista szelleme: (körülnéz és látja a munkát a szellemvilágban) Így hát itt sincs pihenés?… Itt is munka van? … Igen, értem! … Ez a munka itt nemes, és az a munka ott a Földön nemesít. Ez a különbség a munka és munka között. Az egyik munka nemes, a másik munka nemesit, fejleszti az erőnket, tehát nincs hiába semmiféle munka.

De mi ez?… (a temetőben látja magát) … Temető? … Halottak a temetőben, de ezek a halottak élnek és vitatkoznak. … Én is köztük vagyok a temetőben. … Én is meghaltam?

Tanító szellem: Testvérem, te élsz és azok is élnek.

Szocialista szelleme: Igen, vitatkoznak, igazságot keresnek, de mégis itt fekszenek. … Igen, ezt nem bírom megérteni. (látja minden vitatkozó szellemnek a sírban fekvő testét, és látja magát és a saját sírban fekvő testét is, ezt nem tudja megérteni) Hát igazuk volna azoknak, akik azt mondják, hogy van feltámadás, hogy nincs halál? … Igazuk van, csakhogy nem a test támad fel, az ott marad a sírban, látom. … Látom ott az én testemet is ott, … és én mégis itt vagyok!

Tanító szellem: Testvérem, te élsz!

Szocialista szelleme: Hallom, hogy élek, de a Földön mégis meghaltam! És itt mégis élek. Ezt nehezen tudom elhinni, de mégis hinnem kell, hogy így van, mert látom magam itt, és látom a testemet ott eltemetve. Mondd uram, valóság ez?

Tanító szellem: Igen ez a valóság világa. A Földön minden látszat. Mondd el testvérem, mi van a sírodra írva, adatik, hogy elolvashasd.

Szocialista szelleme: Látom felírva a nevemet, és az évszámot is. (itt felolvasta a nevét és az évszámot is)

Tanító szellem: Mondd testvérem azt is, hol laktál? Mi voltál?

Szocialista szelleme: (itt elmondta a pontos címét) Házmester voltam.

Tanító szellem: Milyen városban?

Szocialista szelleme: Budapesten. … És most ott fekszem, és mégsem vagyok ott! … Kérdezem, miként lehet ez jó uram?

Tanító szellem: Nem uram, de testvérem! Testvérem!

Szocialista szelleme: Uram, világosítson fel, ha ez úgy van, hogy a halottak élnek, akkor mi szükségük van a halottaknak a pompára, a költséges temetésre, amikor az értelmet magát, az élőlényt magát nem temetik el, amikor az nincs ott a sírban, minek a rothadó anyagnak a költséges pompa?

Tanító szellem: Hogy növeljék az emberi hiúságot és irigységet, hogy elfelejtkezvén arról, hogy az élet örökkévaló, sirassák a földi élet végét, amelyet többre tartanak egy örökkévaló életnél.

Szocialista szelleme: De miért nem adnak erről bizonyságot azok, akik hivatottaknak tartják magukat, a papok, kik magukat szenteknek és sérthetetleneknek tartják, és a törvények is azoknak tartják őket?

Tanító szellem: Ma még nem fogod ezt megérteni, majd ha pihenőre térsz, rá fogsz jönni, hogy mindenkinek megadatik a megértés, de önmagának kell azt keresnie, azt nem lehet mások által megkerestetni, mert a mások által megkeresett igazság, még nem az én igazságom.

Szocialista szelleme: Csak az irányt találjam meg, ez nekem elég, mert én nem ismerek fáradtságot, amikor valami tudást akarok megszerezni. Nem fogok most sem fáradtságot ismerni, nem fogok időt kímélni.

Tanító szellem: Édes testvérem, lejárt az időnk! (az ülésnek a törvényes ideje lejárt)

Szocialista szelleme: Megyek! … Hívnak! … Megyek! … Legyen meg annak az örök igazságnak a kegyelme veletek!

Ezen, körünkben kapott példázat és a számtalan spiritiszta körben kapott számtalan ilyen példázat élő bizonysága Jézus ama igazságának, hogy: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14,6) Másodszor annak az igazságnak: „Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.” (János 8,24) Harmadszor annak az igazságnak: „Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,20) „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20)

Ami az első bizonyságot illeti, azt nemcsak a példából látjuk, de a mindennapi életünkben is érezzük, hogy minden küzdelemnek, harcnak, minden eszmének végcélja, hogy általa agy új, eszményi életet teremtsünk magunknak, amelyben nem lesz más csak öröm, békésség, boldogság. Ezután az állapot után sóvárog, ezért küzd, harcol, ezért pusztítja, kínozza, rabolja ki egymást a Föld rövidlátó emberisége is évezredek óta. Miért van mindez?

Azért, mert az emberiség sejtésből, tudtán kívül, öntudatlanul is keresi azt az Isteni életet, amivel bírt, amelyben élt egykoron az Istennél, az Atyánál. Mi tehát öntudatlanul is az Atyához akarunk közeledni, csak nem tudjuk az utat. Nem tudjuk azt, hogy a békességhez, a boldogsághoz, csak a SZERETET, ALÁZAT útján lehet eljutni. Nem tudjuk azt, hogy minden eszmének, amelyben nincs szeretet, annak vége van, az győzelemhez nem jut. Ha most már tudjuk azt, hogy a mi Mesterünk, a mi Urunk, Jézusunk, a testet öltött SZERETET, akkor értjük meg az Ő szavait, hogy: A SZERETET az út, az igazság, az élet, és senki sem mehet az Atyához, csakis a SZERETET áltál.

Amint a példázat mutatja, a szocialista szelleme nem tudta azt, hiába hangoztatta, használta köszöntési formának a barátságot, ő nem tudta, hogy a barátság SZERETET nélkül hazugság, önámítás. Ezt ma sem tudja az egész világ!

De mikor, mi azt mondjuk, hogy Jézus a testet öltött SZERETET, hogy Jézus alatt mindenhol a SZERETETET kell értenünk, akkor nem szabad azt gondolnunk, hogy Jézus, mint személy nem is létezik. Itt tévelygett a szocialista szelleme, és itt tévelygünk mi mindnyájan, amikor azt hisszük, hogy Jézus, miután megfeszíttetett, meghalt, nincs többé, és csak, mint fogalom, mint a SZERETET fogalma támadt fel. Azért, hogy ne tévelyegjünk, mondja Ő nekünk ma is: „Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.” Azért haldoklik ez a világ is a bűneiben, mert nem hiszi, hogy Jézus, mint személy van és él. Bizonnyal, ha mi tudnánk, hogy Jézus, mint személyiség állandóan figyeli minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket, akkor másképp élnénk.

Hogy Jézus, mint élő személyiség azonnal nálunk van, amikor vágyakozó a gondolatainkat FELÉJE irányítjuk, azt bizonyítja a példa is. A szocialista szelleme azonnal meglátta Jézust az Ő egykori földi alakjában, amint hittel felfohászkodott HOZZÁ. Ezen ne csodálkozzunk, hiszen, ha egy közönséges szellemnek megvan az a képessége, hogy azonnal ott van, ahová gondol, ha egy közönséges szellem előtt nincs tér, sem távolság, akkor elhihetjük, hogy ez a képessége megvan Jézusnak is, és az Atyának is annyira, hogy mindenütt jelenlevő és mindent tudó. Tehát mikor Jézus Urunk azt mondja „Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”, akkor az annyit jelent: Ímé én, mint szellemi egyéniség ti veletek vagyok mindennap, ti veletek, kik tanítványaim vagytok, kik utánam vágyakoztok.

A mi Urunk, Jézusunk ugyan mindenkivel vele van, még avval is, aki sohasem gondol reá az Ő segítő, éltető, melegítő, erősítő erejével, miként a nap az ő sugaraival, csak aki nem vágyja, az nem érzi meg, ki nem gondol rá, az nem érzékeli. De miután a hittel tudatosan küldött gondolat a mindenség legnagyobb cselekvő ereje, tehát bizonnyal igazság az, hogy a vágyakozó gondolat megszünteti a teret, a távolságot mi köztünk és Jézus személyisége között. Miután Jézus egykoron látható emberi alakban a szegények között élve az igazságért megfeszíttetett, tehát így elfogadja ŐT az istentagadó is. Tehát mindazokat, akik tagadják a vallások által ismertetett és emberi gyarlóságokba felöltöztetett Istent, ezeket vezessük el Jézushoz, mint testvérünkhöz, és ekképpen az Atyához. Ez a jelen példázatunknak a tanulsága.

Budapest, 1934. 2. 1.